Élet-Stílus

A hajóktól féltjük a Dunát

Uniós cél a Duna hajózhatóságának javítása, ami mederkotrással, a természet átalakításával jár. Uniós kötelezettség azonban a védett területek fenntartása és állapotuk javítása is. A WWF szerint rövid távú gazdasági haszonért nem szabad visszavonhatatlan változásokat előidézni.

A Duna bajban van. A hajózhatóság fejlesztése érdekében tervezett folyóátalakítás a jelenlegi természeti értékek eltűnésével fenyeget mind a hazai Duna-szakaszokon, mind az Európában is egyedülálló Duna-deltában – mondta el lapunknak Gruber Tamás, a WWF Magyarország munkatársa. Az egyik fontos kihívást az Európai Unió TEN-T-tervezete jelenti, amely az Európát átszelő közlekedési kapcsolatok javítását célozza. A projektek folyosók vagy tengelyek köré szerveződnek, hazánkban a Duna teljes szakasza a VII-es számú közlekedési folyosó része, ami a Fekete-tengert és az Északi-tengert köti össze a Duna–Majna–Rajna vízi úton keresztül.

Vizes hetek a figyelőneten

Vizes hetek sorozatunkban bemutatjuk vizeink állapotát, a rájuk leselkedő veszélyeket, tervezzük jövőjüket. Megmutatjuk, milyen gasztronómiai, természeti csodáknak adnak otthont, hogyan illeszkednek hazánk gazdasági és üzleti életébe, válogatunk a vízhez köthető szabadidős és kulturális tevékenységekből, de sorra vesszük a köréjük font legendákat, hiedelmeket is. Elsőként a Dunáról, majd a Balatonról írunk, utána a Tisza és a hazai gyógyvizek kerülnek sorra.

A projekt célkitűzései szerint a folyó teljes szakaszán meg kell szüntetni a szűkületeket, és mintegy két méter szélességben 2,5 méter merülési mélységet kell biztosítani az itt közlekedő hajók számára. Ami azonban működik a Rajnán – a terv pedig a Rajna jelenlegi helyzetéből indul ki – az nem alkalmazható a Dunán. A folyó a magyarországi szakaszán ugyanis lelassul, szétterül, homokpadokat, zátonyokat, szűkületeket épít. Míg a vízlépcsőkkel duzzasztott és más műszaki beavatkozásokkal szabályozott Rajnán nagy merülésű hajók is közlekedhetnek, addig a Dunán kisebb merülésű uszályokkal szállítanak.

Uszály a Dunán Budapestnél (fotó: MTI)

Uszály a Dunán Budapestnél (fotó: MTI)

Végig kell lépcsőzni?

A megfelelő merülési mélységet a hazai szakaszon a jelenlegi tervek mederkotrással, mederszűkítő művekkel, úgynevezett sarkantyúkkal és más műszaki beavatkozásokkal biztosítanák a folyó teljes magyarországi szakaszán – ez azonban beláthatatlan következményekkel jár az élővilágra és az ivóvízbázisra is – figyelmeztet a szakértő. A folyamatok oda vezetnek, hogy a medermélyülés tovább zajlik, a folyó egyre ritkábban élteti vizével ártéri erdeit és mellékágait.

A Duna felső szakaszán vízlépcsők építésével biztosítják a megfelelő merülési mélységet. A vízlépcsők gyakorlatilag duzzasztógátak rendszerét jelentik. A gátak az áramtermelés és a hajózhatóság biztosítása érdekében épülnek, de egyben azt eredményezik, hogy a folyó vízjárása megváltozik, és a folyópart mesterséges környezetté alakul. A felduzzasztott, lassabb folyású szakaszokon lerakódik a hordalék, megváltoznak a vízi élőlények életfeltételei. A lassabb folyás ezen túl alacsonyabb oxigénszintet jelent, ami ugyancsak markánsan képes megváltoztatni a víz alatti élővilág összetételét.

Ha egy folyót elkezdenek „lépcsőzni”, akkor a gátakat végig kell építeni, ezzel káros hatásuk is kiterjed a folyó teljes hosszára.
Az egymás után épített vízlépcsők lényege, hogy egy adott gát a következő vízerőműig képes visszaduzzasztani a vizet. Ezzel megfelelő vízmélységet biztosít – például a hajózás számára – és a duzzasztott térben tárolt víz leeresztése energia termelését teszi lehetővé. A folyóvíz állandó duzzasztása-leeresztése viszont alapvetően megváltoztatja a folyók vízjárását.

Elvész az ivóvíz

Uszály halad át a bősi duzzasztón (fotó: MTI)

Uszály halad át a bősi duzzasztón (fotó: MTI)

A felső-dunai duzzasztók megszakítják a víz természetes folyását. A természetes árhullámok mellett jelentős a mesterséges vízszintingadozás, ami megzavarja az ártéri ökoszisztémák egyensúlyát. A gátak – áramtermelés céljából történő – periodikus megnyitása hirtelen olyan mennyiségű vizet szabadít a folyóba, amely folyamatosan mélyíti a medret, ezért a vízszint is folyamatosan csökken, és a talajvíz is egyre alacsonyabbra száll.

A talajvíz szintje ugyanis követi a folyó vízszintingadozását, a medermélyüléssel a talajvíz is mélyebbre kerül, míg a duzzasztott szakaszok mentén megemelkedik. Ily módon a Duna vízszintjének mesterséges ingadozása a folyóparti mezőgazdasági termelésre is hatással van. A hajózhatóság biztosítása érdekében tervezett műszaki beavatkozások emellett megbontják a természetes víztisztítást biztosító kavicsréteget. Ez azzal a kockázattal jár, hogy az egészséges ivóvíz csak jóval költségesebb tisztítás után biztosítható a Duna mentén.

Ne a Dunát alakítsuk át

A Duna-medence „síkvidéki”, azaz magyarországi szakaszán az ivóvíz parti szűrésű kutakból származik, ami azt jelenti, hogy a talajvíz minimális tisztítás után kerülhet az ivóvízellátási rendszerbe. A meder átalakítása, a vízlépcsők megépítése ezt az öntisztító folyamatot szünteti meg, és költséges, környezetszennyező eljárások bevezetésére kényszerít. Ezt a problémát azonban nehéz felmérni a Duna felső szakaszán, ahol ilyen kedvező adottságok nincsenek – mondja Gruber Tamás.

A fenti tények mind azt mutatják, hogy a Dunára más adottságok jellemzőek a hazai, vagy akár a román-bolgár folyószakaszokon, ezért a Duna felső szakaszán alkalmazott módszereket nem szabad egy az egyben átültetni a hazai gyakorlatba. A WWF Magyarország arra figyelmeztet, hogy ne alakítsuk át a folyót rövid távú gazdasági megfontolások miatt, inkább hosszabb távon, a természet törvényeinek tiszteletben tartásával alakítsuk az éltünket a Duna mentén.

Szembe megy a természetvédelmi célokkal

Az ilyen nagy horderejű fejlesztések előtt – mint a Duna hajózhatóságának javítása – minden lehetséges változatot meg kell vizsgálni. A hajózhatóság fejlesztéséhez hozzájárul a navigációs és vízállás-előrejelző rendszer, a kikötői infrasturktúra és kikötői szolgáltatások fejlesztése, a folyó adottságaihoz alkalmazkodó hajótípusok kialakítása. Az ezekben rejlő lehetőségeket egyelőre senki sem vizsgálta meg Magyarországon, illetve a hazai Duna-szakaszon.

A tervezett átalakítások egyébként két uniós természetvédelmi irányelv javaslatainak sem felelnek meg. Az egyik a Natura 2000 hálózat, amelynek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a védett állatfajok élőhelyeit megóvják, és országuk területén nem csökken a védett madárpopulációk nagysága. A Duna „fejlesztése” által érintett folyószakasz 65,2 százaléka pedig Natura 2000 területet érint. A másik uniós szabályozás a Víz Keretirányelv, amely a folyó- és állóvizek, valamint a felszín alatti vizek ökológiai, minőségi és mennyiségi állapotának javítását célozza 2015-ig.

Folyóinkról és tavainkról még többet a FigyelőNet Vizes Hetek aloldalán olvashat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik