Minden csoda három napig tart – vallja Tolnay Lajos, a Mal Rt. igazgatóságának elnöke, aki szerint a hazai alumíniumiparban a kilencvenes évek elejének válságát követő fellendülés után ismét meg kell barátkozni azzal, hogy a látványos sikerek nem tartanak örökké. Kertelés nélkül kimondja: a tulajdonostársaival nyolc évvel ezelőtt alapított kft.-ből mára több tízmilliárd forint bevételt produkáló cégcsoporttá fejlődött Mal Rt. – és az iparág többi cége – számára a világpiaci tendenciák az utóbbi időben éppen úgy nem kedveznek, mint a hazai gazdasági szabályozás.
VÉSZHARANGOK. A legnagyobb problémát az okozza, hogy 2000 áprilisa óta az alumíniumipar termékei iránt világszerte csökken a kereslet, s az árak is folyamatosan mérséklődnek. Ezzel szemben az alapanyagárak és az energiaköltségek egyaránt növekednek. A Mal Rt. esetében például a termeléshez kapcsolódó anyag- és energiaköltségek tavaly 21,5 százalékkal nőttek. A többletköltségek az előzetesen számított 2,8 milliárd forintot felülmúlták, s 2001 decemberére elérték az 5,5 milliárd forintot. Ehhez az energiaköltségek növekedése önmagában 1,5 milliárddal járult hozzá. De nem kedvezett a forint árfolyamsávjának szélesítése sem, amely – ha hosszabb távon érvényesül – válságba sodorhatja az alumíniumágazatot.
A szakember szerint persze a vészharangokat még nem kell megkongatni, csupán a nadrágszíjat kell szorosabbra húzni. A kedvezőnek egyáltalán nem nevezhető körülmények ellenére ugyanis az alumíniumipar egyelőre eredményesen működik. Az ágazat – eltérő termékszerkezetük és profiljuk miatt – egymással csak rendkívül nehezen összehasonlítható cégeinek együttes árbevétele tavaly meghaladta a 250 milliárd forintot. Igaz, ennek a bevételnek hozzávetőleg kétharmadát az ágazat első három cége – az Alcoa-Köfém Rt., a Mal Rt. és a mosonmagyaróvári Motim Rt. – mondhatta magáénak.
Tolnay szerint az árbevétele alapján az iparág “második számú menőjének” számító Mal Rt. 2001-ben különösen jól teljesített. A társaság közel 49 milliárd forint árbevétel mellett 4,2 milliárdos adózás előtti eredményt ért el, ez utóbbi 1,1 milliárd forinttal haladta meg az üzleti tervben szereplő összeget. Mindezt több éve tartó racionalizálással, költségmegtakarítással érték el.
SPÓROLÁS. Persze volt is miből spórolni. A cég elnöke szerint az 1993 és 1998 közötti időszakban privatizált, az alumíniumipar egyes részterületein működő cégek költségeinek számottevő része indokolatlan volt. Ezért a Mal Rt. az érdekeltségi körébe került társaságokat összevonta, ami jókora költségmegtakarítást eredményezett. Ugyanakkor a zömében az Ajka, Várpalota, Székesfehérvár térségében koncentrálódott termelőkapacitások kedvező logisztikai adottságainak optimális kihasználása érdekében új informatikai rendszert állítottak szolgálatba.
Emellett lassan beértek a társaság invesztíciói is: különféle fejlesztésekre összességében több mint 10 milliárd forintot költöttek. A cégcsoport beruházásainak értéke 2000-ben meghaladta a 2,9 milliárd forintot, tavaly pedig a 3,6 milliárdot. A szakember büszkén mondja: a Mal Rt. üzemeiben a kapacitások több mint 90 százalékát kihasználják, és a termékszerkezet-váltó fejlesztések eredményeként folyamatosan növekszik a nagyobb hozzáadott értékű termékek aránya.
Ezzel együtt Tolnay nem csinál titkot abból sem, hogy 2002-es várakozásaik elmaradnak az előző évitől. A prognózisok szerint az idén a cégcsoport legfeljebb a tavalyi eredménye felét éri majd el. A nyereség a küszöbön álló újabb racionalizálási lépések ellenére is legfeljebb valahová 1,5 és 2,0 milliárd forint közé várható. A nehézségeket érzékelteti, hogy a korábban önmagában is csaknem 2 milliárd forint nyereséget produkáló timföldgyártás nullszaldón tartásához is komoly erőfeszítésekre lesz szükség.
Tolnay Lajos elismeri azt is: nem minden próbálkozásuk hozza meg a remélt eredményt. A csoport 1996-ban vásárolta meg a hengerelt alumínium termékek, fóliák előállításával foglalkozó Köbal Kőbányai Könnyűfémmű Kft.-t. Elképzeléseik szerint a cég alapanyag-ellátását az Inotai hengerműben végrehajtott fejlesztések oldhatták volna meg, azonban az elemzések és költségviszonyok bebizonyították, hogy a fejlesztés értelmetlen. A Köbal az utóbbi években 50-100 millió forintos eredményt tudott realizálni, amely elmarad a közben közel hatmilliárd forintos árbevételű cégben rejlő lehetőségektől. Mindez végül oda vezetett, hogy a kőbányai cégtől a Mal a közelmúltban megvált, erőforrásait a jövőben a timföldfeldolgozásra és alumínium tovább-feldolgozásra koncentrálja.
KIMERÜLŐBEN. A kissé borús piaci kilátások mindenesetre nem akadályozták meg a Mal Rt.-t, hogy újabb invesztíciókat hajtson végre. Az 1998-ban zöldmezős beruházás keretében felépített romániai – csíkszeredai – termelő és kereskedelmi egység, illetve az ugyancsak 1998-ban útjára bocsátott düsseldorfi timföld és alumínium termékértékesítő vállalkozás után a társaság zöldmezős alumínium öntödét épített a gépkocsiipar beszállítójaként, amely 100 százalékban Németországba exportál. Ezek után a társaság tavaly decemberében Szlovéniában terjeszkedett A szlovén vagyonügynökséggel aláírt megállapodás szerint a Mal Rt. megvásárolta a timföldtermékek előállításával foglalkozó Silkem cég 64,66 százalékos részvénycsomagját.
Tolnay azonban újabb lépéseken töri a fejét. Mint mondja, a hazai alumíniumágazat létét biztosító magyarországi bauxitforrások a visszafogott évi 500-650 ezer tonnás kitermelés mellett is tíz éven belül kimerülnek. Ráadásul a kitermelt bauxit minőségével is egyre több a probléma. Ezért ideje új nyersanyagforrások után nézni. Ennek jegyében a Mal Rt. Boszniában három állami tulajdonban lévő bánya teljes termelését lekötötte. Ezzel a társaság Bosznia legnagyobb magyarországi importőrévé vált. A magyar társaság előfinanszírozása mellett működő bányákból jelenleg évi 130 ezer tonna bauxit érkezik hazánkba. A Mal Rt. elnöke szerint boszniai piacra lépésüket a várhatóan hamarosan beinduló privatizációba való bekapcsolódás teheti teljessé.
