Bár az időjárást mesterségesen befolyásolni már sokan próbálták – a hatvanas években az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban is intenzív kutatásokat végeztek az esők kiváltásának céljával -, valójában máig nem sikerült megoldást találni a csapadék előállítására.#<# Igazából persze nem is az esőcsinálás bonyolult feladat, hanem az ahhoz szükséges felhők elkészítése. Egy brit mérnök azonban most erre dolgozott ki módszert: az egyelőre csupán tervrajzon létező készüléke széllapátok segítségével juttatna vízpárát a tengerből a levegőbe.
A rendszert ott volna érdemes működtetni, ahol a tengerparttal a sivatag határos, hiszen itt van elsősorban szükség a vízre. A mérnök elgondolásában a szélerőművekben már alkalmazott úgynevezett Darrieus-turbinát használná a víz kilapátolására és elporlasztására. Ezt a habverőhöz hasonló szerkezetet legalább negyven méteresre kellene építeni ahhoz, hogy a pára a megfelelő magasságba kerüljön, a lapátok működéséhez szükséges energiát pedig a szelek szolgáltatnák.
A feltaláló szerint a hatékony működéshez több száz, esetleg több ezer ilyen készülék szükséges. Ennyi már befolyásolhatja egy-egy sivatag klímáját, sőt, számításaiból kiderül, hogy mintegy százezer esőcsinálóval száz év alatt lehetséges volna akár egy méterrel is csökkenteni a világtengerek szintjét – nagyjából ez az a vízszintemelkedés, amelyre egyébként ez idő alatt a globális felmelegedés miatt számítani lehet.
A turbinák felépítéséhez és a megbízható működéséhez azonban még sok kutatómunka szükséges. Nem tudható ugyanis pontosan, hogy a tengerek összes párologtató felületéhez képest mekkora jelentőségük lehet a “vízdarálóknak”, ahogyan az sem ismert, miként is hatna valójában a felhőképződésre a tengerszint feletti néhány méteres magasságban felhalmozódó levegőnedvesség. Szintén kérdés, lesz-e egyáltalán eső az esetlegesen kialakuló felhőkből, s ha igen, akkor hol.
