Németország két legnagyobb és legismertebb iparvállalata került szembe egymással, amikor a Krupp acél- és gépipari csoport bejelentette: fel kívánja vásárolni konkurensét, a Thyssent.
A Thyssent 13,6 milliárd márkára értékelő ajánlat végül új formában sikeres lett; a világ egyik legnagyobb acélgyártója jön létre, amelynek éves árbevétele meghaladja a 63 milliárd márkát, ezzel megelőzve a mai európai piacvezetőket: a francia Usinor-Sacilort és a British Steelt. A Thyssen, ahol a részvények mintegy 80 százaléka közép- és kisbefektetők kezében van, néhány napig harcolt függetlensége megőrzéséért. Jóllehet a hasonló agresszív vásárlási ajánlatok Németországban igen ritkák, a Thyssen azonnal támadni kezdte a Krupp “vadnyugati” taktikáját. Bejelentette, hogy rendelkezik a védekezéshez szükséges “fegyverzettel” és politikai hátországgal. Arra célzott, hogy esetleg Észak-Rajna-Vesztfália szociáldemokrata vezetésű kormányához fordul segítségért. Ez meg is történt, majd részvényeseit arra szólította fel, hogy egyelőre ne tegyenek semmit.
A Thyssen komoly érzelmi támogatást is kapott. Gerhard Crommét, a Krupp elnökét és az átvételi ajánlat szülőatyját rendőri pajzsok védték, amikor a Krupp-székháznál a Thyssen munkásaival került szembe, s tagadta, hogy az amúgy is magas munkanélküliség idején több ezer embert tennének ki az utcára. Ezt követően született meg az a döntés, hogy a Krupp az átvételi ajánlatot visszavonja; ehelyett a két konszern – várhatóan hosszúra nyúló – tárgyalásokat folytat acélipari együttműködésük lehetséges formáiról, beleértve az egyesülést is. Mindössze három nappal később a Thyssen mégis az egyesülés mellett döntött, és a Krupp-Hoesch “vezércsele” új formában mégis sikerült.
