Erről Ludasi Róbert, “Koló” edzője beszélt az MTI tudósítóinak a csepeli kajak-kenu telepen. A tréner, aki 22 esztendeje foglalkozott Koloniccsal, megtörten, magába roskadtan elevenítette fel a történteket.
“Páros edzés volt, Kolóék rendesen bemelegítettek, eveztek öt-hat kilométert. Ezután mentünk egy ezret, ami jól sikerült, majd odaálltunk ötszázhoz. Az is jó volt, de aztán Koló átszólt, hogy menjek oda, mert szédül. Mondtam neki, üljön rá a motorcsónakra, aztán azt, hogy dőljön hanyatt. Az arcszínéből látszott, nagyon rosszul van, úgy tűnt, nem kap levegőt. Biztattam Kozmann Gyurit, kezdje el pumpálni a mellkasát, aztán levegőt is fújtunk az orrába, közben kikiabáltam a partra, hogy hívjanak azonnal mentőt” – mesélte a 56 éves tréner.
Kolonics (b) és Kozmann György (Galéria)
“Harminchét perc alatt ért ki a mentőautó!… Van itt a közelben egy új állomás, de nem tudtak onnan küldeni kocsit, mert nem akadt olyan, amelyik fel lett volna szerelve életmentő készülékkel. Aztán amikor végre megérkezett, a mentősök folytatták az újraélesztést, Gyuri infúziót is kapott, de már semmi sem segített rajta” – mesélte Ludasi a csöndbe burkolózó telepen, a hajótároló előtt.
A mesteredző szerint Kolonics mindig is odafigyelt magára, ha volt valami baja, azonnal orvoshoz ment, a múlt héten is volt egy kivizsgáláson. “Egymás után jönnek az újságírók, stábok, néhányan felvetik, nem állhat-e dopping a tragédia mögött. Erre csak azt tudom mondani, Gyurit idén már hatszor-nyolcszor ellenőrizték.”
Miközben Ludasi Róbert megpróbálta szavakba önteni, mi történt Magyarország legeredményesebb kenusával, fiatalok készülődtek edzésükhöz, mások pedig, akik már végeztek, a parton ácsorogtak – lehajtott fejjel, a füvet, a vizet nézve. Hangos szó nem hangzott el.
—-Sportszív és élsportszív—-
Az élsportolók szíve nagyobbra nőhet, mint a szívbetegeké, a sportszív azonban edzés vagy verseny után hamar zsugorodik. Amerikai szívgyógyászok szerint, ha a szív egészséges, akkorára nőhet, amekkorára akar.
Malissa Wood és Aaaron Baggish szívgyógyászok és maratoni futók. Néhány éve azzal kezdtek foglalkozni, milyen sporttársaik szíve, hogyan alkalmazkodik az edzések kényszerítette terheléshez.
Kíváncsiak voltak, hogyan különíthető el a sportszív attól a ritka, de veszélyes betegségtől, melyben a szívizomzat kifejezetten megvastagodik és ami életveszélyes szívritmuszavarokra hajlamosít.
A két orvos először az amerikai gyorskorcsolyázókat vizsgálta. Ezeknek a sportolóknak a szíve nem lesz olyan nagy, mint például az evezősöké, de a kutatók azt figyelték meg, hogy pihenés közben különlegesen működik.
A korcsolyázók szívének főleg a jobb kamrája erősödik meg. Nyugalomban szívük különlegesen ellazul és gyengébben működik, mint az ülő munkát végző embereké.
“Olyan, mintha hibernálva lenne. De amikor kezdődik a verseny: mint amikor a motort berúgják” – magyarázta Wood.
Tavaly a kutatók ultrahangos szívvizsgálót, ekhókardiográfot vittek a gyorskorcsolyázók edzéseire. Arra voltak kíváncsiak, milyen változások észlelhetők az erős tréningek után. A versenyzők szíve az edzés befejezésekor igen gyorsan zsugorodott és már szinte alig különbözött a közönséges fiatalok szívétől.
A szakorvosok most az olimpiára készülő evezősök szíve iránt érdeklődnek. Ezen sportolók szíve rendkívül nagy, mert alig van sport, amelyik a szívet olyan mértékben veszi igénybe, mint az evezés. Az evezősök testüknek minden izmát használják, húzás közben valamennyi izom ritmusosan megfeszül és ellazul: ez olyan véráramlást tesz szükségessé, amihez a szív maximális teljesítménye kell.
Az amerikai szakemberek azért is az evezősökkel kezdtek foglalkozni, mert az ő szívük eleve nagy. A magyarázat egyszerű: az evezősök általában magas emberek: három Pekingbe készülő versenyzőjük igazi óriás, szívük mérete az ultrahangos szívvizsgálat tanúsága szerint kétszerte volt nagyobb, mint a hasonló korú és testméretű férfiaké.
Wood és Baggish megfigyelte, hogy ezeknek a versenyzőknek a szíve az edzések során megnagyobbodott. A mind nagyobb izomtömeg torpedó-alakot öltött: a szív elsősorban fölfelé és lefelé nőtt.
