A számvevőszékek szerte a világon a piacgazdaság, a jogállamiság legitim intézményei. Alapfunkciójuk, hogy a közpénzek felhasználását, a közvagyon kezelését, az államadósság alakulását, a számviteli rend működését ellenőrizzék. A törvényhozó hatalom nevében számoltatják el a végrehajtó hatalmat: miként gazdálkodik az adófizetők pénzével. A világban mintegy 180, ezen belül Európában 40 számvevőszék működik. Feladatukat magas rendű jogszabályok rögzítik.
Magyarországon az Alkotmány VI. fejezete szól az Állami Számvevőszékről. Az Országgyűlés nyolc évvel ezelőtt, 1989 őszén fogadta el az ÁSZ-ra vonatkozó, jelenleg is hatályos törvényt. A tapasztalatok fényében mára egyértelművé vált: változtatásra van szükség. Egyes előírások ugyanis nehezen értelmezhetőek (ellenjegyzés), anakronisztikusak (az állami vagyon gyarapításának ellenőrzése), ab ovo megoldatlanok (előzetes ellenőrzés), s szigorúan nézve alkotmányellenes működésre kényszerítik az intézményt.
Az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága áttekintette a szabályozás problémáit, és úgy foglalt állást: még ebben a parlamenti ciklusban kidolgozza és benyújtja az új számvevőszéki törvényre vonatkozó javaslatát, figyelembe véve az új alkotmány koncepciójáról elfogadott parlamenti határozatot is. Az ÁSZ természetesen aktívan közreműködik e jogalkotási folyamatban, hiszen érdeke, hogy egyértelműen és világosan szabályozott legyen alkotmányos pozíciója, a róla szóló törvény pedig legyen tekintettel az Európai Unióba való majdani belépésünkre is.
Ezzel egyidejűleg az ÁSZ áttekinti feladatszerkezetét. A szervezetnek rendkívül sok és sokféle feladata van, s ezek száma egyre nő. Ma már másfél tucat törvény ír elő számára valamilyen tennivalót. Nemcsak az államháztartás alrendszereinek működését, a privatizáció alakulását, hanem például a közalapítványok, a nemzetiségi önkormányzatok gazdálkodását is ellenőriznie kell. Amikor egy-egy új feladat megjelenik, felerősödnek a szakmai viták. Kétféle törekvés rajzolódik ki: a növekvő feladatokhoz növekvő támogatást, több szakembert, technikát kell biztosítani; illetőleg tudatosabb, határozottabb szelekcióra volna szükség.
Ha az ÁSZ az utóbbi – megítélésem szerint célszerűbb – álláspontot fogadja el, stratégiai kérdéssel kerül szembe: mire koncentrálja a jövőben erőit? Tevékenysége, kapacitása felét jelenleg törvények (az utóbbi időszakban országgyűlési határozatok is) behatárolják. Itt a kérdés azért nem az, hogy “mit”, hanem az: “hogyan”? Ilyen a központi büdzsé vagy a tb-alapok zárszámadásának ellenőrzése, a költségvetési törvényjavaslatokban szereplő bevételi előirányzatok megalapozottságának vizsgálata vagy az ellenjegyzés. A kapacitás másik felét viszont elnöki jogkörben lehet felhasználni. Az erre irányuló döntések során mérlegelni kell a vizsgálandó közpénzek nagyságát (államadósság és annak menedzselése); a rendszeresen jelentkező közkiadásokat (exporttámogatások elszámolása); a társadalmilag vagy a törvényalkotás szempontjából időszerű problémákat (privatizáció, a közbeszerzési törvény végrehajtása).
Az ÁSZ normális működéséhez szükséges feltételeket az Országgyűlésnek természetesen biztosítania kell. Megalakulásakor a szervezet induló, engedélyezett létszáma háromszáz fő volt. A jelenlegi időszakban a parlament a létszámot már nem írja elő; a bérelőirányzat mintegy négyszáz fő foglalkoztatását teszi lehetővé. Ennél nagyobb számvevőszék Magyarországon nem látszik szükségesnek. Nemcsak azért, mert például az angol társintézmény is csak nyolcszáz fős; s nem is azért, mert a pénzforrásoknak szűkében van az ország – szakmai szempontból is úgy tűnik, hogy évi 40-50 jelentésnél többet az Országgyűlés, az ellenőrzöttek nem tudnak “fogadni”. Arra pedig nincs szükség, hogy a megállapítások falra hányt borsóként hulljanak a semmibe. Az ÁSZ nem hatóság, és a jövőben sem kell annak lennie. Fő fegyvere a szakszerűség és a nyilvánosság. Nem nagy, hanem hatékony intézményre van szükség: a megállapításoknak és javaslatoknak szakmailag megalapozottnak, világosnak, meggyőzőnek kell lenniük, hogy a szükséges intézkedéseket képesek legyenek kikényszeríteni.
Nyolcéves működése alatt az ÁSZ megfelelő reputációra tett szert. Továbbra is pártsemlegesen kell működnie, és tartózkodnia kell a politikai természetű döntések vizsgálatától. Ez néha igen nehéz – gondoljunk csak a privatizációs ügyletekről szóló jelentések fogadtatására. Nincs szükség bírósági vagy kvázi-bírósági jogosítványokra. Szükséges viszont a hangsúlyokat esetenként máshová helyezni: több figyelmet kell szentelni a gazdálkodói, illetve kincstári vagyonkezelésre; még szakszerűbben kell vizsgálódni (például büntetőfeljelentések jobb megalapozása); több energiát kell szánni a megelőzésre; s a közérthetőségre is nagyobb figyelmet kell fordítani.
Az ÁSZ a parlament őszi ülésszakának megkezdésére véglegesíti elképzeléseit az új számvevőszéki törvényről, és megfogalmazza annak normaszövegét is. Benyújtását a számvevőszéki bizottság vállalta. Az új törvény megalkotása a hatályos alkotmány módosítását is igényli. Enélkül ugyanis nem sok értelme volna új törvényt alkotni. A jelenlegi jogi keretek között viszont az ÁSZ szakmai tevékenysége egyre bizonytalanabbá válhat. Nem volna szerencsés ezért a jövő évben megválasztandó parlamentnek meghagyni ezt a jogalkotási restanciát.
(A szerző az Állami Számvevőszék alelnöke)
