Usain Bolt a pekingi olimpiai százas döntőjében játszi könnyedséggel futotta le a riválisait, és még úgy is 9.69-re nyomta le saját világcsúcsát, hogy az utolsó métereket lelazsálta, a mellét verve ünnepelte magát.
S ünnepelte a világ is, ám ahogy elhalkult a győzelem zaja, úgy lettek egyre hangosabbak azok, akik szerint „tisztán” nem lehet így futni. Ángel Heredia volt doppingdíler szerint például a százas döntő résztvevői közül nyolcból nyolc atléta kokszol.
Bolt a 200 méter döntője után – ő a Superman II (MTI)
Bolt a szokásos hanyag stílusában dobta le magáról a feltételezést, sok szót nem is vesztegetett a doppingtémára: „Számtalanszor ellenőriztek, de soha sem találtak semmit. Ennyi.” Laza fiú ez a Bolt. Amúgy sokak szerint éppen a lazasága miatt sikeres a rekortánon (a fizikai mutatói sem rosszak: több mint tíz centivel lép nagyobbat riválisainál).
A döntők előtt, amikor a legtöbben igyekeznek csak és kizárólag az előttük álló méterekre koncentrálni, ő a nyelvét öltögeti, rázza magát, pózol, grimaszol. A show 200-on folytatódott. Minden értelemben. Egy-két hatásos, de értelmezhetetlen mozdulat után beállt célra tartó állásba, azaz mintha puskát fogna a kezében.
Aztán száguldott, mint a puskagolyó. Naná, hogy fölényesen nyert, 19.30 másodperc alatt ért célba, ezzel átadta a múltnak Michael Johnson 1996-os, atlantai olimpiai döntőben elért 19.32-es csúcsát. Nem mellékesen: az 1984-es ötkarikás játékok óta először fordul elő, hogy ugyanaz a sportoló nyerje meg a férfi 100 és 200 métert.
A rajt előtti és célbaérés utáni rituálé egyik mozdulata (MTI)
Huszonnégy évvel ezelőtt az amerikai Carl Lewisnak sikerült ez a bravúr. Johnson kalapot emelet előtte, „ő a Superman II, mesésen futott” – mondta. Az egykori klasszissal ellentétben ugyanakkor akadnak olyanok, akik dicséret helyett inkább kritikákkal illetik Boltot.
Példaként Jacques Rogge NOB elnököt említhetjük, aki nagyképűsége miatt korholta a csütörtökön 22 éves jamaicait.
„Mozdulataiból úgy tűnt, azt üzeni a többieknek, hogy kapjatok el, ha tudtok. Egy bajnok nem viselkedhet így. A célba érkezést követően kezet kell fogni a többiekkel, ő ugyanakkor semmibe vette vetélytársait” – csóválta a fejét a sportvezető, aki ehhez még hozzátette: “Érnie kell még, s nagyon bízom benne, hogy a jövőben több tisztelet lesz benne, mert nem ilyen bajnokokat szeretnénk látni a pályákon.”
A szurkolók véleménye is megosztott. A külföldi fórumokon persze olyanok is irkálnak, akik imádják, ám sokan vannak, akik pokolba kívánják nagyképűsége miatt, és sportember helyett inkább bohócnak tartják. Azt nem írjuk, amit ők, azaz hogy hol kellene mutogatni.
Bolt kétszer mutathatta – övé az arany (MTI)
Bolt egyébként a krikettel kezdte sportpályafutását, a középiskolában azonban edzőjének szemet szúrt a gyorsasága, s futásra ösztökélte. Atlétaként az első komoly sikerét 2002-ben érte el, amikor 15 évesen ezüstérmet nyert 200 méteren a junior világbajnokságon, ezzel minden idők legfiatalabb éremszerzője lett.
Egy évvel később már aranyérmes volt, újabb egy év elteltével pedig az első junior korú sprinter lett, aki húsz másodpercen belül (19.93) futotta a 200-at. 2007-ben 200-on megdöntötte a jamaicai rekordot, amit idén tovább javított.
A klasszikus sprintszámban, 100-on csak ebben az évben kezdett el versenyezni, méghozzá váratlanul sikeresen.
Májusban világcsúcsot futott. Ha nem az ellenfelekkel és az órával viaskodik futópályán, ha akad szabadideje, akkor azt szereti tánccal múlatni. Azt mondja, ha nem sprinter lenne, akkor krikettezne, gyors dobóként érne el sikereket. A gyorsaság, a sebesség a génjeibe kódoltatott.
