A Magyar Nemzeti Bank minden lehetséges fórumon, minden lehetséges eszközt megragadott arra, hogy figyelmeztesse az államadósság és az eladósodás kockázataira a kormányt, a parlamentet és a közvéleményt – mondta Simor András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke csütörtökön, az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottságának a 2002-2010 közötti államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottsága ülésén.
A jegybank elnöke hangsúlyozta: ezt mondhatja a saját és az elődje nevében is. Kiemelte: azt tapasztalta, hogy a jegybank nagyon korlátozott hatást gyakorolt ezekre a folyamatokra, sokkal inkább a piacnak volt erősebb hatása az eladósodási folyamatokra. Amikor a piaci finanszírozási lehetőségek beszűkültek, akkor volt egy élesebb kormányzati reakció – tette hozzá Simor András.
Simor András arról is szólt: 2002-2003-ban az árfolyamsáv kiszélesítését követően bekövetkező jelentős forint-felértékelődés miatt az MNB devizatartalékain jelentős, nem realizált veszteség (azaz a devizaárfolyamok és a hozamok változásából fakadó átértékelés) keletkezett. Emiatt az államnak a GDP mintegy 2 százalékának megfelelő összeggel kellett feltöltenie a jegybank tartalékait.
Dancsó József a devizatartalékokat feszegető kérdésére az MNB elnöke elmondta: az MNB-nek, saját magának csak korlátozott eszközei vannak a devizatartalékai növelésére. Amikor az IMF-től 1,5 milliárd eurót a jegybank vett fel az IMF-EU hitelkeretből, emögött az a megfontolás is állt, hogy ez az összeg nem növeli az államadósságot, mert azt a magyar jegybank vette igénybe – fejtette ki.
Becker Pál, az Állami Számvevőszék főigazgatója arról szólt: a 2002-2010 közötti kormányoknál az figyelhető meg, hogy az egyes évek költségvetésének tervezésekor a kiadásokat mindig alultervezték, a bevételeket pedig túlbecsülték. Az ÁSZ főigazgatója szerint különösen az volt szembeötlő, ahogy a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap egyenlegének deficitjei, főleg 2002-2005 között rohamosan emelkedtek.
