Köztük a befejező napihoz 400 m vegyesen, melynek döntője magyar szempontból szomorú véget ért, hiszen a szám címvédője – a rövidebbik, 200-as vegyesen itt Európa-csúccsal bronzérmes – Cseh László gyenge teljesítménnyel csak az ötödik lett ott, ahol pedig a legtöbbet lehetett remélni tőle. Egyértelmű, hogy nem bírta elviselni a nyomást, amelyet a vele szembeni magas elvárás, illetve az úszóvilágot – benne a Kőbánya SC kiválóságát is – megalázó módon végigverő Phelps jelentett.
az egyetlen úszóérmünket Cseh László nyerte (MTI/EPA)
Mi történhetett?
„Ez idegi defekt volt, nem erre számítottunk, Laci soha nagy versenyen semmi hasonlót nem csinált” – fogalmazott Kiss László szövetségi kapitány maga is döbbenten. – Ha a 200-hoz hasonlatosan 400-on is megússza legjobbját, amire készült, második lehetett volna Phelps mögött. Ehelyett frusztráltan versenyzett, amit ki kell elemeznünk. Remélem, fel tud állni ebből a helyzetből, igazából most mutathatja meg, hogy milyen versenyző, milyen sportember…”
A szakvezető mérleget vonva a melbourne-i magyar szereplés egészéről, leszögezte, hogy két-három érmet várt, ehhez képest egyetlen Cseh-bronz lett belőle, így semmiképpen nem elégedett. Persze nem is lehet, hiszen a kilencfős úszóválogatottból csak négyen – Cseh mellett Szepesi Nikolett (200 m hát, 6. hely), Gyurta Dániel (200 m mell, 6.) és Kerékjártó Tamás (200 m vegyes 6., 400 m vegyes 8.) – tudtak még döntőbe kerülni. Az viszont pozitívum, hogy a „négyek” nyolc olimpiai kvótát szereztek Pekingre: Cseh a két vegyesszámban, Kerékjártó a két vegyes mellett még 200 m pillangón is, Szepesi 100 és 200 m háton, Gyurta pedig, aki athéni olimpai ezüstje után most végre visszakapaszkodott a nemzetközi élmezőnybe, 200 m mellen.
Pozitívumok
S miközben a csapat egésze minden idők egyik leggyengébb világbajnoki szereplését produkálta Melbourne-ben, annyi „részörömmel” szolgált, hogy Cseh 200 m vegyesen elért – természetesen magyar rekordot érő – kontinenscsúcsa, valamint 200 gyorson úszott hazai rekordja mellett Kerékjártó 200 m pillangón, Verrasztó Dávid pedig 1500 m gyorson tempózott gyorsabban, mint a magyarok közül bárki korábban.
Ha az úszóknál negatív az összkép, még inkább az a műugróknál. A három női versenyző egyike sem jutott döntőbe, még a három méteren tavaly, Budapesten Európa-bajnoki bronzérmes Barta Nóra sem.
Kevés babér termett a hosszútávúszóknak is. Jóllehet a 10 kilométeren próbálkozó tapasztalt Kovács Rita két percet javított legjobbján, az olimpiai műsorszámmá előlépett távon így is csak a 15. lett. A férfiaknál Gercsák Csaba nyújtott elfogadhatót azzal, hogy 10 km mellett 5 kilométeren is tizedikként zárt.
Újabb világverseny döntõjét bukták el a Kemény-fiúk (MTI/EPA)
Újabb ezüst a Kemény-fiúknak
Az úszókon kívül a leginkább éremvárományos magyar vízilabdázók sem életük egyik legkiemelkedőbb állomásaként fogják majd emlegetni Melbourne-t. A női csapat címvédő létére csak az alapfeladatát teljesítette. Ugyan bejutott a négy közé, viszont az elődöntőben – még ha a hosszabbításban is, de –kikapott a későbbi aranyérmes amerikaiaktól, majd a bronzcsatában alulmaradt az oroszokkal szemben.
A férfiválogatott a megszokott nagy ambíciókkal érkezett az ausztrál városba. Viszont az amúgy kiváló csapat ezúttal nem nyújtott kiválót, és a Kemény Dénes irányította együttes a 2004-es, athéni olimpiai aranyérem óta negyedik világversenyes döntőjét bukta el. Ráadásul ezúttal nem is a „mumus” szerbek, hanem az eddig rendre legyűrt horvátok mértek rá fájó vereséget. Igaz, hogy a vb-ezüst egyből pekingi olimpiai részvételt ér, de ez sovány vigasz. A szövetségi kapitánynak érzékelhetően fájt és még bizonyosan sokáig fájni is fog ez a – magyar vízilabda dicső múltjának ismeretében nagyon sokak megítélése szerint igenis – kudarc.
Kérdés, hogy a zömmel kétszeres olimpiai bajnokok is felrázó élményként élik-e meg a döntőbeli vereséget. Ami után egyszersmind neki is fognak a közös kiútkeresésnek, mivel valami nem működik már ugyanúgy, mint a korábban ismétlődő sikerek idején. Márpedig a „nyerő recept” újbóli meglelése nélkül nem lesz, nem születhet meg a 2000-es és 2004-es után a 2008-as olimpián – sorrendben harmadszor – is az ötkarikás elsőség csak úgy, magamagától. Egy még oly kiváló társaság számára sem. Még ha az – a magyar póló alapigazságával szólva: – győzelemre ítéltetett is.
