Schengeni felkészülés – Falaznak?

Helyszíni szemlét tartottak néhány héttel ezelőtt az Európai Unió (EU) tagállamainak belügyi és határvédelmi tisztviselői a közösség több ezer kilométer hosszan kígyózó, jövendőbeli külső határain. A messziről jött vendégek igen vegyes benyomásokat szereztek a keleti végeken. A magyar-román vagy a magyar-ukrán határszakaszon például megelégedéssel tapasztalhatták, hogy már javában folynak a határellenőrzés színvonalának javítását szolgáló azon beruházások, amelyeket Brüsszel már a csatlakozást megelőzően elvár a tagjelöltektől. A lengyel-fehérorosz vagy a lengyel-ukrán határ mentén járva viszont azzal szembesültek, hogy milyen komoly korlátai vannak egy szinte hermetikusan záró ellenőrzési rendszer kiépítésének a perifériákon. Az utóbbi határok nyugati oldalán se szeri, se száma a nyüzsgő “lengyelpiacoknak”, ahol a szomszédos szegény országokból érkezett “kereskedők” bagóért kínálják a portékájukat a lengyel átlaghoz képest szintén csóró helyieknek. Ez is mutatja, hogy a Schengen-határok kiépítése sokkal több egyszerű technikai műveletnél, s nem lebecsülhető szociális-politikai következményekkel jár majd.

GARANCIÁK. A külső határellenőrzés megszigorítása az ára a belső határok légiesítésének. Annak, hogy a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások akadálytalanul áramolhassanak a tagállamok között. Csakhogy a belső határok leomlása a szervezett bűnözés és a terrorizmus dolgát is megkönnyíti. Ezért az unió mai tagállamai, ha lehet, még kézzelfoghatóbb garanciákat követelnek a jövendőbeli partnerektől arra, hogy határaikon – amelyek egyben az EU külső határaiként is működnek majd – képesek feltartóztatni a gyanús elemeket.

Az EU a csatlakozásig nem várja el a tagjelöltektől a Schengen-acquis-nak megfelelő külső határellenőrzést, ennek a szintnek az elérése több jelenlegi tagország esetében is éveket vett igénybe. Addig viszont hiába a csatlakozás, a belső határellenőrzés velük szemben is fennmarad. Az, hogy hány év telik el az EU-, illetve a Schengen-tagság között, elsősorban a mostani tagjelöltek ügyességén és eltökéltségén múlik. Annyi bizonyos, hogy 2005 vége előtt semmiképpen nem lesz csatlakozás, mert csupán addigra készül el a Schengeni Információs Rendszer (SIS-II), lényegében egy hatalmas számítógépes adatbázis felújított változata.

Magyarország és a többi tagjelölt számára régóta lényeges kérdés volt, hogy a szomszédos országokkal közös határon mennyire szigorú rendszer kiépítését várja el az unió. Mára letisztult a kép. Ukrajna, Jugoszlávia, Horvátország és Románia felé a schengeni követelményeknek megfelelő kőkemény külső határőrizetet kell kialakítanunk. A szlovén és a szlovák határon viszont az unió sem látja értelmét, hogy a felek felesleges kiadásokba verjék magukat.

MILLIÁRDOK. A magyar kormány 1997 és 2001 között tetemes összeget, a Határőrségtől származó adatok szerint 14 milliárd forintot fordított a határlétesítmények fejlesztésére. Az idén és jövőre további mintegy 8 milliárd jut erre a célra. A költségeknek csupán egy részét fedezik a Phare-források: 1997 és 2002 között megközelítőleg 55 százalékos volt a költségvetési és 45 százalékos a Phare-hozzájárulás aránya.

A hatóságok francia, német, spanyol és osztrák szakértők segítségével az egyes határszakaszokra lebontva külön-külön határozták meg az eszközigényeket. Mindezeket az eszközöket szerencsére nem egyszerre kell beszerezni: a sok tízmilliárd forintos beruházások két szakaszra oszlanak. “Az ország EU-csatlakozásáig egy alapvető Schengen-megfelelés épül csak ki, a valamennyi előírásnak eleget tevő határőrizet technikai megvalósítása az azt követő, előreláthatólag mintegy kétéves átmeneti időszak feladata” – hangsúlyozza Ritecz György, a Határőrség integrációs és stratégiai tervező osztályának illetékese. Az átmenet végén uniós szakértők vizsgálják meg, hogy a külső határok védelme megfelel-e az egységes követelményeknek, és kedvező állásfoglalás esetén ekkortól bontható le a forgalom ellenőrzése a belső határokon.

Hazánk nem áll rosszul az eszközbeszerzés terén. Ami például a felderítő berendezéseket illeti, a Határőrség német bilaterális támogatásból 70 darab új éjjellátó készülékhez jutott az idén, amihez a Phare-keretből további 24-et vásárolt. Ezekhez a darabonként 1,5-2,0 millió forintot kóstáló eszközökhöz társul további 7 hőkamerás rendszer, amelyből kettőt saját forrásból, a többi ötöt a Phare-keret segítségével finanszírozott a szervezet. A hőérzékelő kamerákon kívül egyebek mellett lézeres távolságmérővel és digitális térképpel is felszerelik az ily módon egyenként 80-90 millió forintot érő mikrobuszokat. A végső cél 26 darab ilyen jármű beszerzése. Ezen túlmenően 2002-ben a Határőrség 195 kézi hőérzékelőt is kap.

VALÓSÁG ÉS ÁLOM. A határőrök mozgását 883 darab Lada Niva terepjáró segíti, ezek a szovjet államadósság fejében 2000-ben érkeztek a fegyveres testülethez, megnégyszerezve annak járműállományát. Jövőre még tovább nő az autópark. A határőrök kapnak 14 darab, egyenként 25 millió forintba kerülő csapatszállító buszt, továbbá 4 közúti és 65 terepjáró mikrobuszt, egyenként 6, illetve 7 millió forintos áron. Az utóbbiak viszonylag nagy számát az indokolja, hogy a legtöbb határsértőt nem az országúton, hanem terepen fogják el, onnan pedig el kell szállítani őket, és erre a Lada Nivák nem alkalmasak.

Az ország 2242 kilométer hosszan húzódó határából 721 kilométernyi a vízi szakasz, amelynek felügyelete szintén jókora feladat. Ennek elvégzésére a Határőrség Phare-pénzek felhasználásával 23 darab járőrhajót szerzett, illetve szerez be – összesen mintegy 950 ezer euróért. A légi mobilitás megteremtése viszont egyelőre csak álom. A testület szeretne hat helikoptert venni – amelyek közül kettő hőérzékelő rendszerrel is fel lenne szerelve -, erre azonban ma nincs pénz.

Az egyik legfontosabb fejlesztés alighanem a járőrök komputeres hálózatba kapcsolása, amit többek között 26 darab úgynevezett Schengen-busz szolgál majd. Ezekbe az összesen 635 ezer euróért beszerzett terepjáró mikrobuszokba egy komplett számítógépes irodát építenek be: a járőrök online lehívhatják majd a Határőrség számára hozzáférhető összes adatbázist, rendelkezésükre áll minden létező okmányvizsgáló eszköz, továbbá fémkereső detektor, sugárzásmérő, kábítószer-azonosító, sőt útzárat is létesíthetnek a buszban lévő táblák és fémtüskés útakadályok segítségével. Emellett 150 Lada Nivába beépítenek egy-egy, szintén valamennyi adatbázishoz hozzáférést biztosító számítógépet. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a központból hagyományos rádiókommunikáció nélkül adjanak utasítást, esetleg közöljenek egyes adatokat a járőrökkel, vagy azok ugyanígy osszák meg egymás között az információt. Ezáltal kiküszöbölhető például, hogy a technikailag szintén igen jól felszerelt embercsempészek a rádióbeszélgetéseket lehallgatva játsszák ki a készültséget. Ilyen rendszer ma még az EU-ban sem létezik – olyannyira újdonság, hogy a hasonló kihívások előtt álló Lengyelország mellett már Németország és Franciaország is érdeklődik a magyar fejlesztés iránt.

PROFIZMUS. A schengeni követelményeknek megfelelő határőrizetet temérdek további berendezés teszi teljessé. Továbbá ott a hamarosan kiépülő kormányzati Tetra-hálózat, amelynek a többi belügyminisztériumi szervezettel együtt a Határőrség is részese lesz.

A technikai fejlesztések mellett a személyi feltételeket is javítani kell majd a határokon. A határőrizeti szervek mai 10 ezret valamivel meghaladó létszámát 2003 után 14 ezer főre kell emelni. Ám nem elég a létszámemelés, az állományt alaposan fel is kell készíteni a rendkívül bonyolult schengeni eljárásokra. “Ha a határőröktől megkövetelnénk a Schengen-kézikönyvben leírt valamennyi szabály aprólékos alkalmazását, úgy a magyar határtól Kijevig állnának a sorok” – mondta félig viccesen egy nemzetközi tanácskozáson egy magas rangú német tisztviselő. Sok függ majd a határrendészet profizmusától. Rajtuk is múlik majd, hogy a Schengen-rendszer valóban falat húz majd fel az EU – benne Magyarország – és a kontinens többi része között, vagy amiről szólnia kellene, ellenőrzöttebb, de nem szükségszerűen körülményesebb átkelést tesz majd lehetővé a határokon.