Gratulálunk a számvevők világszervetetének első alelnöki tisztjéhez. Mit jelent ez?
– A parlamenti hatáskörbe tartozó pénzügyi ellenőrző szervezetek világszervezete ötven éve működik, ajánlásokat dolgoz ki, harmonizálja, standardizálja az ellenőrzések módszereit, technológiáját. A globalizáció velejárója, hogy folyamatosan osztályozzák az országokat, s ennek nagyon fontos eleme az ellenőrzés megítélése. Óriási jelentősége van tehát, hogy Magyarország ilyen kedvező értékelést kapott, és a szervezet október 24-i, szöuli kongresszusán az elnök utáni első alelnökké választottak. Az elnököt mindig a kongresszust rendező ország adja, három évig tölti be ezt a tisztséget, majd az első alelnök lép a helyébe. Így a szervezetben hat évig töltök be vezető tisztséget.
– Mivel magyarázza a pénzügyi ellenőrzés fellendülését, reneszánszát?
– A forradalmat láthatóan az hozza, hogy az állam nem vonul vissza a gazdaságból, sőt első számú gazdasági szereplő marad. A pénzmosás elleni küzdelem nagyon markáns állami beavatkozás, elmossa a határt a magán- és a közszféra között. Vagy, egy másik példa: ha egy állami vállalatnak kiterjedt üzleti kapcsolata van a magáncégekkel, akkor ezeket nagyon nehéz lenne megítélni úgy, hogy csak az állami cég oldaláról közelítem meg az ügyet. A pénzügyi ellenőrzés a biztonsági és együttműködési garanciák miatt, a globalizáció lényegéből adódóan fölértékelődik. Mindenki ellenőrért kiált, a populisták és a globalizáció-pártiak egyaránt, ha más-más megfontolás alapján is. Ennek örülök, de a kockázatokat is látom: nem volna szerencsés, ha a pénzügyi ellenőrző intézmények a végső ítélet kimondása, az ultima ratio intézményeivé válnának. A számvevőszék, amikor leírja a véleményét, szolgáltat, s az érintett szervezetek dolga, hogy ezt miként hasznosítják.
– A szakmai elismerés az uniós csatlakozási tárgyalásokon is érződött?
– Úgy gondolom, igen. A számvevőszékkel foglalkozó 28. fejezetet “ideiglenesen” lezártuk. A tárgyalások során az Európai Uniónak három kritikai észrevétele volt. Nem tartották elégségesnek a magyar belső ellenőrzések kiépítettségét, a külső és belső ellenőrzések egymásba épülését. Kifogásolták továbbá a Magyar Nemzeti Bank korábbi külső ellenőrzési rendszerét, de ez már megoldást nyert az új jegybanktörvénnyel, amely megszüntette a pártok által delegált felügyelőbizottságot, s mi lettünk az MNB gazdálkodásának ellenőre. Harmadrészt a függetlenség sérelmének találták, hogy az ÁSZ költségvetésére a kormány tesz javaslatot. Ez azonban végül nem akadályozta a fejezet lezárását, hiszen az uniós országokban is hasonló a költségvetés beterjesztése. Hozzáteszem: a rendszerváltás óta nem tapasztaltuk, hogy a büdzsé oldaláról meg akarták volna fogni a számvevőszéket.
– Lassanként alelnökök nélkül maradnak, miután Sándor István nyugdíjba vonult, Nyikos László mandátuma pedig a hónap vége felé lejár. Az országgyűlésre vannak utalva, az új alelnököket kétharmados többséggel kell megválasztani.
– Kósa Lajos, a számvevőszéki bizottság és egyben a jelölőbizottság elnöke nemrég – felhasználva az alkalmat, amikor Sándor István kitüntetésére került sor – kifejtette, hogy az alelnökválasztás kérdése a legkevésbé sem érinti a számvevőszék működőképességét. Az ÁSZ-ban nem testületi, hanem egyszemélyi felelősség érvényesül, az alelnökökkel kialakított munkamegosztást az elnök határozza meg, ráadásul az ÁSZ választott vezetőinek nincs rendszeres megjelenési kötelezettsége a parlament bizottságai előtt, az e testületekben tárgyalt konkrét ügyek pedig elsősorban a szakmai vezetők jelenlétét kívánják meg.
– Ez azt jelenti, hogy ebben a ciklusban már nem választják meg az új alelnököket?
– Ez a szcenárió sem zárható ki. Senki nem vitatja azonban, hogy az ÁSZ vezetésén belüli feladatmegosztás szempontjából szerencsés lenne, ha előbb-utóbb megújítanák az alelnöki tisztségeket. Ugyanakkor javasoltunk a parlamentben egy olyan szervezeti modellt, amely akkor is működőképes, ha átmenetileg nincs választott alelnök. Eszerint a hivatal három részre – központi költségvetés, helyi önkormányzatok, működtetés – tagolódik, s ezek élére kell egy-egy vezető.
– Az uniós gyakorlatnak megfelelően egy-egy törvényességi vizsgálat során az adatok teljeskörűségét és valódiságát tanúsító nyilatkozatot kellene kiadniuk. Erről 1999 eleje óta ott fekszik a parlament előtt egy törvénytervezet, de nem tárgyalják. Most, a zárszámadás kapcsán Nyikos László kijelentette, hogy a központi költségvetési kiadásoknak mindössze 2 százalékáról tudják hitelt érdemlően tanúsítani, hogy az azokról szóló beszámoló megbízható.
– Azért elkezdtük a megbízhatósági nyilatkozatok készítését, és abban bízom, hogy jövőre, a 2001-es zárszámadás idején már az intézmények több mint 10 százalékánál végzünk ilyen vizsgálatot. Ebbe a munkába be kell vonni, be kell tanítani a minisztériumi felügyeleti ellenőrzés belső apparátusait, hiszen másképp képtelenség lenne – csak a központi büdzsében – 805 költségvetési intézmény beszámolóját hitelesíteni, nem is beszélve a 3200 önkormányzatról és a 13 ezer önkormányzati intézményről.
– A zárszámadás kapcsán Önök megtették több füzetre való jelentésüket, a Pénzügyminisztérium pedig válaszul leírta, miért nem ért egyet a számvevőszék észrevételeivel. Aztán mintha elvágták volna…
– Ez azért bonyolultabb. Június végén az ÁSZ, mint rendesen, most is megkapta a tárcától a zárszámadás tervezetét. Ezután augusztus végéig egyeztettünk, és nagyon sok adat korrekciója megtörtént. Olyan elvi kérdésekben maradt fenn nézeteltérés, amelyekben nekünk más véleményünk van, és nem tudunk a minisztériummal megalkudni. A jogbiztonság szempontjából nem szerencsés például, ha az államháztartási törvényt sűrűn módosítják. Elvileg ebben egyet is értenek velünk, de a végrehajtó hatalom napi szükséglete más.
– A 94,5 milliárd forint tavalyi bevétel letéti számlára helyezése és idei elköltése esetében az ÁSZ arra hegyezte ki a kritikáját, hogy a letéti számla igénybe vétele nem volt szabályos. De csinálhat-e egyáltalán a kormány előirányzatokat, meghatározhatja-e a parlament nélkül a pénzköltés célját?
– Nem parlamenti kormányzás van. A parlament fölhatalmazásokat ad a kormánynak. A véleményünk az, hogy az összeg tavaly év végi zárolására és idei elköltésére nem adott felhatalmazást a parlament. De a zárszámadás utólag megadja a felhatalmazást, és így helyreállítja a törvényes állapotot. Kényszerhelyzetnek fogták fel, hogy a múlt év végén a többletbevételt már nem tudták elkölteni. Minden bizonnyal tudatában voltak annak, hogy a hosszú távú érdekek szempontja alapján kifogásolható eljárást követnek.
– Sok mindent bíráltak a zárszámadásban, de egy “apróságot” nem: a folyó költségvetés mintegy 300 milliárdos módosítását.
– Korrekciós igénnyel kifogásolni csak olyasmit lehet, aminek jogi alapjai hiányoznak. Márpedig a költségvetés ilyen módosításának megvannak a jogi alapjai.
– Ilyen összegű módosítás sérti az átláthatóság nemzetközileg elfogadott követelményét.
– Ez igaz.
– Mégsem tették szóvá.
– Szóvá tettük, mégpedig a múlt évben, jelezve, hogy előállhat ilyen helyzet. De meggyőződésem, hogy a döntés a parlament joga. A számvevőszék éppen a jelző szerepét vesztené el, ha elmozdulna abba az ultima ratio irányba, amiről az előbb beszéltem. Ha a számvevőszék eldönthetné, hogy mérlegelést kívánó kérdésekben mit kell beírni a törvénybe, abban a pillanatban övé lenne a döntés felelőssége.
– Vizsgálták-e az állítólagos SZDSZ-es székházügyet, amiről Horváth Béla kisgazda képviselő beszélt a parlamentben?
– A képviselő úr levelét mi is megkaptuk, a kollegáim pontosan válaszolni fognak rá. A sajtón keresztül nem szívesen üzenek. Hangsúlyoznám azonban, hogy az ÁSZ nem tudja vizsgálni az úgynevezett pártközeli kft.-k világát; ez megint az ultima ratio irányában való elmozdulás lenne. Meghatározott rendben ellenőrizzük, hogy a pártok szabályszerűen gazdálkodnak-e, de politikai kapcsolatokat, magáncégek által hozott üzleti döntéseket nem vizsgálhatunk, és szerintem tragikus is lenne, ha megtehetnénk. Persze érzékeljük a pártok körüli szürke zóna problematikus állapotát, javasoltuk is tavasszal: nagyobb öszszeggel célszerű támogatni a képviselőválasztást.
– Államháztartási törvény, letéti számlák, párttörvény: az anomáliákat, amelyről beszéltünk, a számvevőszék nem oldhatja meg?
– Ezek olyan kérdések, amelyekhez magas szintű politikai döntés kell, amihez szükség lenne a politikai erők valamiféle megegyezésére, konszenzus keresésére. Ennek jeleit nemigen látni, ráadásul ezekben a dolgokban mindig megjelennek a rövid távú érdekek motiválta mérlegelések.
– Önök csupán szolgáltatnak, nem tartanak igényt az ultima ratio szerepre, a megegyezést pedig a politikai felekre bízzák – mindez a látszat ellenére nem egészen pártatlan álláspont. Krédójával kicsit a fennálló kormány gyakorlatát támogatja.
– Ebben – látszólag – van igazság. Mondható, hogy egy semleges, távolságtartó álláspont mindig azt segíti, ami éppen van. De azért azt el szeretném mondani, hogy az ÁSZ-törvény így van megkonstruálva, és számunkra egyszerűen nincs más út. Továbbá, Magyarországon “váltógazdaság” van. Mindegyik politikai erőnek abban kell gondolkodnia, hogy lesz még kormánypárt, illetve lesz még ellenzék. Ha egy bebetonozott politikai rendszer lenne, ha nem lenne esély a politikai váltógazdaság működésére, akkor – elméletileg – esetleg elképzelhető lenne, hogy szakmai köntösbe bújva valaki feladja a becsületét, és “kikaparja a gesztenyét” az ellenzéknek vagy a kormányoldalnak. Azt az intézményt azonban, amelyik ilyen szívességeket tesz, legfeljebb már csak a nevében lehetne számvevőszéknek tekinteni.
