Nehéz elhinni, de minden jel szerint bekövetkezett: létrejöttek a növekedés alapvető egyensúlyi és strukturális feltételei Magyarországon. Háromszázalékosnál nagyobb GDP-növekedésre az elmúlt két évtizedben csak egyetlenegyszer, 1987-ben volt példa, de az is vészes egyensúlyromlással járt együtt. A növekedés 1994-ben megközelítette ugyan a 3 százalékot, de a folyó fizetési mérleg számottevő hiánya, a rohamosan növekvő külső eladósodás miatt ezt akkor visszafogásnak kellett követnie.
Ehhez képest idén a GDP – a GKI Gazdaságkutató Rt. prognózisa szerint – 3-3,5 százalékkal növekszik, miközben az egyensúly is javul, hiszen valószínűleg a kereskedelmi és a folyó fizetési mérleg hiánya is kisebb lesz a tavalyinál.
Jövőre az ideinél is gyorsabb, 4-5 százalékos növekedés várható. A belföldi beruházási és fogyasztási kereslet erőteljes bővülése ugyanis szinte megállíthatatlannak tűnik, miközben tartósan fennmarad az exportérdekeltség is. Bizonytalan viszont, hogy a kereslet élénkülése milyen mértékben vezet a hazai termelés, illetve az import emelkedéséhez. Fontos, hogy a növekedés export- és beruházásvezérelt maradjon, vagyis a fogyasztás a GDP-nél kevésbé bővüljön, mert ebben az esetben csak kismértékű egyensúlyromlás következik be.
A GKI Rt. az utóbbi időben tudatosan törekszik arra, hogy a társadalmi-gazdasági élet különböző szereplőinek figyelmét külön is felhívja az őket érintő legfontosabb fejleményekre. Mit üzen most a Gazdaságkutató?
A vállalkozások korábbinál jóval erőteljesebb optimizmusa – ami a GKI konjunktúra-indexének emelkedésében is tükröződik – indokolt, mivel a kivitel iránti kereslet után megindult a belföldi kereslet is. A vállalkozások jelentős része képes ezeket az igényeket kielégíteni, rendkívül erős import- és hazai versenyre kell azonban számítaniuk. Fejlesztési, piacbővítési törekvéseiket – javuló nyereségességük, bővülő saját forrásaik és hitelképességük mellett – segíti, hogy a hitelek nominális és reálkamata is csökken. A szerkezetváltás és a szelekció azon vállalkozások körében is folytatódik, amelyek túlélték az eddigi válságot. A folyamatnak azonban a korábbiaknál jóval több nyertese lesz, ami egyúttal felerősíti a koncentrációs tendenciákat.
A külföldi befektetők bizalma a remélhető NATO- és EU-tagság, valamint a kedvező magyar pénzügyi teljesítmény hatására is erősödik. Az infláció – mivel az év elején jelentős központi és önkormányzati áremelések nem várhatóak – főleg 1998 első negyedévében fog esni, ami lefelé nyomja a nominális kamatokat és hozamokat is. A részvényárfolyamok emelkedő trendje várhatóan a jövő esztendőben sem törik meg.
Érzékelhetően növekszik a lakosság reálkeresete, reáljövedelme – ezen belül különösen a nyugdíj és a fogyasztás. Az éves átlagos infláció 14-15 százalék körül várható.
A kormányzatnak továbbra is érzékenyen kell figyelnie a növekedés és az egyensúly összhangjára, a konjunktúra finomszabályozására. A még hiányzó szerkezeti reformokat szakmailag elő kell készíteni, hogy a választások után a politikai döntések minél előbb megszülethessenek.
Hiba lenne, ha a politikusok a társadalmi konszenzus keresése közben visszatérnének az állam kiterjedt szerepvállalásán alapuló irányzathoz, s közvetlenül fogyasztásorientált gazdaságpolitikát alkalmaznának. Ellenkezőleg: folytatniuk kellene a – reformokon, valamint a külföldi tőkebevonáson és tőkévé formálódó hazai megtakarításokon alapuló – modernizációs politikát. Máskülönben az 1998 utáni évek növekedése könnyen veszélybe kerülhet.
(A szerző a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője)
