Gazdaság

TRÉNING A SZABADBAN – Tűzön-vízen

Egyre divatosabbá válik a szabadtéri tréning. De mi motiválja a cégvezetőket, hogy beosztottjaik előtt leugorjanak egy hídról?

Kétméteres magasságból egymás után hainyatt kellett dőlniük egy csapatépítő tréningen a résztvevőknek, bízva abban, hogy a többiek majd elkapják őket. “Az egyik kollégát majdnem elejtettük. Ő nem sokkal később ki is lépett, mert nem illett a társaságba” – emlékszik vissza az egyik érintett, illusztrálva, miként függött össze a tréningfeladat a valós viszonyokkal.

SAJÁT ÉLMÉNYEK. A szabadtéri (outdoor) tréningek először Amerikában, majd Európában terjedtek el, Hollandiában és Nagy-Britanniában komoly bázisai vannak. Magyarországon a rendszerváltás után terjedtek el az első outdoor elemek a különböző tréningekben. “A tantermi (indoor) rendezvények, a rutinos résztvevők számára 3-4 alkalom után unalmassá és kiszámíthatóvá válnak – mondja Gyulay Tibor, a Poziteam Tréning Tanácsadó Kft. ügyvezetője -, ilyenkor pontosan a lényeg vész el: az, hogy a szereplők természetesen viselkedjenek.” Ha azonban az ilyen rendezvényeket kivisszük a szabadba, akkor az előre megtervezett helyzetekben a szereplők saját élményeiket dolgozzák fel és elemzik a trénerek segítségével. A lényeg ebben rejlik: ahogyan egy-egy ember bizonyos szituációkban viselkedik, abból ő maga is sokat tanulhat, s ezt a tapasztalatot később hasznosítani tudja.

“Életre szóló, mély élmény, olyanok voltunk, mint katonák a háborúban” – mondja egy tekintélyes hazai telekommunikációs cég egykori igazgatója a “kihívás” tréningről. Ő két éve vitte el alkalmazottait a szlovéniai Alpokban rendezett 5 napos túrára. Ezt öt természeti jelenség köré szervezik. Az első nap a magasságról szól, ahol fokozatosan emelik a tétet: 20 centimétertől egészen 55 méterig várják a feladatok a résztvevőket. A terep természetesen be van biztosítva. “Mint egy kivégzőhely” – állítja az egyik résztvevő, visszaemlékezve a bungee-jumpingra -, de a trénerek és a csapattársak segítségével sikerült megértenie és legyőznie félelmeit. A második napon a mélység kerül terítékre, ez javarészt a csapatmunkára épít. Bízni kell a többiekben, hiszen ők azok, akiknek el kell kapniuk a 6 méterről leugró munkatársukat. Nem maradhat el a víz sem, vagyis a kalandos rafting túra és a kanyoning – csónak nélkül kell leereszkedni a gyakran sok méteres vízesésekkel tarkított medrű kis hegyi patakban. Van, akinek ez volt a legfélelmetesebb élmény: “úgy éreztem magam, mint egy törékeny gyufaszál”. A legtöbben a “sötétség napjától” félnek: ez a mélyen rejtőző félelem akkor is előjön, ha nincs is valós veszélyhelyzet, csupán egy világítás nélküli kirándulásról van szó egy zegzugos barlangban. A legnagyobb megpróbáltatás az utolsó napra marad: 7 méter hosszú, 800 fokos parázsszőnyegen kell átsétálni. Megfelelő felkészüléssel azonban ez is teljesíthető.

FELKÉSZÜLNI A LEHETETLENRE. Az ilyen jellegű outdoor tréningek elhitetik az emberrel, hogy amennyiben megfelelően felkészül, akár a lehetetlenre is képes: ha valaki a félelmei ellenére gumikötéllel leugrott a hídról az 55 méteres mélységbe, akkor a munkája során jelentkező, ijesztőnek tűnő kihívásokkal is meg tud birkózni. E mellett hű képet lehet kapni a munkatársakról is, hiszen összesűrítve látható, ki milyen személyiség, hogyan viseli a kockázatot és milyen reakciókat ad a váratlan helyzetekre. A feladatok elvégzéséhez szellemi és fizikai koncentráció szükséges, hiszen a siker nincs előre garantálva. A trénerek feladata a megfelelő motivációs szint kiváltása, a fizikai és pszichikai biztonság megteremtése, utólag pedig segítséget nyújtanak az élmények kiértékelésénél. A részvétel természetesen szigorúan önkéntes; a veszélyesnek tűnő gyakorlatok ellenére gyakori, hogy 50 év feletti munkatársak is teljesítik a tréninget.

ÖSSZETARTOZÁS. “Mivel én személy szerint már kipróbáltam ezeket az extrém sportokat, az öt nap alatt nem éreztem hatalmas bizsergést – árulja el Simonyi Ákos, a Dataware igazgatója -, de az a 12 ember, aki három éve részt vett a tréningen, azóta is látványosan összetart.” Beck György, a Compaq vezérigazgatója viszont számos olyan próbát csinált végig, amelyek elől egyedül kitért volna – itt a résztvevők egymást beszélték rá az olykor igen veszélyesnek tűnő feladatok elvégzésére. “Akik ott voltak, öt nap alatt sokkal többet tudtak meg egymásról, mint korábban évek alatt” – szögezi le Beck.

Az outdoor tréningeknek több fajtájuk van. Van olyan cég, amely saját tanpályájára viszi a csoportokat. Nyugaton szinte minden cég elküldi vezető munkatársait valamilyen outdoor tréningre, nálunk azonban ez még nem annyira elterjedt. Ennek oka lehet egyebek mellett az ilyen rendezvények igen borsos – fejenként több százezer forintos – ára.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik