Az IT szektort a meghatározó vállalatok gyengélkedése jellemezte az elmúlt esztendőben. De 2001-ben zajlottak le az olyan fúziók is, mint a Sony és az Ericsson frigyre lépése. Mit gondol, folytatódik az ágazat globális konszolidációja?
– Az egész több, mint a részek összessége. A vállalati fúziók létrejöttében ennek nagy a jelentősége. Az együttműködésben rejlő szinergiákat igyekezett kihasználni a Sony és az Ericsson is közös vállalkozásának útra indításakor. A Sony számára az európai, míg az Ericssonnak éppen fordítva, a japán piacon jelent új lehetőségeket a fúzió. Ami pedig az egyéb fúziókat illeti: mindig is voltak olyan várakozásaim, hogy a GSM-piac növekedésének lassulásával konszolidálódik a rendszer- és készülékszállító ágazat is. A korábban napvilágot látott hírek a Matsusitha és a NEC közti kötelékek szorosabbra vonásáról, illetve a Motorola és a Siemens együttműködéséről szóltak.
– Új feltételek között dolgoznak december 23-ától a hazai távközlési cégek. Milyen változásokat vár?
– Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a magyar távközlés területén várható átalakulásról, a hírközlési kerettörvényhez kapcsolódó végrehajtási utasítások mindegyikét ismerni kellene. Ezzel a tudással egyelőre nem dicsekedhetem. Ettől függetlenül abban biztos vagyok, hogy az egyéni előfizető valószínűleg még jó darabig nem veszi majd észre a változásokat. A liberalizáció nem nekik, hanem a telefonszolgáltatóknak fontos.
– Több évi huzavona után a főváros végleg elvesztette a metrópert. Ön szerint ez azt jelenti, hogy a dél-budai metró ötletét végleg el kell felejteni?
– Nemrég Prágában jártam. Mivel régóta ismerem a várost, állíthatom, óriási közlekedési fejlesztések indultak az elmúlt években. Ezeket biztosan nem egyedül Prága városa finanszírozza. Úgy gondolom, Csehországban tudják, amit mi nem, történetesen, hogy egy országnak figyelnie kell a fővárosára. De nem aggódom. Sokáig nem dughatjuk homokba a fejünket. Biztos vagyok benne, hogy Budapesten lesz 4-es metró. Mert kell. Sőt, néhány év múlva 5-ösnek is kell lennie.
– A köztársasági elnök döntése alapján az idén április 7-én lesz az országgyűlési választások első fordulója. Nem szokatlan a korai időpont?
– Mi tagadás, szokatlan és furcsa. Szerencsétlennek tartom, hogy rendszeresen olyan hagyományokhoz próbálunk visszanyúlni, amelyeket sok esetben nem a magyar történelem legszerencsésebb időszakaiból eredeztetünk, miközben elfelejtjük azokat, amelyeket a rendszerváltás óta ápolunk. Ilyen például az is, hogy az országgyűlési választások eddig – már hagyományosan – májusban voltak.
– Hagyományok ide vagy oda, az Európai Unió 12 tagállamában megszűntek a nemzeti valuták. Mire számít ennek kapcsán?
– Elsősorban az euró árfolyamának alakulásától függ, hogy az egységes pénzrendszer milyen változásokat indít el a gazdaságban. Ezeket nem merném megjósolni. Azt viszont valószínűnek tartom, hogy a régi nemzeti valuták beváltására adott februári határidőig meg fog mozdulni némi készpénz a piacon. Magyarországon 70 milliárd forint értékűre taksálják azt a valutamennyiséget, amit sokan otthon, fiókokban, vagy a párnába varrva őrizgetnek. Tartok tőle, hogy a legtöbben nem átváltják majd valutájukat, hanem egyszerűen vásárlásra fordítják, itthon vagy külföldön.
– Mit szól ahhoz, hogy a státusztörvény most már a román nemzetiségű román állampolgárok számára is megnyitja az utat a magyar munkaerőpiacra?
– Nem tudom mennyi volt az elmúlt években a román munkavállalók aránya Magyarországon. Úgy gondolom, a húzóágazatokban nem lehetett magas. Egyébként az egyezséget rövid távú megoldásnak tartom, mert ismereteim szerint amint belépünk az Európai Unióba, a kedvezmény-törvénnyel kapcsolatos megállapodásokat nem tarthatjuk majd sokáig.
