Az idei évről elmondható, hogy világszerte a katasztrófa éve volt. A délkelet-ázsiai szökőárral kezdődött, majd Amerikában a hurrikánokkal folytatódott. Legutóbb pedig Pakisztán és India lakosait sújtotta a földrengés. De idén az áradások nem kímélték hazánkat és Erdélyt sem. Ezért tartott a Vöröskereszt, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közös konferenciát Társadalmi összefogás természeti csapások idején címmel.
„Annak ellenére, hogy 2005-ben rengeteg katasztrófa volt, mégsem mondhatjuk el, hogy az elmúlt században tendenciaszerűen növekedett volna a természeti csapások száma” – állította a konferencián Tamás Pál, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója. Mint elmondta, az elmúlt évek során a károk és a társadalmi érzékenység növekedése okozta azt, hogy többnek látjuk a katasztrófák számát, mint akár húsz évvel ezelőtt. A két ok mellett a média jelenléte, és a csapások „kozmikus eseményként” való tudósítása is szerepet játszik. Tamás Pál arról is beszélt, hogy leggyakrabban az anyagilag és kulturálisan szegény embereket sújtják természeti csapások, ami arra vezethető vissza, hogy ők élnek áradástól vagy épp szárazságtól veszélyes helyeken.
A konferencián beszédet mondott Lenkovics Barnabás ombudsman is, aki emlékeztetett a 2001–2002-es tiszai árvízre, és az ott élő emberek cserbenhagyására is. Az állampolgári jogok biztosa akkor mindent elkövetett azért, hogy a biztosítók ne mondják fel a szerződéseket az ott lakókkal. A konferencia résztvevői egyöntetűen kiemelték azt, hogy a szökőár túlélőinek közel egymilliárd forintot gyűjtöttek össze örvendetesen a magyar állampolgárok. Ugyanakkor egy kutatás szerint hazánkban csak a rokonok segítenek a bajbajutottakon, a barátok, kollégák és távoli ismerősök még a telefont sem emelik fel, hogy legalább egy jó szót mondjanak.
