Februárban híre kelt, hogy az idén és jövőre 50-50 milliárd forintnyi, igen kedvezményes tőkepótló hitelt kap a mezőgazdaság. Egyesek azt is tudni vélték, hogy gépvásárlásra is adják majd a jutányos kölcsönt. A ma már egyre inkább álhírnek tűnő információt sokan elhitték: úgy gondolták, a választások előtt a kormány bevált fogásként meg hirdeti a kedvezményes gépbeszerzést.
A kereskedők adatai megerősítik, hogy a gazdák február óta nemigen vásárolnak: nagyobb erőgépekből például mindössze néhány darabra akadt vevő. A traktorok esetében sem sokkal jobb a helyzet Míg a tavalyi első negyedévben MTZ-ből hatszáznál is többet adtak el, addig az ideiben mind össze 185-öt. Jelentősen visszaesett a traktorok általános kereslete is: az elmúlt évi 754 helyett ebben az esztendőben csupán 458 volt az első három hónapban el adott egységek száma. A piaci szélcsend azért is váratlanul érte a szakembereket, mert az év végén, a személyautó-eladásokhoz hasonlóan megélénkült a mezőgép-kereskedelem is.
Az 1996-os második félévet Burda Péter, az éppen privatizáció alatt álló egyik nagy mezőgép-forgalmazó cég, az Agritek Rt. üzletágigazgató-helyettese kifejezetten erősnek minősítette. Még decemberben is több száz erőgépet, munkagépet és alkatrészt adott el a társaság, 140 millió forint értékben. Januárban és februárban ugyancsak országszerte élénk volt a gépforgalom – igaz, ekkor még sok kereskedő tavalyi árakon igyekezett túladni készletén. Áprilistól azonban “varázsütésre” leállt a piac, amit Burda az esetleges új támogatásról, beruházássegítő kedvezményekről szóló mendemondáknak tulajdonít.
Hasonló véleményen van Stiegler Károly, a Szolnoki Agroker Rt. elnök-vezérigazgatója; ő is azt tapasztalta, hogy befagyott a géppiac. A társaságot ez igen érzékenyen érinti: tavalyi 2,8 milliárd forintos árbevételükből félmilliárdot a gépforgalom tett ki. A piac azonban már évek óta zsugorodik. Ezt a hazai gyártók is megszenvedik, hiszen a szokásos mennyiségnek csak az ötödét-harmadát tudták értékesíteni belföldön az első öt hónapban.
A géppiacon egyébként kiegyensúlyozott viszonyok mellett sem egyenletes a forgalom. Általános tendencia, hogy kora tavasztól – a második negyedévben – általában alig vásárolnak gépet a termelők. Az esztendő második felében viszont ismét élénkül a kereslet: traktorból, munkagépből ősszel érik el a csúcsot az eladások; nem utolsósorban azért, mert ekkor érkezik az első nagyobb – aratásból származó – bevétel a termelőkhöz. Az idén azonban – vélik a kereskedők – a pangás hátterében inkább a vásárlások elhalasztása állhat. Pedig a félszáz milliárd forintos kedvezményes hitel egyre kevésbé tűnik valószínűnek. Az agrártárca támogatási ügyekkel foglalkozó illetékese, Szöllősi Endre is azt állítja: hiábavaló várakozni; év közben nem terveznek változtatást a gépvásárlások támopatásában. Marad tehát az eddigi 25 százalékos normatív állami szubvenció; a jegybanki alapkamat 40 százalékára rúgó kamattámogatás a bankhitelhez; s a lízingdíj-csökkentő támogatás (amely húsz százaléka az éves bérleti díjnak). A teljes beruházási támogatási keret egyébként idén 21 milliárd forint, s ebből csaknem 6 milliárd fordítható a gépbeszerzésre. A szakember megerősítette: őszre valóban készít a tárca egy ötvenmilliárd forintos, kamatkedvezménnyel támogatott hitelcsomagot, ám ez úgynevezett tőkepótló hitel lesz, amely nem a beruházást, hanem a forgóeszköz-feltöltést hivatott segíteni.
Pedig a géppiac már lassan kezdett magára találni az 1992-es mélypont után, amikor a korábbi évek háromezres traktor forgalma harmadára csökkent. Igazi áttörést az 1994-ben létrehozott Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (MFA) hozott: ebből vissza nem térítendő állami támogatást is kaphattak a gépvásárlást tervező pályázók. A rendszer egy évvel később ismét változott, de a 70 százalékos kamattámogatás nem hozta meg a várt növekedést. A termelők nagy része – az egyéni gazdák többsége – ugyanis nem kapott hitelt; igaz, a mezőgazdasági nagyüzemek vásárlásaival a forgalmazók adatai alapján ekkor már érezhetően élénkült a piac. Tavaly aztán – a támogatások növekedésével, valamint a kedvezményes és egyéb hitelkonstrukciók elterjedésével – sokak szerint már a nyolcvanas éveket idéző kereslet alakult ki. A forgalmazók háromezernél több traktort, félezernyi gabonakombájnt és kétannyi vetőgépet értékesítettek.
Az elmúlt évben meghirdetett 25 százalékos, vissza nem térítendő támogatás, és az ehhez kapcsolható kamattámogatás valóban látványos eredményeket hozott: az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) összesítése alapján a profilhoz tartozó kereskedelmi cégeknek 19,9 milliárd forint volt az árbevétele, szemben az 1995-ös 12,9 milliárddal. Az egyes kereskedők által érzékelt pangás ellenére azért értékben tapasztalható némi élénkülés 1997-ben: az idei első negyedévben 5,4 milliárd forintért vásároltak gépet a termelők, míg a tavalyiban 3,9 milliárdért.
Mindebben szerepet játszhat az is, hogy a kereskedők csiszoltak a marketingen. A nagy értékesítők emellett még csökkentették is az árakat, s kedvezményes akciókkal és új – például terményfizetési lehetőségekkel, illetve hitelkonstrukciókkal növelték a forgalmat (Figyelő, 1997/9. szán). Segített az a kétéves minisztériumi fejlesztési program is, amelynek keretében a gazdák összesen ezer ebből tavaly és az idén 400-400 Claas, New Holland és John Deere márkájú kombájnhoz juthattak hozzá kedvezményesen. Sok kereskedőnél bevált a “barter” is: a termény betakarításáig hitelezéssel, termeltetési szerződéssel egyszerűsítették a forgalmazók a gépvásárlást. A kedvezményes akciók kritikájaként azonban a szakemberek a Figyelőnek elmondták: a kamattámogatást zömmel csak a társas vállalkozások és a mezőgazdasági nagyüzemek tudják igénybe venni. A magángazdálkodóknak és az egyéni vállalkozóknak ugyanis nincs ehhez elegendő saját forrása és fedezete. Végső soron ez a fő oka annak, hogy az elmúlt években kettévált a mezőgazdasági gépek piaca. Fejlett technikát, drága és nagy teljesítményű gépeket egyre inkább csak a sikeres gazdaságok vásárolnak. Míg az élbolytól leszakadó, kispénzű gazdák “megelégednek” az olcsóbb – ex-KGST, illetve kínai típusokkal. Az e kategóriába tartozó gépek ugyan 20-30 százalékkal olcsóbbak, mint a nyugatiak, minőségük azonban gyengébb, fenntartási költségeik pedig sokkal nagyobbak.
Az olcsóbbat kereső vevők kereslete lendítette fel a használtgépimportot is. A szakemberek szerint már milliárd forintos nagyságrendben hoznak be az országba ilyen gépeket. Ezek azonban – kevés kivétellel – nem felelnek meg a magyar műszaki, balesetvédelmi és környezetvédelmi előírásoknak. A bővülő használt gépimport ezért meglehetősen problematikus, ráadásul e matuzsálemekkel lehetetlen gazdaságos, nyugati mércével is versenyképes árutermelést folytatni. A kényszer azonban nagy úr, amit az is mutat, hogy a hazai traktorok kevesebb, mint százezresre tehető mezőnyének zöme már jóval öregebb ötévesnél, s többségüknél takarékosságból csak a feltétlenül szükséges felújításokat végzik el.
Az erőgép- és kombájnpiacon amúgy nagy a szabadság. A korábbi húszegynéhány cég helyett ma csaknem háromszáz gépkereskedőt tartanak nyilván, ám a nem regisztrált forgalmazók ennél jóval többen vannak. Száznál is több traktortípust, s több mint húszféle kombájnt értékesítenek az országban.
A géppiac jövője alapvetően a mezőgazdaságtól függ. A kereskedők komolyan veszik Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter ígéretét, mely szerint az idén és jövőre hatszázmilliárd forintnyi tőke – hitel és támogatás – áramlik az agrárgazdaságba, s bíznak a biztos üzletet hozó tartós fellendülésben.
