Közös megegyezéssel megszakította egyesülési tárgyalásait a Telefónica és a KPN, mivel a körülmények nem ideálisak a sikeres működéshez – ezzel a Madridban kiadott egymondatos közleménnyel fulladt kudarcba az az ügylet, amely az európai és a globális távközlési szektor konszolidációs folyamatának újabb jelentős fejleménye lehetett volna.
A spanyol Telefónica és a holland KPN a múlt pénteken erősítették meg a tárgyalásokról kiszivárgott híreket, de a hét végére már a fiaskó is bizonyossá vált. A Telefónica igazgatótanácsa két napon át tárgyalt a fúzióról, s bár 11:9 arányban pozitív döntést hozott, a KPN ezt a támogatottságot kevésnek ítélte. A kisebbség – köztük a két fő részvényest, a Banco Bilboa Vizcaya Argentariát és a La Caixa takarékbankot képviselő tagok – véleménye azért nyomott sokat a latban, mert egybevágott a Telefónicában aranyrészvénnyel rendelkező spanyol kormány álláspontjával, miszerint a KPN 44 százalékos állami tulajdonrésze miatt az egyesülés politikai szempontból nemkívánatos.
A Telefónica piaci kapitalizációja 73 milliárd dollár, a KPN-é 49 milliárd, így elemzők számítása szerint a fúziós arány mintegy 60:40 százalék, a holland állam tulajdonhányada pedig 17,5 százalék lett volna. Rodrigo Rato pénzügyminiszter már előre jelezte, hogy Madrid “túlzottnak” tartja a holland állami érdekeltséget, és az aranyrészvény birtokában meg fogja akadályozni az ügyletet. Kollégájához, Gerrit Zalmhoz írott levelében feltételül szabta, hogy Hága számottevően redukálja tulajdonrészét. Részint újságértesülésekből, részint Paul Smits KPN-vezérigazgató utalásaiból az derült ki, hogy a holland kormány kész lett volna módosítani az érvényben lévő privatizációs menetrendet – amelynek értelmében 2003 végéig legalább 33 százaléknak állami kézben kellene maradnia -, vállalva, hogy másfél éven belül a teljes 44 százalékos csomag magántulajdonba kerüljön. Úgy tűnik azonban, hogy spanyol részről ezt nem tartották elegendőnek.
A Telefónica és a KPN házasságával a Vodafone/Mannesmann, a Deutsche Telekom és a France Télécom után Európa negyedik – s egyben a világ hetedik – legnagyobb távközlési vállalata jöhetett volna létre, amelyet az európai mobilszolgáltatásban csak a Vodafone/Mannesmann és a Telecom Italia, a globális üzleti internetszolgáltatásban pedig egyedül az MCI World Com előzött volna meg. Az ügylet földrajzi szempontból is jónak ígérkezett, mivel a kiterjedt latin-amerikai érdekeltségekkel rendelkező Telefónica a KPN révén bejutott volna a hollandon kívül a német, a belga és a cseh piacra is. –
