Alondoni Financial Times 1996 végén heti rovatot nyitott “Felkészülés az EMU-ra” címmel. Ebben működésbe hozott egy úgynevezett “EMU-kalkulátort”, amely az egyes országoknak az euróhoz történő 1999-es csatlakozásával kapcsolatos piaci várakozásokat jelzi, százalékos valószínűséggel. Pontosabban: a kalkulátor annak a valószínűségét méri, hogy az országok csatlakoznak-e Németországhoz az egységes valuta terén, tehát Németország szintje mindig 100 százalék. (A mérce szerint tehát, ha egy ország 100 százalékot kap, az azt jelenti, hogy a piacok szerint bizonyos a csatlakozása; a 0 százalék viszont annyit tesz, hogy ennek semmi esélyét sem látják.)
Az adatokat számos tényező befolyásolja. A gazdasági statisztikák és előrejelzések például megmutatják, hogy az egyes országok mekkora eséllyel teljesítik a Maastrichti Szerződésben az EMU-résztvevők számára meghatározott kritériumokat. Ezek között szerepel az infláció, a kamatlábak és az államháztartás pozíciója. Legalább ennyire fontosak a jegybankok, a kormányok és az európai intézmények által adott értékelések is, amelyek arra utalnak, hogy mennyire szigorúan értelmezik ezeket a célkitűzéseket.
A JP Morgan befektetési bank valutastratégiái a kamatláb swap-piacából számítják ki annak valószínűségét, hogy az egyes országok csatlakoznak-e az egységes valutához. Ezt a piacot a befektetők akkor használják, amikor befektetésük után lebegő rátájú kamatfizetést kapnak, ám jobban szeretnének rögzített rátát, vagy pedig fordítva. A monetáris unió és az euró létrejötte után a lebegő kamatláb fix rátára cseréléséért fizetett “swap-ráta” értelemszerűen minden, az EMU-hoz tartozó valutában végrehajtott befektetés esetén ugyanakkora lesz. A Morgan-módszert a Financial Times a következő példával magyarázza: Franciaország csatlakozási valószínűsége úgy számítható ki a frank és a márka swap-rátája közötti különbségből, hogy azt összevetik az EMU határidő nélküli elhalasztása nyomán várhatóan kialakuló kamatkülönbséggel. Ez utóbbi a nem EMU-valuták swap-rátája közötti tipikus különbségekből becsülhető meg. A kalkulátor a 10 éves swap-rátán alapul, mivel az 1999 után esedékessé váló swap-fajtából ebből bonyolítják le a legnagyobb forgalmat.
Az Európán kívüli swap-ráták mozgásának megfigyelésével a JP Morgan azt is figyelembe veszi, hogy a ráták közeledésének, illetve távolodásának néha semmi köze sincs az EMU-val kapcsolatos várakozásokhoz, hanem például a befektetők kockázati hajlandóságának változásával magyarázható.
A legújabb Morgan-kalkulátorból levonható alapkövetkeztetés, hogy a szilárd német, francia és belga 100 százalék mögött az utóbbi 13 hónap során Spanyolországban, Olaszországban és Dániában erősödött, Svédországban stagnált, Nagy-Britanniában pedig rohamosan csökkent a csatlakozás valószínűsége.
