Mindig is büszkék voltak a New York-iak arra, hogy az ország legnagyobb és legsűrűbb városában élnek. Szeptember 11-én azonban kénytelenek voltak rádöbbenni: minél nagyobb és sűrűbb egy város, annál vonzóbb célpont a terroristák számára. Felhőkarcolók? Célpontok. Zsúfolt vasútállomások? Célpontok. Nyüzsgő színházi negyedek? Célpontok.
KIVÁLÓ ELMÉK. Hirtelen sok New York-i kezdett azon töprengeni, nem volna-e nyugodtabb a folyó túloldalán, Jersey Cityben élni, vagy odafönt a Connecticut állambeli Stamfordban, esetleg Arkansas valamelyik festői vidékén. A 29 esztendős, Manhattanben élő, grafikai tervezéssel foglakozó Margaret Ann Thomasnak édesanyja felajánlotta, hogy amennyiben hajlandó bárhova elköltözni New Yorkból, vesz neki egy autót, és vállalja az új házhoz felveendő hitel részleteinek fizetését. Thomas alaposan átgondolja a dolgot. Mint mondja, megteheti, hogy vár addig, amíg jön egy újabb támadás, de nem biztos, hogy szabad várnia: “Mi van, ha következő eseménynek én is áldozata leszek?”
Fennállása óta New York City szinte folyamatosan küzd olyan erőkkel, amelyek lakóinak, vállalatainak és energiáinak szétszóródása irányában hatnak. A magas költségek, a zsúfoltság, a bűnözés, a leromlott iskolák – mindezek a múltban többször is megkérdőjelezték a város jövőjét.
A szeptember 11-ei támadásnál nagyobb egyszeri csapás azonban soha nem érte még New Yorkot. Alan G. Hevesi, a város számvevője október 4-én tette közzé jelentését, amelyben 34 milliárd dollárra becsüli a merényletek okozta ingatlankárt. Körülbelül 1,2 millió négyzetméternyi első osztályú iroda semmisült meg, ami megfelel az Atlantában vagy Miamiban rendelkezésre álló teljes irodaterületnek. Tízezrek veszítették el hozzátartozóikat és barátaikat, de a személyes tragédiákon túl – számszerűsítve az áldozatok termelőerejét – elpusztult 11 milliárd dollár humántőke is.
A New York-iak most azt kérdik, vajon felülkerekednek-e a szétszórás erői. “A terrorizmus fenyegetést jelent New York és a hozzá hasonló városok alapvető jellegére nézve” – mondja Mitchel L. Moss, a New York University városkutatási központjának igazgatója. “New Yorkban most nehezebb, drágább és időigényesebb lesz üzleti tevékenységet folytatni.”
Van viszont – mint ahogy a város története során mindig is volt – egy másik erő, amely a szétszóródás ellen hat: az agglomeráció ereje, az emberek gazdasági és szociális összetartásáé. A világ minden részéből New Yorkba érkeznek a legkiválóbb elmék, mert itt tudnak a legjobban és a legtöbb pénzért dolgozni. Hátrányai ellenére New York nélkülözhetetlen globális centrum nem csupán pénzügyileg, hanem a média, a reklámipar vagy a művészetek számára is. Az Egyesült Államok munkaképes lakosságának csak 3 százaléka él itt, ugyanakkor a keresetek alapján számolva New York 37 százalékkal részesedik a teljes amerikai értékpapír-ágazatból, 20 százalékkal a reklámiparból és 18 százalékkal a könyvkiadásból.
New York számokban• A tavalyi népszámlálás adatai szerint a város öt kerületének 8 millió 8 ezer lakosa van; ebből
Brooklynban 2 millió 465,3 ezer,
Qeensben 2 millió 229,4 ezer,
Manhattanben 1 millió 537,2 ezer,
Bronxban 1 millió 332,7 ezer,
Staten Islandon 443,7 ezer ember él
• Az öt kerület együttes területe 301 négyzetmérföld, ez nagyjából Szingapúr területének háromnegyede
• Egy átlagos hétköznapon 4,3 millió ember utazik a metrón, 2,2 millió a buszokon
• New Yorkban 774 ezer épület van, annyi, ahány lakos Dél-Dakota államban
• A metrórendszer nyomvonala öszszesen 1056 kilométer hosszú
• Manhattan sziget területe 58,8 négyzetkilométer, hossza 21,6 kilométer, szélessége a két legtávolabbi pont között 3,7 kilométer
• A Central Park területe 345 hektár
ELTÖKÉLTEK. Sok ágazat üzletemberei épp ezért nem tudják elképzelni, hogy máshol dolgozzanak. “Ha Indianapolisban lennék, az üzlet nem működne elég hatékonyan” – állítja Paul R. Charron, a női ruhákat készítő Liz Claiborne elnök-vezérigazgatója. “Az olasz tervezők, a szabók mind New Yorkban élnek. Két vagy három cégen keresztül állandóan keresem a divattervezés új reménységeit. Mind New Yorkból jönnek.”
A Charron-féle eltökéltek szilárd magjának köszönhetően New York szinte biztosan túl fogja élni legutóbbi traumáját. Az elmúlt közel négyszáz évben roppant állóképességről és alkalmazkodókészségről tett tanúbizonyságot. Rövid távon mindazonáltal a szeptember 11-ei események súlyosan vissza fogják vetni a város évi, csaknem 500 milliárd dolláros gazdaságát, amely már a merényletek előtt is gyengülni kezdett a tőzsdei “medveuralom” és az országos lassulás miatt. New York állam munkaügyi minisztériumának becslése szerint a városban a támadások nyomán 100 ezer ember veszíti el végül állását. Az Economy.com kutatócég úgy számol, hogy New York gazdasága az idei második félévben éves összehasonlításban 9 százalékkal zsugorodik, s a kibocsátás majd csak 2003 közepe táján éri el megint a szeptember 11-e előtti szintet. Mindent egybevéve New York az elkövetkező három évben 90 milliárd dollárnyi kibocsátást veszít az Economy.com szerint. Bár a gazdaság idővel gyorsulni fog, a kiesés “egy jelentős részét soha nem lehet pótolni” – véli Celia Chen, a cég közgazdásza.
Ennél is aggasztóbb, hogy a támadások után néhány hezitáló vállalat úgy dönthet, távozik New Yorkból, vagy legalábbis kitelepíti tevékenységének egy részét. A város újjáéledése szempontjából nagyon fontos volt, hogy az elmúlt évtizedben az erőszakos bűncselekmények száma közel kétharmadával csökkent. Most azonban visszatért a félelem. Sok társaság jobbnak látja, hogy tevékenységét olyan helyekre költöztesse, amelyek különböző áram- és telefonhálózatokhoz tartoznak.
MINDEN MEGDRÁGULT. Emelkednek a költségek is, miközben az életminőség romlik. Miután a Hudson folyó alatti Holland-alagutat lezárták a személyforgalom előtt, és töröltek bizonyos vonatokat, a New Jerseyből bejárók egy része számára az utazási idő a korábbinak a háromszorosára, fél órára nőtt. Az irodaterületek megsemmisülése nyomán felmentek a bérleti díjak. New York következő polgármestere arra kényszerülhet, hogy a költségvetés egyensúlyba hozása végett emelje az adókat, ugyanakkor visszafogja a szolgáltatásokat.
A biztosítás is megdrágult. “A kereskedelmi ingatlanok biztosításával foglalkozó társaságok, tartva attól, hogy New Yorkot a terroristák továbbra is első számú célpontjuknak tekintik, nagyjából kétszer akkora díjakat kérnek a manhattani épületek tulajdonosaitól, mint szeptember 11-e előtt” – tájékoztat Jacques Gordon, a chicagói Jones Lang LaSalle ingatlankezelő cég kutatási igazgatója, hozzátéve, hogy más városokban a tarifák “csak” 30-50 százalékkal emelkedtek.
Manhattan, a New York-i gazdaság motorja már jelenleg is par excellence információs város, és a támadások miatt hosszabb távon ennek még koncentráltabb változatává fejlődhet. A költségek és a kényelmetlenségek növekedése közepette csak azok a társaságok fogják New York szívét választani tevékenységük helyszínéül, amelyeknek muszáj a centrumban lenniük. Számukra ez nagyon kifizetődő lehet, hiszen a sűrűségnek óriási előnyei vannak. Riválisaik szomszédságában a vállalatok könnyebben hozzáférhetnek a tehetséges szakemberekhez. Megoszthatják a szükséges háttérszolgáltatásokat: a jelmez- és díszlettervezőket a Broadwayn, a jogászokat és a könyvvizsgálókat a Wall Streeten. Ezenkívül részesei lehetnek a legjobb ötleteket kitermelő kreatív nyüzsgésnek. Saskia Sassen, a University of Chicago szociológusa szerint New Yorkban az olyan speciális szakmák lesznek a dominánsak, amelyek képviselői “értékeléssel, mérlegeléssel, következtetéssel, becsléssel és előrejelzéssel a még ismeretlen jövőt fürkészik.”
KOCKÁZATOK. New York specialitásai nemcsak a pénzügyi szolgáltatásokban fognak érvényesülni, hanem a tanácsadásban, a könyvvizsgálatban, az egészségügyben, sőt a mostanság gyakran alábecsült jelentőségű technológiai ágazatban is. A Citizens Budget Commission nevű civil szervezet szerint New York és térsége ma már több embernek ad munkát a kommunikáció és a számítástechnikai szolgáltatások terén, mint bármely másik metropolisz. A Szilícium út (Silicon Alley) kilencvenes évekbeli boomja nyomán létrejött a New York-i kockázatitőke-befektetési társaságok hálózata, amelynek szereplői képesek lesznek meglovagolni a következő technológiai fellendülést. Noha az utóbbi másfél év sok áldozatot követelt a Szilícium úton, “kockázati befektetési közösségünk még mindig jobb és pezsgőbb, mint amilyen 1996-ban volt” – jelenti ki Fred Wilson, a technológiai cégekre szakosodott Flatiron Partners kockázati befektetési vállalkozás ügyvezetői funkciót is ellátó partnere. Bruce Bernstein, a New York-i szoftverszövetség elnöke szerint “a Szilícium út az újjáépítés motorja lehet, mint ahogyan a kilencvenes években motorja voltunk a város növekedésének”.
Ez a távolabbi jövő. Ami a következő esztendőt illeti, New York sorsa az egész amerikai gazdaság alakulásán és a részvénypiacon múlik. Az olyan nagyban specializált helyek, mint New York vagy a Szilícium út, abból élnek, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat az ország többi részébe, sőt a világ számos országába exportálják. Ezáltal jobban ki vannak szolgáltatva az országos vagy globális gazdasági visszaesésnek. A washingtoni American Economics Group tanácsadó cég úgy számol, hogy munkaerőpiacának összetétele miatt New Yorkban a tavaly kezdődött konjunktúraromlás során a terrortámadások nélkül is 2,5 százalékkal csökkent volna a foglalkoztatottság szintje, szemben az 1,8 százalékos országos átlaggal.
A város legutóbbi sötét korszaka – a hetvenes évek eleje és közepe – egybeesett a stagflációval, amihez azután hozzájött egy mély országos recesszió és a Wall Street mélyrepülése. Így 1969 és 1977 között 600 ezer munkahely szűnt meg, az összes állás hatoda. Aztán egy évtizednyi erős növekedést követően 1989 és 1993 között megint beköszöntött a válság, s 400 ezer ember veszítette el munkáját.
Megújulás a mélybenA turisták számára a World Trade Centerből alighanem az épületegyüttes kilátója volt a legfontosabb. A helybéliek életében ennél többet számított, ami a mélyben, az ikertorony alatt rejlett. New York egyik legnagyobb közlekedési csomópontján naponta 77 ezer New Jerseyben lakó ingázó fordult meg, százezrek utaztak az itt áthaladó metróvonalakon.
Kenneth T. Jackson, a Columbia University közgazdásza szerint az ember alkotta környezetek közül nagy valószínűséggel Manhattan a legkomplexebb a világon. A szeptember 11-ei merényletek után példátlan feladatnak ígérkezik a helyreállítás, mind anyagilag, mind az időtartamot tekintve. Az első becslések szerint a metróvonalak újjáépítése 3 milliárd, a vasútállomásé 2,4 milliárd dollárba kerül majd, s további 2 milliárd dolláros kiadást jelent az elpusztult közművek pótlása, így a 300 ezer telefonvonalé, a telefonközponté és a közel 60 kilométernyi elektromos kábelé.
A munkálatok feltehetőleg jócskán túlnyúlnak majd az évtized felén. Egyetlen pozitívuma azonban lehet mindennek. A leomlott tornyok alatti infrastruktúra a múlt század elején kezdett kiépülni, s a legkevésbé sem volt ideálisnak mondható, ami a folyamatos bővítés során létrejött. Most, ha egy iszonyatos tragédia nyomán is, de lehetőség nyílt arra, hogy a távközlési és az elektromos hálózat korszerűbbé, a közlekedés pedig gyorsabbá és megbízhatóbbá váljék.
MÉLYEBB PROBLÉMÁK. Manapság New York gazdasága minden korábbinál jobban kötődik olyan ciklikus természetű ágazatokhoz, mint a pénzügyi szolgáltatások, a média és a reklámipar. Az értékpapír-kereskedelmi szektorban 1991-től 2000-ig 42 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma. Az összes kereseteknek 1999-ben – a legutolsó évben, amelyről ilyen kimutatás rendelkezésre áll – 17 százaléka jutott a Wall Streetre. Így egy elhúzódó visszaesés New Yorkot súlyosabban érintené, mint az ország többi részét.
Amennyiben a New York-i ágazatok problémái szigorúan ciklikusak, úgy a város gyorsan profitálhatna abból, ha az amerikai gazdaság ismét növekedési pályára áll. Bizonyos jelek azonban arra utalnak, hogy a legfontosabb területen, az értékpapírszektorban a problémák mélyebbre nyúlnak a piacok jelenlegi nyomottságánál.
A brókercégek éveken keresztül elképesztő nyereségeket halmoztak fel – és óriási bónuszokat is fizettek munkatársaiknak -, mert ellenőrzésük alatt tartották a részvények és kötvények jegyzését, s tanácsadókként közreműködtek a fúziók és felvásárlások lebonyolításában. Mostanra viszont a kereskedelmi bankok is megjelentek a színen. A piaci részesedésért folyó harc a nyereségráták romlásával jár, és arra kényszeríti a befektetési bankokat, hogy csökkentsék a költségeik felét kitevő béreket.
A legsürgetőbb feladat jelenleg a tönkrement közlekedési infrastruktúra újjáépítése és a város – korábban szufficitesnek ígérkező – költségvetésében támadt lyuk betömése. Rudolph Giuliani polgármester befagyasztotta a munkaerő-felvételt, és elrendelte, hogy számos közigazgatási és közszolgáltatási területen 15 százalékkal mérsékeljék a kiadásokat. Ezenkívül október 9-én ő és George E. Pataki, New York állam kormányzója a Washington által szeptemberben jóváhagyott 17,5 milliárd dolláros segítségen túl további 54 milliárd dollárt kért a szövetségi költségvetésből ösztönzők, adókedvezmények és támogatások formájában. Valószínű azonban, hogy ennek csupán egy töredékét kapják majd meg. A parkok fenntartására, az iskolák és egészségügyi intézmények üzemeltetésére, valamint egyéb szolgáltatásokra fordítandó összegek megnyirbálása miatt egyszerűen rosszabb lesz élni a városban, ami megint csak nehezíti, hogy megakadályozzák a lakók elvándorlását.
MENEKÜLŐ VÁLLALATOK. Az ország többi része semmiképpen sem nézheti aggodalom nélkül, ami New Yorkban történik. Először is a város nagyban hozzájárul a szövetségi adóbevételekhez: egy tipikus évben 9 milliárd dollárral többet fizet be a washingtoni kasszába, mint amennyit onnan támogatások formájában visszakap. Ami ennél lényegesebb, a New Yorkból jelenleg kiáramló világszínvonalú termékek és szolgáltatások – a tévéshow-któl, a reklámkampányokon és könyveken át a rafinált pénzügyi instrumentumokig – veszítenének nívójukból, ha a városban megszűnne a kritikus tömeg. Erre a körülményre hívja föl a figyelmet Carl McCall, New York állam számvevőszékének vezetője is: “Komolyabb elvándorlás esetén ezek az ágazatok kevésbé lennének hatékonyak. Annyira szétszóródnának, hogy elveszítenék jelentőségüket. Ez nagyon fontos probléma New York és az ország számára egyaránt.”
A vállalatok menekülése tulajdonképpen már megkezdődött. Még a Manhattanből távozni nem akaró társaságok közt is vannak olyanok – mint például az American Express -, amelyek állományuk egy részét áttelepítik New Jerseybe, Westchester megyébe vagy Connecticutba. Néhány cég csak ideiglenes jelleggel hoz ilyen intézkedéseket, miután irodáik megsemmisültek vagy megrongálódtak, mások ellenben tartós bérleti szerződéseket kötnek a városon kívül. A Morgan Stanley Dean Witter október elején bejelentette, hogy eladja Manhattan középső részén épülő, már csaknem teljesen kész irodatornyát, amelyet eredetileg új központjának szánt. A befektetési bank székhelye továbbra is New Yorkban lesz, de az alkalmazottak közül több ezren máshol fognak dolgozni.
A külvárosok és a szomszédos települések sok New York-i számára jelentenek erős vonzerőt. Bár a kilencvenes években nőtt a lakosság száma a város központi részében, ez döntően a külföldi bevándorlóknak köszönhető. Hiába hallani történeteket a csillogó szemű kansasi jövevényekről, a tény az, hogy a belföldi migrációban sokkal többen mennek el New Yorkból az ország más részeibe, mint ahányan ide érkeznek. A kilencvenes évek végén nettó 5 százalékkal csökkent az amerikai származású lakosok száma, s ez a népszámlálási hivatal szerint az összes nagyváros közül a legmagasabb ráta. Komoly szerepet játszanak ebben az adók. Az évi 100 ezer dollárnál többet kereső családok New Yorkban magasabb adót fizetnek, mint bármely másik nagyvárosban.
DINAMIKUSAN. Mindezek a tényezők korábban is léteztek persze. Az új kihívás a terrorizmus. Akik hisznek New York jövőjében, arra hivatkoznak, hogy városok magukhoz tudtak térni sokkal rosszabb helyzetekből is, mint amilyet a World Trade Center elleni merénylet okozott. Donald R. Davies és David E. Weinstein, a Columbia University közgazdászai egy új publikációjukban azt elemzik, hogy a második világháború amerikai bombázásai után a japán városok gyorsan újjáépültek, s eközben a legnagyobb városok megmaradtak a legnagyobbaknak, függetlenül attól, mekkora volt a kár. Ugyanígy New York saját pénzügyi övezete is újjászületett az 1835-ös tűzvész után, amelyben a Wall Street környékén 700 épület semmisült meg.
Igaz, a terrorizmus különbözik az ilyen katasztrófáktól, amennyiben állandó fenyegetést jelent. Mégis, úgy tűnik, a New York-iaknak nem akaródzik elmenniük. “Nagyon dinamikus emberek vagyunk” – mondja Richard Parsons, az AOL Time Warner operatív irányításért felelős társigazgatója. A világot valóban bámulatra késztette az a tettrekészség, amelyet a New York-iak az ikertornyok lerombolása után mutattak; elég csak arra gondolni, hogy a tőzsde már hat nappal a tragédia után újra kinyitott. “Csak agy és izom kérdése az egész” – fogalmaz Paul OConnor, a World Business Chicago gazdaságfejlesztési társaság ügyvezető igazgatója. Bár ő maga azzal keresi a kenyerét, hogy vállalatokat igyekszik chicagói letelepedésre rávenni, elismeri, hogy “nincs a világon még egy olyan hely, mint New York”.
A szeptember 11-ei támadás végeredményben valószínűleg mégis elmozdította az egyensúlyt az összetartástól a szétszóródás felé. Egyes elemzők szerint a szóródás nem csupán elkerülhetetlen, de egészséges is. “New York többpólusúvá válik, hasonlóvá Los Angeleshez. Rájönnek, hogy nem lehet mindent bepasszírozni egy maximálisan sűrű területre, és én azt hiszem, hogy a dolog működni fog” – vélekedik Joel Kotkin, a malibui Pepperdine University várospolitikát oktató professzora. Jól hangzik.
De még a vállalatokat Manhattanből a külvárosokba csábító ingatlanfejlesztési társaságok vezetői is egyetértenek abban, hogy New York City – akárcsak a Nap – nem lehet meg egy izzó mag nélkül. “Csak New York függvényében létezünk” – állítja Edward Tonnessen, a stamfordi Albert B. Ashforth ingatlancég alelnöke. A világváros létezni fog továbbra is, mert léteznie kell.
