Kísérletet tettünk arra, hogy európai partnereinkkel már a 2002-es évet megelőzően kizárólag az uniós közös pénzben kereskedjünk, de feketén-fehéren kiderült, hogy ezzel nagyon sok megrendelést elveszítettünk volna – vetíti előre Kovács Sándor, az Alcoa Európai Keréktermék Gyártó- és Kereskedelmi Kft. pénzügyi igazgatója, hogy tartogathat meglepetéseket az európai nemzeti valuták helyébe lépő euró kizárólagos használata. A szakember szerint az euróban történő számlavezetés valóban egyszerű és olcsó, az Alcoa Kft. mégis elvérzett volna az árversenyben, ha a kontinensen használatos valuták elhalását megelőzően ragaszkodik a közös valuta használatához. Az amerikai anyavállalattal rendelkező, a tavalyi évet a magyarországi cégek sorában a 20. legnagyobb nettó eredménnyel záró vállalat legfontosabb európai vevői a cég Párizsban, Frankfurtban, Brüsszelben fenntartott bankszámláira az adott ország hivatalos pénznemében fizettek, és vélhetően nem a nemzeti tradíciók ápolása okán tartottak ki saját pénzük használata mellett, hanem a “piszkos anyagiak” miatt. Az országhatáron túlnyúló eurós átutalásoknak ugyanis olyan magas költségük lett volna, hogy kisebb tételű megrendelések esetén az akár az áru értékének az 5 százalékát is elérhette volna. A magyar gyár vezetői így okosabbnak látták, ha nem raknak pluszterhet a vevőkre, a konkurencia pedig egyenesen rákényszerítette őket erre a kompromisszumra.
TÖBBLETKÖLTSÉGEK. A 12 nemzeti valuta elhalásával e versenyhátrányt magában rejtő helyzet ugyan megszűnik, ám a magas költségek maradnak, ami leginkább a hazai exportőröket érinti. A magas utalási díjat ugyanis az magyarázza, hogy az uniós tagállamokban a nemzeti valutákra épülő elszámolási rendszerek gyorsan és olcsón működtek, az euró viszont idegen valutának számított eddig, melynek egységes utalási rendszere még nem épült ki, így a közös valutában végzett tranzakciók mögött sok kézi munka állt. Ez a helyzet egyelőre, a januári valutacserét követően sem lesz jobb, a többletköltségek egészen a közös klíringrendszer felállításáig – az európai bankárok szerint 2006-ig – jelentkeznek.
“A magyar piacon másként kell közelíteni e kérdéshez” – vélekedik Kiss Zoltán, az Erste Bank vállalati üzletpolitikáért felelős vezetője. Itt a forinthoz képest az euró – banki kezelés szempontjából – ugyanolyan külföldi valutának számít, mint a márka, a schilling, vagy éppen a líra, így az utalásokat is azonos költségek terhelik. Különbség esetleg abból adódhat, hogy bankhálózaton belül – általában kedvezményes díjtételek mellett -, vagy idegen pénzintézet fiókjába utazik a pénz. A díjhátrány legfeljebb a forintutalásokkal szemben létezik.
Kevesebb kérdőjel övezi a 12 uniós tagvaluta megszűnését kísérő konverziókat, illetve a számla-összevezetéseket. Minthogy a pénzintézetek többségénél a díjakat nem ügyfelenként róják ki, hanem a vezetett számlák mennyiségétől függően, szinte biztosra vehető a vállalatok költségeinek csökkenése. Továbbá a bankoknak és a cégeknek egyaránt az eddiginél kevesebb munkát ad és egyszerűsödik a nyilvántartások vezetése. Bár erre is más-más megoldások vannak születőben. A Magyar Külkereskedelmi Banknál (MKB) például, ahol mintegy 3 ezer vállalati és 33 ezer lakossági számlát vezetnek a megszűnő devizanemekben, decemberben nem csupán a konverzió, de az ügyfelenkénti számla-összevezetés is automatikus lesz. Így rögtön láthatóvá válik majd a számlatulajdonosoknak az új rendszerrel járó anyagi előny. Ezzel szemben a Kereskedelmi és Hitelbanknál (K&H) azt vallják, hogy akkor járnak el ügyfélbarát módon, ha csupán az eurós átváltást hajtják végre önállóan, a számlák összevezetését azonban már az ügyfeleknek kell kezdeményeznie. A K&H-nál egyébként mintegy 40 ezer vállalati számlát tartanak nyilván, s egy-egy ügyfélnek átlagosan 2,5 EMU tagvalutás számlája volt eddig, a lakossági körben pedig összességében mintegy 250 ezer számlával rendelkeztek, ezen belül az euró-körben fejenként átlagosan 1,5-lel.
Érthető a K&H filozófiája, hiszen a bankok díjbevételének mintegy 2-3 százaléka származik számlavezetésből, így komoly bevételkiesést okozhat a számlaállományok drasztikus apadása, s ez szakértők szerint középtávon a számlavezetési díjak emelkedéséhez vezet majd. Az MKB-nál és a K&H-nál megfogalmazottak szerint általános tendenciáról semmiképpen nem lehet beszélni, hiszen a bankokat szuverén díjpolitika jellemzi. Utóbbi pénzintézetnél például inkább a 2002-ben esedékes IT-beruházások vonhatnak maguk után díjnövekedést. Ráadásul azt is kompenzálni “kell” valamilyen módon, hogy a jövőben a 12 valuta megszűnésével az átváltási tevékenység is visszaesik, s ezzel ismét tekintélyes bevételtől esnek el a pénzintézetek.
NINCS KAPKODÁS. Bár nyakunkon a 2002-es év, az ügyfelek mégsem égnek eurós lázban, kapkodásnak nyoma sincs – mondják a banki szakemberek. A vállalatoknak eleve nincs sok tennivalójuk, többségük arra szorítkozik, hogy partnereit értesíti új számlaszámáról. A későn ébredőknek pedig néhány hetes átmeneti időt is biztosítanak, vagyis a régi számmal útnak induló összegek is eljutnak az új címekre. Az igazán fontos döntést – arról, hogy hány euró-számla fenntartása indokolt – az ügyfelek többsége a jövő esztendőre halasztotta, amikor a gyakorlat adhat választ e kérdésre.
A lakosság többnyire 50 és 100 márkás bankókkal kopogtat a pénzintézetek ajtaján, de az is megesett már, hogy egy ügyfél egy szatyorra való uniós valutagyűjteménnyel jelent meg az egyik bankfióknál, hogy a papírpénzeket még időben – az év végéig tartó díjmentes konverziós időszak lejártáig – számlára helyezze. Bár a bankok zöménél a számlák száma nem nőtt, inkább csak a rajtuk levő összegek gyarapodtak, azt elég sokan felismerték, hogy a számlán landoló készpénz átváltása ingyen van, szemben az egyszerű készpénzes átváltással, amit többnyire jutalék terhel.
Egy kivétel azonban akadt: az OTP Banknál például augusztustól november végéig az EMU tagvalutákban vezetett 250 ezres meglévő állomány mellett 12 ezer új deviza betétszámlát nyitottak. A siker hátterében vélhetően az áll, hogy a pénzintézet a számlanyitáshoz szükséges minimum összeget 300 euróról 100-ra csökkentette. “Ám a teljes képhez az is hozzátartozik – mondja Tokodi Gábor főosztályvezető -, hogy a számla-összevezetések miatt végül várhatóan 25 ezerrel karcsúsodik az állomány.”
Igazi meglepetést mégsem az OTP gyarapodása keltett, sokkal inkább egy kereskedelmi vállalat, az S&C leleményes üzleti fogása. A társaság ugyanis november elején azzal állt a vevők elé, hogy a bankoknál és a pénzváltóknál kedvezőbb árfolyamon váltja át a kifutó uniós bankókat vásárlási utalványokra. A konkrét eredményekről ugyan nem nyilatkozott, ám egyértelműen sikeresnek minősítette az akciót Kunfalvy Gábor, a cég marketingigazgatója. Több vásárlót és a november elsejétől december 31-ig tartó periódusban szokásosnál nagyobb forgalmat reméltek, s várakozásaik teljesültek is. Egy-egy vevő egyébként átlagosan 10 ezer forintnyi valutával jelent meg az áruházakban, a 20-30 ezer forintos valutás vásárló már ritka vendégnek számított.
