Pontosan egy évvel ezelőtt látott napvilágot a kormány koncepciója a kis- és középvállalkozások fejlesztéséről. Ennek szerves részeként alakította ki az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) a háttéripari cégeket támogató beszállítói programot. Az előmunkálatok finanszírozására azonban csak az idén tudott egy kevés pénzt, 40 millió forintot kiszakítani a tárca saját keretéből, a gazdaságfejlesztési célelőirányzatból (GFC). Ez az összeg a szükséges tanulmányok és adatbázisok kidolgozására volt elegendő. Az információk egy része magukról a cégekről, másik része az esetleges jövőbeni – főként multinacionális – partnerekről szól. A programban részt venni szándékozók megismerhették a beszállítói státus elérésének alapkövetelményeit, a minőségi, szakmai, jogi és egyéb feltételeket. Ezek persze nem különleges kívánalmak, teljesítésük csupán az európai uniós átlag elérését jelenti.
A program megvalósítása a kezdeti lépéseknél tart: egyelőre csak elképzelések vannak arról, hogy kik kapcsolódhatnak a projekthez. A meglévő és a potenciális beszállítók létszámáról és termelési tevékenységéről pedig még ennél is homályosabb a kép, hiszen e körről nincs megbízható statisztika Magyarországon. Ezért mindössze a meghatározónak ítélt területekről – gépkocsigyártás, elektronika és elektrotechnika, műanyag- és gumiipar – vannak többé-kevésbé pontos adatok. Ezekből arra lehet következtetni, hogy mintegy 350 vállalkozás foglalkozik belföldön autóalkatrész- és részegységgyártással. Az elektronikai alkatrész-, részegység- és berendezésgyártók száma 200 körül lehet. A harmadik fontosnak tartott ágazatban is nagyon sok kis-iparos dolgozik, ám a szóba jöhető beszállítói kör legfeljebb százas nagyságrendű. Ami a termelési értéket illeti, a két nagyvállalatnál, a Suzukinál és a GM Opelnél a legjelentősebb a magyaranyagos beszállítás: Esztergomban évente 10-15, Szentgotthárdon 6-8 milliárd forint értékű itthon gyártott terméket használnak fel. Az elektronikai területen az ipari tárca becslése szerint a multiknak szállított magyar áruk értéke meghaladja a 10 milliárd forintot.
Arra kérdésre, hogy mely gyártóknak lehet esélyük a jövőben a beszállítói státus elnyerésére, a szakértők elmondták: szinte kizárólag a 200-300 embert foglalkoztató és a legalább egymilliárd forintos árbevételt elérő cégek reménykedhetnek. Versenyre azonban nekik is számítaniuk kell. Hogy e státusra kik lehetnek méltók, arra intő példaként a Ford felmérését említették az ipari tárcánál. A multi 130 magyar céget vizsgált meg saját mércéje szerint, s közülük csupán 30-40 bizonyult megfelelőnek, illetve a jövőben beszállításra alkalmasnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hazai gyártók híján vannak a korszerű marketing- és vezetési ismereteknek, nem eléggé költségérzékenyek, s az általuk megszerzett minőségtanúsítvány rangját számos esetben még nem igazolja vissza az elvégzett munka.
Szakértők mégis úgy vélik, jó néhány cégnek esélye van a felzárkózásra. Az ipari tárca kereskedelemfejlesztési akciókkal igyekszik a tudás- és lehetőséghiánnyal küszködő társaságokon segíteni. Pénzt azonban saját keretéből nem sokat tud adni. Most készül az előterjesztés a kormány számára annak érdekében, hogy e célra különítsenek el egy 3 milliárd forintos keretet. A pénzből az “arra érdemes” vállalkozásokat támogathatnák. A rendszer azonban – amint azt Kirilly Tamástól megtudtuk – még nincs kidolgozva. Az IKIM főosztályvezetője ennek ellenére abban reménykedik, hogy a keret 1998-ban már rendelkezésükre áll majd.
A tárca programjához szervesen illeszkedik a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (BVA) majdnem két éve indított projektje, amelyet a belga GOM Vlaams-Brabant tanácsadó céggel közösen készítettek elő és hajtanak végre a közeljövőben. A BVA-GOM május végén tartott egy beszállítói konferenciát, ahol már a széles nyilvánosság előtt ismertette elképzeléseit. A rendezvényen Demszky Gábor főpolgármester bejelentette: a Fővárosi Önkormányzat a helyi iparűzési adók egy százalékát felajánlja a projekt támogatására. Ez mintegy 150 millió forinttal növeli az egyébként összesen 60 millió forintos költségkeretet, aminek felét az MVA, másik felét pedig az IKIM adja. A főpolgármester ugyanekkor sajnálattal közölte, hogy a Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara (BKIK) csupán 50 millió forinttal csatlakozik az ügyhöz. A fővárosi vállalkozók tagdíjából élő kamara korábban ugyan 150 milliós támogatásra tett ígéretet, ám időközben meggondolta magát, s csak harmad ekkora összeggel segíti a vállalkozókat abban, hogy beszállítókká válhassanak.
Úgy tűnik azonban, hogy a hazai vállalkozók az egyelőre akadozó központi program nélkül is megtalálják az utat a multinacionális cégekhez, amelyek az elmúlt hónapokban több beszállítói konferenciát is rendeztek, néhány hete pedig megtartották első budapesti találkozójukat. A magyar gazdaságban már jelen lévő multinacionális vállalatok képviselői felszólalásaikban kifejtették, hogy elemi érdekük az itteni kis- és középvállalkozásokkal való együttműködés. Ez rugalmasabb ellátást tesz lehetővé, mintha az anyacégtől importálnák a késztermékekhez szükséges alkatrészeket, részegységeket, s emellett olcsóbb is. A multik jelenléte tehát nem feltétlenül növeli az importot, hiszen ha kialakul a honi beszállítók állandó köre, akkor az idetelepedett nagyvállalatok helyben vásárolják majd meg, amire szükségük van.
Bajban csak azok lesznek, akiket közvetlenül érintenek a gazdasági szabályozórendszer közeljövőben várható változásai. Néhány multi számára kellemetlenné válhat például, hogy július elsejétől korlátozottá vált a vámvisszatérítés lehetősége. Magyarország ugyanis csatlakozott az idén január elsején létrehozott páneurópai kumulációs övezethez, amelyben egységesítik a különböző európai szabadkereskedelmi társulások (EU és társult tagjai, EFTA, CEFTA) között a termékek származásának megítélését (Figyelő, 1997/26. szám). Ennek nyomán bővül a vámkedvezményeket élvező termékek köre, ugyanakkor költségesebbé válik az övezeten kívülről jövő import. Emiatt a GM Opelnek például veszteséggel kell számolnia. A szentgotthárdi gyár ugyanis vámszabad-területen működik, így eddig nem fizetett vámot. Júliustól viszont a nem páneurópai származású alkatrészek, részegységek után (legfeljebb 5 százalékos) vámot kell fizetnie a cégnek, amennyiben a kész kocsikat vámmentesen akarja exportálni a páneurópai övezetbe.
Típusonként 20-32 százalék az övezeten kívülről behozott import aránya az esztergomi Suzuki gyárban is. A társaság egyelőre élvezi azt az évről évre meghosszabbított kedvezményt, amely alapján bizonyos alkatrészek behozatalakor nulla százalékos vámkontingenst vehet igénybe. A Magyar Suzuki Rt. vezetői a vámszabályozás változása miatt arra készülnek, hogy európai, illetve magyar beszállítókkal váltsák fel a japánokat. Az Opelnél óvatosabban ugyan, de hasonló lépések megtételét fontolgatják. Az esetleges átállás azonban hosszadalmas folyamat – nyilatkozta nemrégiben a cég egyik vezetője.
Hogy ki fizet mindezért, a fogyasztó vagy a gyártó, azt ma még nem tudni. Egy biztos: amennyiben magyar beszállítót választanak a külföldi nagyvállalatok, akkor belföldön – áttételesen – újabb munkahelyeket teremtenek, s itt növelik a vállalkozói és állami bevételeket. Éppen ezért nem ártana, ha – az ipari tárcán keresztül – az állam is mihamarabb hathatós segítséget nyújtana a beszállítói háttér-ipar fejlesztéséhez.
