Bizonyára nem a családi tradíciókhoz való ragaszkodás motiválta Kalmár Istvánt, amikor egy évvel ezelőtt a Magyar Posta Rt. elnök-vezérigazgatói posztjára lépve az intézmény “békebeli” gazdasági jelentőségének helyreállítását tűzte a zászlajára. A korábban az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal informatikai elnökhelyetteseként és miniszterelnöki főtanácsadóként tevékenykedő szakembernek nem volt személyes kapcsolata a barna műbőrtáskájukkal az utcákat járó levélkézbesítőkkel. Volt viszont egy ígéretes üzleti felismerése. Történetesen, hogy a húzóágazatok – mint a pénzügyi, az információtechnológiai és a távközlési szektor – metszéspontjában álló postában ott a lehetőség egy új, meghatározó állami holding kiépítésére.
PILLÉREK. Kalmár István számára semmi nem látszott lehetetlennek. Az Orbán Viktor miniszterelnök támogatását élvező “főpostás” bármibe belevághatott, amihez csak kedvet érzett. Márpedig kedve látszólag szinte mindenhez volt. Nyilatkozatait visszaidézve megállapítható: a Posta megmaradásához alapvetőnek tartotta, az elmúlt tíz évben jelentőségét folyamatosan elvesztő társaság feltőkésítését. Mivel azonban ebben a kormányzat pénzügyi segítségére nem számíthatott, igyekezett magas jövedelemtermelő képességű üzletágakkal kiegészíteni a Posta alaptevékenységét. Fellépésének, no meg kapcsolatrendszerének hatékonyságát jelzi, hogy az idén egymást érték a társaság terjeszkedését támogató kormánydöntések. A Magyar Posta növekedése addig elképzelhetetlen mértékben felgyorsult, s a vállalatcsoport kezdett birodalmi méreteket ölteni.
NEM ELÉG AKARNI. Az új postai holding számára Kalmár elengedhetetlennek tekintette a Postabank megszerzését. Hangoztatta: nincs érv, amely megállná a helyét azzal szemben, hogy a pénzintézetnek a postához kell kerülnie. A szolgáltatásait 1100-1200 helyen kínáló postai bank Kalmár elképzelései szerint az egyik meghatározó pillére lehetne a megálmodott – a jegybankból, a Postabankból, a Magyar Fejlesztési Bankból (MFB), valamint a Földhitel- és Jelzálogbankból (FHB) álló – nemzeti bankcsoportnak. És persze támogatást nyújthatna a postai birodalom kiépítéséhez is. Munkatársai azonban nem voltak elragadtatva az ötlettől. “Olyan, mint egy nagy gömb, amelyet sehol sem lehet felszúrni” – panaszkodott a Postabank hosszú évek alatt kialakult struktúráira és személyi viszonyaira még hónapokkal ezelőtt a Posta egyik vezetője. Az utóbbi időszak eseményei pedig mintha arra szolgáltatnának példát, hogy a kezdeti nagy étvágy és az ezzel járó lendület ellenére ez a gombóc – egyelőre legalábbis – ellenáll, s lassabban csúszik le.
A csúszás kulcsszó, hiszen minden, ami a Postabankkal kapcsolatban az előzetes tervekben megjelent, késik. Szeptember vége helyett a legjobb esetben is csak jövőre kerül például jogilag is százszázalékosan birtokon belülre a Posta a pénzintézetben, a vártnál sokkal lassabban halad ugyanis a tulajdonosváltás. Habár gyakorlatilag csak az államnak kellene egyik zsebéből a másikba átpakolni a postabankos részvényeket, a legutóbbi hivatalos közlés szerint erre még legalább egy fél évet várni kell. Az ok pedig éppen az, hogy a részvények számos különféle állami zseb között oszlanak meg, nem egyszerű tehát a különböző jogszabályok és a szükséges bürokrácia tiszteletben tartása mellett a tranzakció. A korábban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. által birtokolt 9,94 százalékos részvénycsomag és a Pénzügyminisztériumnál lévő 86,75 százaléknyi hányad egyelőre “úton van” a Posta felé, az utóbbi csomag például már a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium tulajdonában van. A tárca ebből egészíti majd ki a Posta tulajdonában jelenleg lévő néhány ezrelékes részesedést 33 százalékos arányra.
A jogi hercehurca mellett a Magyar Posta egyelőre adós a kormány által már május végére beígért postabanki stratégiával is, így – azonkívül, hogy a menedzsment a nyár elejei közgyűlésen átvette a hatalmat, s azt követően a szinte teljes körű vezetőcsere nyomán “postás” emberek kerültek az irányító posztokra – csak találgatni lehet a leendő tulajdonos szándékait. Az áprilistól regnáló és egészségügyi okokból meglehetősen hamar távozó Hegedűs Gyulát a főként kutatói, egyetemi és kevésbé kereskedelmi banki gyakorlattal felvértezett Kolláth György követte a vezérigazgatói poszton, akinek ígéretei szerint november végére lesznek készen a stratégiával. Ebben a Postabankot – úgy tudni – a postai hálózatra építő, ott elsősorban standardizált, egyszerű betéti, hitel-, esetleg kártyás termékeket árusító, a banki kapcsolattal még nem rendelkező ügyfelek meghódításában jeleskedő pénzintézetté akarják alakítani.
A Posta pénzintézeti szektorban vállalt szerepe számos új feladatot generált. Kalmár István komoly fegyverténynek tartja, hogy sikerült megoldást találniuk a kormány által útjára indított, ám láthatólag nem kellően előkészített diákhitel-program váratlan buktatóira. A legnehezebb annak az ellentmondásnak a feloldása volt, hogy miközben a kormány augusztus eleji ígérete szerint a Diákhitel Központ (DK) – kétéves moratórium mellett – legfeljebb 9,5 százalékos kamatot számíthatott fel hitelei után, az ehhez szükséges forrásokat az induláskor a tőkepiacról kellett előteremtenie. Márpedig ilyen alacsony kamatok mellett történő hitelfolyósításhoz a magánbefektetők nem szívesen adják a pénzüket. Ráadásul a DK-nak már az idén ősszel szüksége volt a hitelezést lehetővé tevő forrásokra, a forrásgyűjtést szolgáló kötvénykibocsátást viszont csak 2002 januárjában kezdheti meg. Az ehhez szükséges állami garancia ugyanis csak november végére lesz meg.
ÁLLAMI SEGÍTSÉG. A megoldás a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) színrelépése volt. Az állami bank a korábban 570 millió forintért az oktatási tárcától a Postabank kezébe került DK-val 15 milliárd forintos hitelkeretszerződést írt alá. Ezzel párhuzamosan a tulajdonosi döntés értelmében az MFB 2 milliárd forintos ázsiós tőkeemelést hajthat végre a DK-ban, amivel kétharmados tulajdonrészt szerezhet.
A finanszírozási problémák megoldásával a diákhitelezés elől elhárultak az akadályok. Az igénylési csomagokat a postahivatalok augusztus 27-én kezdték árusítani. Szeptember 3-ától pedig a nagy posták hozzáláttak az igénylések begyűjtéséhez. Az eladott 80 ezer igénylési csomagból október közepéig 50 ezer érkezett vissza a DK-hoz. Október 15-ig a hitelek első részletét csaknem 33,5 ezer igénylő vehette fel, esetenként meglehetősen tumultuózus jelenetek kíséretében, mivel a számlanyitásról szóló értesítések egy időben érkeztek meg a jogosultakhoz.
BUKTATÓK. De nemcsak a pénzügyi területen fejlődött rohamléptekben a Magyar Posta, a korábban informatikai területen tevékenykedő Kalmár komoly projekteket szerzett meg a számítástechnika és a távközlés terén is. Az eddig legnagyobb visszhangot a készenléti rádiókommunikációs rendszer kiépítési jogának megszerzése váltotta ki. Vitathatatlan, hogy a rendőrség, a tűzoltóság, vagy a mentők adatátviteli igényeinek kielégítését szolgáló korszerű kommunikációs hálózatok kialakításának gondolata nem új, ám a kormányváltás óta függőben volt az ügy. A megrendelésért tolongó multinacionális vállalatok legnagyobb bánatára nem tudtak dönteni arról, hogy ki és milyen hálózatot építsen.
Ezt az állóvizet kavarta fel ez év tavaszán a Posta új első embere, aki már tényként beszélt arról, hogy a készenléti szervek Tetra-rendszerű kommunikációs rendszerét a Magyar Posta építi majd ki. Állításait akkor még a kormány egyetlen döntése sem támasztotta alá, és Stumpf István kancelláriaminiszter is úgy nyilatkozott, hogy a Posta “kissé elsiette” a Tetra-rendszer melletti kiállást. Az idő azonban az ereje teljében levő Kalmárt igazolta: a kormány nyári határozata alapján a Posta 51,3 milliárd forintot fordíthat a szóban forgó rendszer kiépítésére. Az idén decemberben az új hálózatnak a fővárosban kellene szolgálatba állnia, 2002 végére pedig az ország teljes területét le kellene fednie.
A Tetra-rendszer kiépítési jogának megszerzésével a Magyar Posta terjeszkedésének azonban nemcsak legígéretesebb, de talán legkockázatosabb fejezetéhez is érkezett. Azt, hogy a több tízmilliárd forintos beruházás mennyire ígéretes, Kalmár gyakran hangoztatta. A prognózisok szerint a Tetra-hálózatra fordított pénzek még visszafogott szolgáltatási díjak mellett is 8 év alatt megtérülnek.
KONKURENCIAHARC. A Figyelő értesülései szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a kommunikációs rendszerrel kapcsolatos kormánydöntés előkészítésében részt vevő, és a majdani hálózatot használó készenléti szervezetek többségét felügyelő belügyi tárca – hivatalos állásfoglalása ellenére – a Tetra-rendszernél szívesebben látná hazánkban a francia Tetrapol kiépülését. Az első, 1997-es készenléti kommunikációs próbálkozásoknál még az Antenna Hungária (AH) Rt.-vel együtt a Tetra mellett álló belügyi szakértőket egy franciaországi bemutató során a konkurens Tetrapol-rendszer szállítói levették a lábukról. Olyannyira, hogy 1998-tól a Belügyminisztérium (BM) már a Tetrapol-rendszert támogatta. Így az idén nyáron a BM szakértői csak a rájuk nehezedő nyomásnak engedve, hosszú huzavona után nyugodtak bele a Tetra győzelmébe. Remélték azonban, hogy a két rendszer közötti összecsapásnak még nincsen vége.
A nyári Tetra-döntés ellenében igencsak színes koalíció alakult. A francia Tetrapol Fórum és a belügyesek mellett az ellenzék, de még a Tetra-rendszer vesztesnek látszó beszállítói is beszálltak a küzdelembe. Igaz, számukra ehhez éppen Kalmár István szolgáltatta a muníciót amikor kijelentette, hogy a rendszerszállítók versenyeztetése nélkül, az amerikai Motorola Tetra-rendszerét vásárolja meg a Posta számára. Alapot adva ezzel azoknak a találgatásoknak, amelyek szerint a készenléti rendszerek szállításában a legtöbb referenciával rendelkező Motorola és a Magyar Posta között titkos megállapodások köttettek a beruházással kapcsolatban.
A Posta első embere sem tagadhatja, hogy bárkik is állnak a különféle támadások mögött, hatékonyan dolgoznak. Aknamunkájuk első látványos eredménye az volt, hogy Kalmár kénytelen volt vállalni a Tetra-szállítók versenyeztetését. S jóllehet megalakulhatott a Magyar Posta Tetra Rt., a rendszerszállítók kiválasztása a vártnál lassabban halad. A beígért pályázatot – amely a Posta elnök-vezérigazgatója szerint olyan pontos és szabatos, hogy nem lehet megtámadni – csak október közepén tették közzé. A kapkodást mutatja, hogy a reménybeli szállítóknak eredetileg 6 nap alatt kellett volna ajánlataikat beadniuk. Végül tiltakozásuk hatására a Tetra Rt. 5 nappal megtoldotta a rendelkezésükre álló időt. Így ajánlataikat a múlt hétfőn kellett leadniuk.
AKNAMUNKA. A technológiai vita és a tendereztetés kapcsán felmerült aggályok jelentősége nem csekély, de mégsem ezek a legfontosabb súrlódási felületek. Mindez csak a jéghegy csúcsa – állítják egybehangzóan jól értesült források -, a miniszterelnök feltétlen bizalmát élvező Kalmár az államigazgatásban sok ellenséget szerzett magának, akik presztízs és kompetencia okokból és érdekeik ebből következő sérülésétől indíttatva “fúrni” kezdték a nagyra törő projekteket. A Figyelő megbízható forrásokból úgy értesült: a belügyi tárca elfogadhatatlannak tartja, hogy a készenléti rendszer – függetlenül a megrendelt technológiától – kiépülése után is a Postánál maradjon. A BM-nél azt szeretnék elérni, hogy a hálózatgazdai feladatok a minisztériumhoz kerüljenek. A Posta vezetése viszont eddig csupán ahhoz járult hozzá, hogy a BM irányítása alá tartozó szervezetek 2003 márciusától esedékes készülékbeszerzéseiről a minisztérium határozhasson.
Az egyre mérgesedő vitában feltehetőleg Orbán Viktor miniszterelnök mondja majd ki a döntő szót. A választás bizonyára nem lesz könnyű. A belügyi tárca igényeinek érvényre juttatását ugyanis Pintér Sándor belügyminiszter láthatóan presztízskérdésnek tekinti. Állítólag ha kell, a kenyértörésre is hajlandó. Kalmár István szintén magáénak, pontosabban a Postáénak érzi a Tetra ügyét. Tisztában van azonban azzal is, hogy fél évvel a választások előtt a miniszterelnök aligha szánja rá magát kormánya átalakítására. Ha tehát valakinek vissza kell vonulnia, nem kétséges, hogy ki lesz az.
AlultőkésítveAlig bővülő árbevétel mellett, egyre romló nyereségesség – ez jellemzi az utóbbi években a Magyar Posta Rt. pénzügyi helyzetét; a Posta ambiciózus új vezetősége a jelek szerint az idei évet szánja a fordulat esztendejének (lásd a grafikont).
Egyelőre ellentmondó hírek érkeznek arról, miként sikerül az idei év a Postánál: az előzetes kimutatások szerint ugyan az első hat hónapban mintegy 6 milliárd forintos nyereséget ért el a társaság, de azt még az elnök-vezérigazgató is elismerte, hogy a szám az év végére könnyen mínuszba fordulhat. Az alacsony, alig 8,3 milliárd forintos jegyzett tőkéjű cég tehát a fejlesztésekhez szükséges forrásokat aligha képes saját maga kitermelni. Érthető tehát, hogy többször kezdeményezték a szükséges tőkeemelést, miként azt is, hogy az állam a vállalatcsoport hitelfelvételeit nagyobb arányú kezességvállalással segítse.
Ettől függetlenül a Posta első embere úgy számol: november közepére ki lehet választani a Tetra-rendszer szállítóját. Így december végére, de legkésőbb január közepére szolgálatba állhat az a 6-8 Tetra bázisállomás, amely biztosítja Budapest és a környező települések lefedését. Annak pedig nem lehet akadálya, hogy 2002 végére az ország egész területén működjön a Tetra-rendszer. A határidők betartásáért informátoraink szerint személyes felelősséget kellett vállalnia Kalmárnak.
A pontos teljesítés kulcsszerepet játszik a Posta egy másik, szintén komoly feszültséget is kiváltó projektjében. Az Elektronikus Közbeszerzési Rendszer (EKR) a kormány egyik legjelentősebb terve az elektronikus kormányzásra való áttéréshez. Hivatalba lépésekor Sík Zoltán informatikai kormánybiztos ennek megvalósítását kapta első feladatául, mégpedig azzal az instrukcióval, hogy a kormány virtuális piacterének még ebben a ciklusban működnie kell. A Miniszterelnöki Hivatalban (MeH) azonban, Sík munkahelyén, ahova a Központi Közbeszerzési Igazgatóság is tartozik, nem akart elindulni a munka. Annak ellenére nem, hogy a hivatalt irányító miniszter, Stumpf István is szívügyeként kezelte az informatikai területet. A kinevezése után roppant agilisnak mutatkozó Kalmár azonban kész tervekkel jelentkezett, s már tavasszal, amikor még a kormány hivatalosan nem is foglalkozott a kérdéssel, azzal örvendeztette meg az IT szektornak a globális válságot egyre inkább érzékelő magyarországi reprezentánsait, hogy a Posta még ebben a ciklusban felállítja az e-procurement rendszert.
A tamáskodók e kérdésben is keményen koppantak, hiszen a nyár végére Kalmár István kiválasztotta a rendszer szállítóit, a Compaq és az Oracle párosát. A nemzetközi összehasonlításban is második ilyen projekt megvalósítása a vártnál nehezebben halad.
A másik probléma azonban kísértetiesen emlékeztet a BM-mel folytatott Tetra-vitára, a MeH ugyanis nem akarja, hogy a közbeszerzés a Magyar Postához kerüljön. A Posta vezetője környezetéből származó információ szerint csak október utolsó hetére sikerült megállapodni a MeH-hel arról, miként is működik majd a jövőben az EKR. Politikai körökből származó értesülések szerint viszont az informatikai kormánybiztos – aki a kancelláriaminisztert tudja a háta mögött – korántsem hajlandó belemenni abba, hogy a legnagyobb közbeszerzések egy részvénytársaságon keresztül valósuljanak meg (a tervek szerint jövő tavasztól például az informatikai beszerzésekre már kizárólag az e-procurement beiktatásával kerülne sor).
MEGVALÓSÍTHATATLAN TERVEK. A sok súrlódással járó, de még futó projektek mellett a Postának néhány grandiózus terve megvalósításáról – átmenetileg legalábbis – le kell mondania. A korábban megálmodott köztisztviselői és közalkalmazotti életpálya biztosítással foglalkozó postai biztosító megalakítása például most nem fér bele a társaság stratégiájába. A döntéshozók ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy a biztosító alapításával és életre hívásával járó feladatokra ebben a kormányzati ciklusban nem jutna elegendő energiája a Postának.
Ennél is fájóbb, hogy a Magyar Posta valószínűleg végleg kimarad az elektronikus dokumentumok hitelesítésére szolgáló elektronikus aláírás megvalósításából. A MeH és az irányítása alatt működő informatikai kormánybiztosság továbbra is részt vállal az ügyben. A Posta helyébe azonban a BM lép.
Ami pedig a Magyar Postát és klasszikus feladatait illeti, a vállalat vezetésének szándékai szerint a hagyományos szolgáltatások színvonalának folyamatos javításában nem okozhatnak fennakadást az új vállalások. Az induló beruházások azonban a pénzügyi eredményeken meglátszanak. A 2000-ben 98,7 milliárd forintos árbevétel mellett 1,88 milliárd forintos nyereséget produkáló Posta ezzel együtt igyekszik tartani idei üzleti tervének fő számait. Eszerint 2001-es bevételének el kell érnie a 115,45 milliárd forintot, nyereségének pedig a 2,1 milliárdot.
