Miért éppen Magyarországot választották az UNIDO első közép- és kelet-európai Technológiai Előretekintési Konferenciájának társrendezőjéül?
– Néhány évvel ezelőtt drasztikus szervezeti reformot hajtottunk végre. Arra kellett rájönnünk, hogy az iparfejlesztés egészen más eszközöket igényel a szegény, illetve a közepesen fejlett latin-amerikai, közép- és kelet-európai, valamint ázsiai országokban. A második csoport esetében nem iparosítani kell, hanem – az exportnövekedés érdekében – elősegíteni a termelékenység javulását, továbbá hatékonyabbá tenni a javak elosztását. A számos fejlett országban már bevált Technológiai Előretekintési Program egy olyan regionális kezdeményezés, amely minél több rendelkezésre álló, tudományos, politikai – helyi és központi kormányzati -, valamint üzleti eszközt kísérel meg mozgósítani a technológiai fejlesztés érdekében. Latin-Amerikában 1999 végén indítottunk el egy ilyen programot.
– Mekkora összegből?
Az UNIDOAz Iparfejlesztési Szervezetet 1966-ban hozták létre, 1985 óta az ENSZ szakosított szervezeteként mûködik. Elősegítendő a technológiai fejlődést, fórumot biztosít vállalatok, politikusok és tudósok számára. A szervezet éves mûködésére tavaly a tagállamok 133 millió dollárt költöttek, a saját programok további 400 millió dollárt emésztettek fel. A szervezet első közép- és kelet-európai Technológiai Együttmûködési Programjához kapcsolódó konferenciáját – az UNIDO április 4-5-én tartja Bécsben, együttmûködésben a magyar kormánnyal. A fórum a technológiai trendeket abból a szempontból elemzi, hogy azok milyen hatást gyakorolnak a régió, illetve egy-egy ország és ágazat versenyképességére.
– Négy latin-amerikai ország 2 millió dollárral járult hozzá. De mi, az UNIDO részéről még 3 millió dollárt adtunk, trieszti tudományos és technológiai központunkon keresztül. Mivel a latin-amerikai, valamint a közép- és kelet-európai országok gazdasági fejlődése között néhány ponton hasonlóság mutatkozik, elhatároztuk, hogy ebben a térségben is megszervezünk egy hasonló fórumot. Magyarország pedig, ahol tiszteletet parancsoló gazdasági fejlődés ment végbe, nyitott és stabil gazdasági alapokon nyugvó üzleti környezetet eredményezve, felkarolta a kezdeményezést. Budapesten értették meg a legkorábban annak az “előretekintési” programnak a hasznosságát, amelyet korábban már Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Japánban is nagy sikerrel alkalmaztak. A hatvanas évekig visszanyúló közgazdasági felfedezés, hogy a növekedésnek csak fele adódik a termelési tényezők, a tőke és a munka akkumulációjából, a másik “fele” az innovációnak, a technikai-technológiai fejlődésnek tudható be. Nagy szükség van tehát a kettő találkozására.
– Magyarországon a nemzeti jövedelem mintegy felét a többnyire magas technológiai színvonalon termelő, külföldi tulajdonban lévő cégek állítják elő, a másik felét pedig a kevésbé fejlett, zömében hazai kis- és középvállalkozások. Az UNIDO kezdeményezése mennyire járulhat hozzá e két szegmens összekapcsolásához?
– Ezeket az elemzéseket főleg a kis- és középvállalkozások tudják majd hasznosítani, illetve azok az intézmények, amelyek ezzel a cégkörrel dolgoznak. Az előretekintési program arra hivatott, hogy megmutassa a vállalkozóknak, milyen forgatókönyvek valószínûsíthetők az előttünk álló technológiai és ipari fejlődés területén. Például az energetikában. A fórum arra keresi a választ, hogy 50 év múlva milyen energiát használ majd a világ. De ugyanígy említhetném az egészségügyet, az autóipart, a személygépkocsik mûködéseinek technológiai változásait. A lényeg, hogy trendeket mutassunk, és az emberi tőkét már most kiképezzük az új kihívásokra. Nem vitatkozhatunk örökké arról, amiről az apáink, nagyapáink. A makroökonómiai stabilitás, a szabad kereskedelem fontosságáról ugyanis mára szinte teljes konszenzus alakult ki. Lehet ugyan, hogy a stabilitás és a szabad kereskedelem még nem hozza el automatikusan a jólétet, a súlyos deficitekkel küzdő gazdaság és a protekcionizmus viszont – s ez már bizonyított – biztosan nem vezet semmi jóra. A mi feladatunk, hogy ezen a dilemmán túllépve, új utakat keressünk, a növekedés új forrásait tárjuk fel.
– Mely ágazatoknak segít majd a leginkább a program?
– Ez országonként változik. De az egész térséget tekintve azt gondolom, hogy az adottságok miatt ezekbe az országokba sok biotechnológiai és energetikai cég települ majd. Azt is figyelembe kell venni, hogy a beruházások a jövőben sokkal inkább intra-indusztriálisak, azaz iparágon belüliek lesznek, mint iparágak közöttiek. Ezt látni az európai integrációs folyamatban is. Mindez azt jelenti, hogy – például az autóiparban – az alkatrészeket más-más országokban gyártják majd, és egy másik helyen szerelik össze. Mozaikszerû munkamegosztás várható ebben a térségben, miként Latin-Amerikában is, ami segít ezeknek az országoknak abban, hogy integrálódjanak a globális gazdaságba.
– Milyen más hasonlóságokat emelne ki Latin-Amerika, valamint a poszt-szocialista Európa fejlődése között?
Carlos Alfredo Magarinos39 éves, 1997 decemberében négy évre választották az UNIDO főtitkárává. Ebben a pozíciójában néhány “első hely” köthető a nevéhez: ő a legfiatalabb és az első argentin politikus ezen a poszton. A pályafutását a gazdaságfejlesztésnek szentelő Magarinos Argentína ipari és bányaügyi helyettes államtitkára, államtitkára, később – az első Menem-kormány idején – minisztere volt. Részben az ő nevéhez köthető az argentin gazdaság kilencvenes évek eleji stabilizációja és növekedési pályára állítása.
– Amikor néhány évvel ezelőtt ipari miniszter voltam Argentínában, a magyar privatizációs technika, a készpénzes magánosítás folyamata referenciának számított. Kormányülésen rendszeresen napirendre kerültek a magyar tapasztalatok, s többnyire igyekeztünk ezek alapján eljárni, az esetleges hibákat kiküszöbölni. A másik ilyen terület a munkaerőpiac. Közös cél a foglalkoztatottság, a tréningek szerepének növelése. A technológiai inputok hatásának elemzése is fontos feladat. A két régió közti párhuzamról, a tapasztalatokról amúgy ősszel konferenciát tartunk Budapesten.
– Milyen jövőt jósol a mostanában nehéz napokat átélő információs technológiának, az e-businessnek?
– Az elektronikus forradalom fantasztikus dolog, ami alapjaiban változtatta meg az üzletkötés módját. Mégis azt gondolom, hogy az információs technológiai változásokat sokan túlértékelték. Túlértékelték a pénzpiacon, ezért van most bajban a Nasdaq, de túlértékelték társadalmi szempontból is. Az internet térnyerése önmagában nem hidalja át a szakadékot szegények és gazdagok között. A világháló ehhez önmagában még nem elég; tudás, képesség és információ kell ahhoz, hogy hasznot lehessen húzni belőle.
– Véleménye szerint az információs technológia válhat-e Közép- és Kelet-Európa gazdaságának húzóerejévé?
– Bizonyára sok informatikai pólus alakul majd ki, s ezek között e régió lehet az egyik. A térség hatalmas potenciállal rendelkezik, ezek kihasználása elsősorban a magánszférán múlik, s csak kisebb részben a kormányokon. A kilencvenes évek második felében a spanyol és portugál nyelvû honlapok több mint 50 százaléka Argentínában készült. Aztán az üzleti klíma roszszabbra fordulása miatt ezek a vállalkozók egyszerûen továbbálltak. Fontos tehát, hogy ezen a téren a kormányok ne legyenek túl rátelepedők, hagyják szabadon érvényesülni a vállalkozói szabadságot.
