A történelmibb megközelítés szerint a jel a vasútnál használt szemaforjelzések közül az N és a D jelek összevonásából született és ezzel a Nuclear Disarmament (a nukleáris leszerelést) fogalmazza meg. Ehhez kapcsolódik első megjelenése is, amely egy londoni, a Trafalgar térről induló antinukleáris megmozduláson volt, amikor a felvonulás résztvevői egy 50 mérföldes menet keretében tiltakoztak egy fegyvergyár ellen.
Az N és D szemaforjel
Gerald Holtom, az alkotó szerint műve az egyéni kétségbeesést szimbolizálja, amelyet Goya képén láthatunk, a kitárt kezét leeresztő, kivégző osztag előtt álló embert.
Az globális ismertséget az amerikai hippimozgalmak hozták meg a jelnek, amikor kitűzőként kezdték viselni, és egy csirke lábnyomához hasonlították az angolszász rovásírásban is megtalálható betűt, amely az eljövendő halált szimbolizálta számukra.
A jel azonban soha nem lett senki által védett jelkép, így mára a kereskedelemben milliónyi pólót, bögrét és gyűrűt díszítenek vele.
2006-ban a Hősök terén tömeg alkotta meg a jelet
