Karsai József battonyai gazda az állami gabonafelvásárlás késedelmessége miatti tiltakozásként egy teherautónyi kukoricát és a vidéki ízek felidézésére egy csomag puliszka-alapanyagot akart átadni az agrártárca vezetőjének. Az agilis békési gazdavezér hiába utazott, csak a minisztérium szóvivőjéig jutott, aki azonban okafogyottnak értékelte a tiltakozást.
KÉSŐ BÁNAT? A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) ugyanis a hónap elején félmillió tonna kukorica felvásárlását határozta el a jelenlegi piaci árnál 10 százalékkal drágábban, tonnánként 18 ezer forintért. Minderre két héttel az után szánta rá magát a tárca, hogy hivatalos közleményben hárította el az intervenciós felvásárlás szükségességét. Dühönghetnek azok a gazdák, akik már olcsóbban túladtak a kukoricán. Márpedig az országos össztermésnek csaknem fele, 3,5 millió tonna mostanára elkelt. Aki eddig várt, az kénytelen továbbra is várni, mert leghamarabb decemberben – annak is a végén, ha nem januárban – indulhat meg az érdemi átvétel. Akkor pedig nemcsak a tárolási és szállítási költséget kell leszámítani a bevételből, hanem annak a hitelnek a kamatát is, amelyet addig nem törleszthetett a gazda a kukorica árából. Januárban tehát a kiadások levonása után a felvásárlási árból legfeljebb 16,5-16,8 ezer forintos tonnánkénti tiszta bevételre számíthat, márpedig a tőzsdén 2001. decemberi, 2002. márciusi határidőre – figyelembe véve az ott felmerülő költségeket – ma ennél többért is túladhatna rajta.
Tévedtek azonban, akik az intervenció hírére azonnal az üzletkötések leállását várták, és azt, hogy a termelők nem szállítják majd le a korábban alacsonyabb áron szerződött kukoricát. A rutinos gazdák az ígéret helyett inkább a konkrét ajánlatoknak hittek, így a szerződések szerinti szállítás folyamatos maradt.
Próba, szerencseAz elmúlt öt év mindegyikében szükség volt kisebb-nagyobb intervencióra a gabonapiacon, de a tömeges állami felvásárlást és értékesítést rendre sok vita kísérte, különösen, ha FVM-es társaságon keresztül bonyolították le. Az ideihez fogható nagy állami gabonafelvásárlás a választások évében, 1998-ban volt. Akkor megosztotta a gazdákat, hogy az 50 tonnánál kevesebbet termelőktől minőségtől függetlenül vették át a búzát, s fizették ki a garantált árat. A kalászos gabona mellett 630 ezer tonna kukoricát is kénytelen volt felvásárolni az állam. Az állami gabonakészlet értékesítése 1999-ben nagy felháborodással kezdődött, amikor 22 ezer tonna kalászost pályázat nélkül, a Concordia Rt.-n keresztül adott el az FVM. Igaz, ez után a kukoricától már pályáztatással vált meg. Később, 2000 őszén a kukorica exportstop okozott zavarokat.
Vermes Andrást, az Agrograin Rt. elnök-vezérigazgatóját elsősorban az aggasztja, hogy az állam mint “piaci szereplő” lép színre, saját cégén a (Concordia Közraktár Rt. tulajdonában lévő) GMS 96 Kft.-n keresztül veszi át, tárolja vagy exportálja majd a gabonát. Többek között tehát a konkurens gabonakereskedelmi társaságok adójából erősíti a versenytársat, pedig ilyen esetben elvárható lenne a pályáztatás.
Más gabonapiaci szakértők szerint ennél is nagyobb baj az, hogy az állam nem a kereslet-kínálat szabályai szerint, hanem esetenként költségvetési kényszerből cselekszik a készlet értékesítésekor. Ha valamilyen célra pénz kell, akkor piacromboló lépésre is képes. Kiszámíthatatlan mikor, hogyan, kinek adja el a készletet. A Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt született megállapodás értelmében jövőre már nem szállíthat ki Magyarország nagy exporttámogatással kukoricát, e nélkül pedig nem lesz kellően versenyképes külföldön a magyar tengeri. Ha azután jobb híján itthon próbálnak túladni rajta, az ismét piaci zavarokat okozhat.
Az FVM beavatkozása mindenekelőtt drágább megoldás, mint amilyen a terméktanács korábbi javaslata lett volna. Szeptemberben azt ajánlották, hogy tonnánként 2 ezer forintos termelői árkompenzációval, értékesítési költségtérítéssel az FVM segítse időben külföldre a piaci zavart okozó többletet. A készletezés, ráfizetéssel történő értékesítés költsége viszont tonnánként legalább 5-6 ezer forint lesz majd, és 9 milliárd forintra lesz szükség a 18 ezer forintos vételár “kipengetéséhez” is. (Ezért kapcsolódik be a Magyar Fejlesztési Bank 10 milliárd forintos hitellel az ügyletbe.)
KÖVETKEZETLENÜL. A bajok legnagyobbika viszont kétségtelenül az, hogy következetlen az agrárirányítás. A piaci árzuhanás esetén először elhárítja a felvásárlási kötelezettséget, majd utóbb korlátozott mennyiségre mégis bejelenti azt. A kiszámíthatatlanság abból is fakad, hogy ma sincsenek pontosan meghatározva az állami készletezés és értékesítés szabályai. A döntés így hosszadalmas és a politikai megfontolásoktól terhes.
