Amikor két évtizeddel ezelőtt néhány amerikai cég génmérnökséggel előállított gyógyászati célú emberi fehérjék forgalmazásába kezdett, aligha gondolta bárki, hogy az ezredfordulóra több ezer biotechnológiai vállalat működik majd világszerte. Az életminőséget javító, gyógyító anyagokat készítő kutató-fejlesztő társaságok gombamód szaporodnak, a befektetők pedig egyre élénkebb figyelemmel kísérik a biotechnológiai eredményeket.
E tendencia alól Magyarországra sem kivétel. Igaz ugyan, hogy az itteni biotech ipar mérete ma még elhanyagolható az amerikaihoz és a nyugat-európaihoz képest, de az élettudományokból élő, vagyis a humán gyógyászati célú kutatásokat végző hazai cégek száma megtízszereződött az elmúlt tíz évben. Tudományos áttörést és anyagi sikert azonban mindeddig még egyiknek sem sikerült elérnie. A sikertelenség okát a kutatók szinte egyöntetűen a pénzhiányban látják. Pedig egy életképes biotechnológiai vállalkozás nem kerül annyiba, mint azt sokan gondolják.
Ez nem buborék 
Megtörténhet-e, hogy e területen is hasonló mértékű kiábrándulás következik be, mint az információtechnológia világában? A Business Week elemzése szerint ez nem valószínű. Igaz ugyan, hogy a biotech esetében a gyógyszerfejlesztéshez és a klinikai vizsgálatokhoz szükséges idő miatt hosszabb megtérülési szakaszra lehet számítani, mint a dotcom vállalkozásoknál, az ehhez szükséges 8-10 év azonban még mindig belátható és kivárható időtartamnak számít. Amerikai elemzők nem véletlenül vélik úgy: az elkövetkezendő időszak húzóágazata a biotechnológia lesz. És bár előfordul, hogy egy-egy cég részvényeinek értéke sokszorosan meghaladja árbevételét, e felértékelés realizálására jobbak az esélyek, mint az internetes cégeknél. A biotechnológiai fejlesztők ugyanis jól definiált, nagyon is létező piacra akarnak betörni, ellentétben a dotcom vállalkozásokkal, amelyek maguk próbálták megteremteni a termékeik iránti igényeket.
Berszán Ferenc, a HITF ügyvezető igazgatóhelyettese mindezzel egyetért. Szerinte a biotechnológia azért vonzó a befektetők számára, mert ebben a szektorban a fogyasztói igények adottak. “Ha jó a molekula és jók a kutatók, akkor már-már rutinfeladat, hogy a fejlesztést értékesíteni lehessen, így a befektetés hamar megtérül.” A ma még gyógyíthatatlan betegségek ellenszerére bizonyosan lesz kereslet, és a szárnyaló biotechnológia óriási háttéripar kiépülését teszi lehetővé. Jelenleg csak az Egyesült Államokban 300 humán gyógyászati célú biotechnológiai termék áll a klinikai vizsgálatok engedélyeztetés előtti utolsó, harmadik fázisában. Az amerikai élelmiszer- és gyógyszerfelügyelet 2000-ben 32 új gyógyszert engedélyezett, csaknem kétszer annyit, mint 1999-ben. A biotechnológiai termékek forgalma a világon tavaly elérte a 35 milliárd dollárt. Ennek csaknem egyharmadát a legnagyobb amerikai biotech cégek – köztük az Amgen, a Genentech, a Biogen és a Millennium – érték el. Az élettudományok eredményeinek köszönhető, hogy az ipari országok lakóinak átlagéletkora egyre nő, így a GDP mind nagyobb hányadát fordítják egészségügyi kiadásokra. Mindez, a fejlődő országok népességnövekedésével kiegészülve, hosszú távon is biztosítja az iparág jövőjét.
HAZAI LEHETŐSÉGEK. “Nem igaz a szóbeszéd, hogy egyetlen gyógyszer kifejlesztése 500-800 millió dollárba kerül” – magyarázza Kálmán Gábor, az N-Gene Research Laboratories nevű magyar rákkutató cég elnök-vezérigazgatója. Ez az adat szerinte csak a nagy gyógyszergyártók esetében érvényes, amelyek általában tucatnyi fejlesztést futtatnak egymással párhuzamosan, s azokból csak egy lesz termékké. Így a sikertelen kísérletsorozatok költségét is beszámítva kapjuk meg a fenti csillagászati összeget. A kisebb cégek esetében azonban egészen más a helyzet: a szakértő szerint egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás, hogy a biotech vállalatok egyetlen molekulára koncentrálva már egy nagyságrenddel kisebb összegből, 50-80 millió dollárból kihozzák saját gyógyszerüket. Ez pedig elenyésző befektetésnek tűnik a sokszor egymilliárd dollárt is meghaladó várható forgalomhoz képest.
Az N-Gene is leginkább egy molekulacsoport kutatására fókuszálva törekszik piacképes terméket előállítani. Olyan hatóanyagot fejlesztenek, amely a rák kezelésében ma még legelterjedtebben használt citosztatikumok – a rákos sejteket megölő sejtmérgek – mellékhatását csökkenti. A BGP-15 nevű molekula a tumorsejteket nem, ám az egészségeseket megvédi a terápiák során alkalmazott sejtmérgektől. Ez a tulajdonság óriási piaci potenciált jelent, mert citosztatikumokat napjainkban több millió embernek adagolnak.
Arra, hogy ma Magyarországon az N-Gene céghez hasonló korai stádiumban tevékenykedő vállalkozások tucatjai jelenjenek meg, Kálmán Gábor szerint nincs sok esély. “Nálunk egyelőre csak nyomokban fedezhető fel az a rendszer, amely lehetővé teszi egy ígéretes kutatás gyakorlati megvalósulását” – jelenti ki. A menedzser szerint hazánkban még nincsenek meg a különböző szinteken létező vállalkozások finanszírozására szakosodott befektetők, a kezdeti, korai, és a fejlesztési stádiumban tevékenykedő cégek, a működésüket átlátó elemzők és a trendeket ismerő szakértők, menedzserek. Ezek híján még a kifejezetten ígéretes magyar kutatások sem képesek felkelteni a különböző befektetési alapok érdeklődést. Így a biotechnológiára szakosodott befektetők számára Magyarország – és tágabb értelemben véve Kelet-Európa – gyakorlatilag nem létezik.
Az N-Gene is csupán részben köszönheti kutatási eredményeinek azt, hogy bekerült a legnagyobb szakmai befektetők adatbázisaiba; jelenlegi rangját és ismertségét azok a kapcsolatok alapozták meg, amelyekre a cég kutatói és menedzserei – elsősorban Literáti Nagy Péter és Kálmán Gábor – a gyógyszerkutató szakmában eltöltött hosszú évek alatt tettek szert.
BEFEKTETŐK. Az N-Gene jövőjét biztosító befektetéseket 1997 és 2001 között hajtotta végre egyebek mellett Soros György GeoSor nevű vállalata, a Perseus-Soros Biopharmaceutical regionális alap, a San Franciscó-i Origin Investment Partners és a hazánkban tevékenykedő, amerikai költségvetési pénzeket invesztáló Hungarian Innovative Technologies Fund (HITF). Ez év márciusában aztán az N-Gene hosszú távú licenc- és együttműködési megállapodást kötött az Allos Therapeutics amerikai biotechnológiai vállalattal is; ez, amellett, hogy 2 millió dollárt fektetett a cégbe, a BGP-15 második és harmadik fázisú humán klinikai vizsgálatait vezényli majd le az Egyesült Államokban. E munka általában sorsdöntő a gyógyszerjelöltek életében, jóformán minden ezen áll vagy bukik; a sikert ugyanis sokszor nem a gyógyszerjelölt minősége, hanem a klinikai vizsgálatok megtervezésének és levezénylésének mikéntje dönti el. Az Allos ebben profi, s ha minden jól megy, e vizsgálatok 2003 első negyedévében elkezdődhetnek, 2008-ban pedig az amerikai gyógyszerfelügyelet (FDA) engedélyezésével a BGP-15 piacra is kerülhet. Ez esetben az Allos az Egyesült Államokban elért árbevétele után bizonyos – üzleti titoknak számító, de a realizálható nyereségnek akár egyharmadát is elérő – százalékot fizet majd az N-Gene-nek. Kálmán Gábor becslése szerint a BGP-15 – mivel gyakorlatilag minden kemoterápiás eljárás mellé alkalmazható – akár egymilliárd dolláros forgalmat is generálhat. “A klinika bukása ugyan benne van a pakliban, míg azonban egy gyógyszercég hamar kiheveri, a kisebb induló biotech cégnek ez az életébe kerülhet” – mondja Berszán Ferenc, a HITF kockázatitőke-alap ügyvezető igazgatóhelyettese.
A céghalál szerencsére nem érte el a Biorex Rt.-t, amely Magyarország első, és máig legnagyobb, gyógyszercégektől független kutató-fejlesztő vállalataként már átélte egy minden szempontból ígéretes hatóanyagának klinikai kudarcát. A hazai biotechnológia eddigi legfényesebb sikerét produkáló Biorex még a kilencvenes évek elején a cukorbaj szövődményei – az idegelhalás, a vesekárosodás és a retinaleválás – ellen kifejlesztett hatóanyagának, a Bimoclomol gyártási és hasznosítási jogát 1997-ben 28 millió dollárért vásárolta meg az Abbott Laboratories amerikai gyógyszervállalat. A tulajdonosoknak – az Első Magyar Alapnak, a Quantum Industrial Fundnak, az Abbott Laboratoriesnak és a Credit Suisse banknak – azonban nem sikerült valóra váltani elképzeléseiket, mert a korábbi teszteken kitűnően teljesítő anyag nem tudta megtörni a cukorbetegség szövődményeire kifejlesztett gyógyszerjelöltek általános pechszériáját és a klinikai vizsgálatok során nem mutatott szignifikáns hatást. A cukorbaj komplikációi ellen így a mai napig nincs hatékony gyógyszer a világpiacon. “A Bimoclomol szabadalmi védettsége 2008-ban jár le, így nem maradt volna elegendő idő a piacra hozatalhoz egy megismételt legalább 3 éves időtartamú második fázisú és egy ennél hosszabb időtartamú harmadik fázisú humán klinikai vizsgálat után.”
TARTALÉKOK. A vállalatnak azonban még ma is elég anyagi és szellemi tartaléka van ahhoz, hogy telephelyén, Veszprémben százhúsz főt foglalkoztatva próbáljon eladható vegyületeket fejleszteni. A Biorex havi 90 millió forintos büdzsével kutatva számos ígéretes hatóanyagot állított már elő. A cég egyik új molekulája, az Iroxanadine például jó eséllyel válhat a következő sztárvegyületté, mert a vezető halálokok listáján világszerte első helyen szerepelő keringési rendellenességek megelőzésére lehet alkalmas. A szer piaci potenciálja ezért még a tumorellenes készítményekénél is nagyobb, ráadásul, mivel csupán 1998-ban szabadalmaztatták, és már túl van egy sikeres humán II fázisú vizsgálaton, még bőven jut idő arra, hogy termékké fejlesszék. Az Iroxanadine iránt éppen ezért több cég is komolyan érdeklődik. “A végső licencdíj még a Bimoclomolét is meghaladhatja majd, hiszen a benne rejlő üzleti lehetőségek is jóval kecsegtetőbbek” – bizakodik Blága László.
Messze még a paradigmaváltás Jóllehet, az emberi gének építőköveinek ismerete, a teljes génkönyvtár elméletben igencsak leegyszerűsíti a gyógyszerkutatást, az irdatlan mennyiségű eredmény a gyakorlatban még nem váltotta be a genom-programhoz fűzött reményeket. A feltárt gének ugyan sok ezernyi, gyógyszerekkel támadható molekuláris célpont felfedezését teszik lehetővé, de az a tudomány még gyerekcipőben jár, amelynek alkalmazásával tudatosan lehetne tervezni és gyártani az ezekre ható anyagokat. A gyógyszerfejlesztések területén maradnak tehát a régi módszerek: bár élesebben körvonalazódó elképzelések alapján, mint korábban, sokszor még mindig próba-szerencse alapon kutatnak hatóanyagok után a tudósok. A nagy gyógyszercégek tarsolyában lévő molekulák legtöbbje, sok ígéretes gyógyszerjelölt, vagy nemrég piacra került gyógyszer története még a “genetikai forradalom” előtti időkre, évtizedekre nyúlik vissza. Ilyen például a Novartisnak a leukémia egyik formája ellen fejlesztett új terméke, a Gleevec, vagy a Viagra, amelyek pontos hatásmechanizmusa, molekuláris szintű ok-okozati öszszefüggései még ma sem ismertek. De ebbe a csoportba tartozik az Egyesült Államokban már engedélyezett, még formázás alatt álló elhízás elleni hatóanyag, a P57 is, amelyet egy dél-afrikai bennszülött törzs már évezredek óta használ éhségcsillapításra. (Sőt, ebből a szempontból a “régi időket idézik” a Biorex és az N-Gene fejlesztései, de bizonyos értelemben a Vichem hatóanyagai is.) Ez szöges ellentétben áll a ma divatossá vált, ám egyelőre eredménytelen törekvéssel, amely szerint jól ismert, lehetőleg a már felderített gének alapján azonosított molekuláris célponthoz illeszkedő molekulákat keresnének a kutatók. Ezekre a hatóanyagokra egyelőre még várni kell.
A Biorex, amely 1992 óta több mint 50 millió dollárt költött kutatás-fejlesztésre, a jelenleg rendelkezésére álló tőkéből 2003 elejéig képes finanszírozni működését, úgyhogy addig tőkeemelésre, vagy újabb licencértékesítésre van szüksége. Bőséges kutatási portfóliójából adódóan erre minden lehetősége megvan. A cég kutatóinak munkája ugyanis ma sem merül ki egyetlen betegség elleni potenciális hatóanyagok keresésében; az ér és keringési rendellenességeken kívül többek között Alzheimer- és Parkinson-kór ellenes szereket kutatnak, de nem vetették el a cukorbaj szövődményeinek témáját sem. Egy esetleg fényes jövő előtt álló molekula a Bimoclomol “utóda”, az Arimoclomol. Ez szintén gyógyítja a cukorbaj szövődményeit, viszont, úgy tűnik, a szervezet alapvető cukor-anyagcsere rendellenességét is javítani tudja. “Ez pedig lényeges különbség, ami növeli terápiás felhasználásának lehetőségeit” – hangoztatja Csermely Péter, a Biorex vezető kutatója. Az Arimoclomol szabadalmi bejelentése jelenleg csupán 3 éves, így bőven van idő a fejlesztésre. Blága László szerint legkorábban 2010-re lehet belőle gyógyszer.
A budapesti Vichem Chemie Kutató Kft. tevékenysége is több potenciális gyógyszerjelöltet eredményezett már. Az idén tavasszal akadémiai díjban részesített Kéri György, a Vichem ügyvezető igazgatója “büdzséből élő, nem profitorientált kutató cégként” határozza meg vállalkozását, amely egy ízig-vérig biotech társaság, a müncheni Axxima Pharmaceuticals leányvállalataként tevékenykedik Magyarországon. Az Axxima évente több százmillió forintot költ a Vichemre, a befektetés azonban valószínűleg megéri: a német Axel Ulrich – a Max-Planck Intézet legnevesebb molekuláris biológusa és egyben igazgatója, aki egyébként a világ első biotech cége, a Genentech egyik alapítója volt a hetvenes évek közepén – vezetésével az Axxima eddig mintegy 60 millió euró vállalkozói tőkét szedett össze, nem kis részben a Vichem vírusellenes gyógyszerfejlesztéseire alapozva. Ehhez az összeghez a HITF is hozzájárult; az alap ötszázezer euróval bővítette a társaság tőkéjét.
Az Axxima célja, hogy a daganatos és a vírusos betegségeket a hagyományos felfogástól eltérő módon gyógyító szereket állítson elő. Az úgynevezett jeltovábbítási terápiával nem közvetlenül a rákos sejtek, vagy a vírusok szaporodását akadályozzák meg, hanem az ahhoz szükséges sejten belüli kommunikációt. Az Axxima és a Vichem olyan molekulákat keres például a vírussal fertőzött sejtekben, amelyek gátlása révén a fertőzés, vagy a daganat kialakulása megakadályozható; miután pedig a célmolekulákat azonosították, ezek ellen fejlesztenek hatóanyagokat. A Vichem így több, mint egyszerű molekulagyár, amelynek arzenáljából más cégek válogathatnak a későbbi kísérletekhez. Kéri Györgyék máris számos – például az AIDS, a hepatitisz-B és -C, illetve a tbc esetében azonosított – célmolekulák ellen terveznek és állítanak elő hatóanyagokat. Ezeket jórészt az Axxima teszteli, s az eddigi eredmények alapján elképzelhető, hogy a hazai laborból kikerülő vegyületek a gyógyszerfejlesztés fázisába jutnak.
A Vichem által kutatott hatásmechanizmustól egészen eltérő jelenség foglalkoztatja a szegedi Solvo Rt.-t, amely fejlesztésével szintén a daganatterápia piacára akar betörni. Ifj. Duda Ernő, a cég elnök-vezérigazgatója – akit a szakma a biotechnológiai menedzserek új generációjába sorol – nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy gyógyszergyártóvá fejleszti a kutatóvállalkozást. A Solvo technológiája a világon egyedülálló; az Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet csoportvezetőjeként is dolgozó Sarkadi Balázs vezetésével végzett kutatások eredményeit felhasználva a ma létező terápiák hatékonyságát korábban elképzelhetetlen mértékben javíthatják. Sarkadi le akarja győzni a “multidrog rezisztenciát” (Figyelő, 2001/12. szám), azt a jelenséget, amelynek során a tumorsejtek természetes védekező mechanizmusaik révén megszabadulnak az elpusztításukra hivatott kemoterápiás hatóanyagoktól. Ha a kutató sikerrel jár, olyan kezelési eljáráshoz juthatnak az orvosok, amelyeket gyakorlatilag az összes tumortípus esetében be lehet vetni – ez pedig tekintélyes piaci potenciált jelent. Duda Ernő elmondta: az első befektetési kör után a Solvónak hamarosan újabb tőkeinjekcióra lesz szüksége, ezúttal már több millió dollárra. Ebből az összegből nemcsak a az elkövetkező néhány év kutatómunkáját finanszíroznák, hanem a klinikai kísérleteik első és második fázisát is. A menedzser jelenleg több befektetővel is tárgyal, a Solvo eddigi, neves folyóiratokban közölt eredményei alapján jó az esélye annak, hogy sikerül megállapodást kötniük.
BIOINFORMATIKAI BESZÁLLÍTÓK. Bármekkora hozammal is kecsegtet egy-egy új gyógyszerfejlesztés, Berszán Ferenc szerint a jelenlegi tőkeszegény hazai környezetben nem feltétlenül a gyógyszerkutatás, vagy a hatóanyag-fejlesztés az a terület, amelyekre a biotech cégeknek koncentrálniuk kell. A Nyugat-Európában, de különösen az Egyesült Államokban virágzó biotechnológiai cégek rendkívüli infrastruktúra- és anyagigénye önmagában óriási piacot jelent. Berszán szerint különösen a mesterséges intelligencia, az informatika és az élettudományok kombinálása lehet érdekes ezen niche playerek (a piaci réseket felkutató cégek) számára. Egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik például a különböző molekulaszerkezet-modellező és molekulatervező szoftverek, a molekulák gyártását automatizáló programok, de a biotechnológiai cégek logisztikai folyamatait támogató e-business megoldások iránt is.
Bedő Balázs, a Fast Ventures kockázatitőke-társaság befektetési menedzsere szintén nagy jövőt jósol a biotech ipart megcélzó vállalkozásoknak. (A Fast Ventures egyebek között a Solvo Rt.-be is befektetett.) Mint mondja, ezek nem igényelnek igazán jelentős invesztíciókat, ezért pontosan beillenek a Fast Ventures és a hozzá hasonló kisebb magyarországi kockázatitőke-cégek portfóliójába, amelyek – az ebben a szegmensben egyébként kevésnek számító – néhány százezer dolláros injekcióval karolják fel az induló cégeket. “Igaz ugyan, hogy szemben a gyógyszerkutatókkal, itt jóval kisebb a megtérülés, de a kockázat is elhanyagolható” – magyarázza Bedő Balázs.
Egyezség egyelőre nem született, a Fast Ventures azonban jelenleg több ilyen potenciális biotech beszállítóval is tárgyal. Ezek egyike a budapesti ChemAxon Kft., amely szoftvereket fejleszt. A Java alapon írt alkalmazások és fejlesztőeszközök kémiai adatbázisokban segítenek eligazodni, meghatározott szerkezetű molekulák kereshetők velük, illetve képesek hasonlóság alapján csoportosítani a vegyületeket és megjeleníteni azok szerkezetét.
“A kezdetektől fogva arra törekedtem, hogy olyan terméket állítsak elő, amelyre a biotechnológiai cégeknek szükségük lehet” – mondja Csizmadia Ferenc vegyész-programtervező matematikus, a ChemAxon ügyvezetője. “Termékeinket pedig eddig szinte kizárólag külföldi cégeknek adtuk el” – teszi hozzá. A közel negyven ügyfél között van a például a Johnson and Johnson, a Pfizer, az AstraZeneca, a GlaxoSmithKline és az Eli Lilly, illetve számos kisebb fejlesztő cég, kutatóintézet, egyetem, továbbá a hazai ComGenex Rt. is, amely saját fejlesztésű technológiájával állít elő sok ezer tagból úgynevezett molekulakönyvtárakat. A ChemAxon jelenleg öt alkalmazottat foglalkoztat, ám folyamatosan növekszik. Az idén a tavalyi forgalomnak már három-négyszeresére számít Csizmadia Ferenc. És míg korábban a kft. egy-egy üzlete néhány ezer dollárt hozott a konyhára, ma már nem ritka a több tízezer dolláros szerződés sem. Érdekesség: termékeit a ChemAxon kizárólag az interneten keresztül értékesíti, szoftverei letölthetők.
SZÁZEZERBŐL EGY. Az informatikai infrastruktúra mellett a gyógyszerkísérletekhez óriási mennyiségű molekulára is szükség van. Egy-egy fejlesztés során több százezer vegyületet is ellenőriznek a fejlesztők, mire sikerül használható hatóanyagot találniuk; ezt az igényt lovagolja meg a ComGenex. Ám míg e cég megrendelői elsősorban gyógyszergyárak, vagy gyógyszerfejlesztők, a budapesti InFarmatik Bt. vegyületei éppen a ComGenex-szerű gyártók számára lehetnek érdekesek. Az InFarmatik gyártotta “építőegységekből” újabb lépcsőkben bonyolultabb szerkezeteket lehet készíteni, amelyekre nemcsak a molekulakönyvtárat előállító cégeknek, hanem a kutató-fejlesztő vállalkozásoknak is szükségük lehet. Az eladott molekulák legtöbbje sok cég számára általánosan felhasználható, előfordul azonban, amikor kifejezetten a megrendelő igényére szabva, “exkluzív kivitelben” gyárt vegyületet az InFarmatik. Kovács László, a cég vezetője elmondta: nemcsak vegyületeik, hanem az általuk megépített, szabadalommal védett molekulagyártó eljárás, a fejlesztő reaktor is termék lehet. A cég tavaly mintegy 40 millió forintos forgalmat produkált, ügyfelei között szerepel a német Morphochem, a brit Biofocus, a francia Cerep, valamint számos amerikai cég is. “A piacon óriási a növekedési lehetőség – ecseteli cége helyzetét Kovács László -, csak az Egyesült Államokban négyezer potenciális megrendelőnk van, és az EU-ban is legalább száz.”
Mindezek azt mutatják, hogy a legtalpraesettebb cégek akár önerőből is képesek nyereségesen működni. A befektetők pedig pontosan az ilyen vállalkozásra vadásznak, hiszen a kezdeti kockázatokat nem nekik kell viselniük. Abban, hogy a vállalatok már értékelhető stádiumba kerüljenek, sokat segíthet az állami szerepvállalás is – erre azonban Magyarországon alig akad példa. A létező, self-made hazai biotechnológiai cégeket viszont már meglehetősen jól ismerik az itthon tevékenykedő, vagy képviselettel rendelkező invesztorok. Kevésbe kerülnek azonban reflektorfénybe azok a cégek, amelyek technológiája szintén fejlődőképes, de ahhoz, hogy sikeressé váljanak, támogatásra, tőkére, menedzsmentre, esetenként csupán néhány jó tanácsra volna szükségük. A napokban megalakult Magyar Biotechnológiai Szövetség abban segít, hogy a befektetők megtalálják az érdekes eredményeket. A szervezet célja, hogy közvetítsen az élettudományok és az üzleti szféra között, kapcsolatokkal erősítse a kutatásaiktól üzletet remélőket, a kisebb cégek által közösen használható, megosztható infrastruktúrát alakítson ki, végül anyagilag is támogassa kutatókat – például utazásaikban. Ezeket a kiadásokat a tagdíjakból fedezik majd, de később állami pénzekre is számítanak. A szakmai egyesület jelenleg 15 céget tömörít. Duda Ernő, a szövetség elnöke elmondta: stratégiai iparágnak tekinti a biotechnológiát, ezért járta ki az egyesület megalakítását. Mint hangsúlyozza, más szervezetektől eltérően ők nem kutatóhelyeket kívánunk tömöríteni, céljuk a profitorientált magyarországi biotechnológiai cégek összefogása.
