Egyes becslések szerint 7 millió oldal kerül fel naponta az internetre. Ez már olyan mennyiség, amit nehéz átlátni. Nem véletlen, hogy a világháló jellegét kutató tudósok újabban ilyen fogalmakat dobnak be a köztudatba: “sötét anyag”, “mély tartalom”. A sejtelmesség, ami ezekből a kifejezésekből árad, a web jellemzője, hiszen annak már sem méretét, sem alakját nem lehet megbízhatóan megbecsülni. A Compaq és az AltaVista májusban megjelent tanulmánya szerint 1 milliárd dokumentum forog a számítógépek sűrűjében, míg a tartalomszolgáltatás infrastruktúrájára szakosodott dél-dakotai BrightPlanet néhány héttel ezelőtt ugyanezt a számot 550 milliárdra tette. E két nagyságrendileg eltérő becslés készítői abban azonban egyetértenek, hogy a keresők a tényleges mennyiségnek csupán egy töredékét képesek feltérképezni, így a sötétben maradt oldalak foglalják el a szerverek memóriájának nagy részét. A Compaq tanulmánya szerint a valóban forgalomban levő oldalak, amelyek a világ bármely pontjáról elérhetőek, az összes dokumentumnak mintegy 30 százalékát teszik ki, a fennmaradó 70 százalék rejtve marad.
A felmérés, amelyben 1,5 millió link nyomán 200 millió weboldalt néztek meg, cáfolja azt a korábbi szlogent is, hogy az interneten 19 kattintással bárhova eljutunk. A friss eredmények azt mondják, hogy két véletlenszerűen kiválasztott weboldal esetén 75 százalék az esélye annak, hogy egyáltalán nem tudunk eljutni egyikről a másikra. Azoknak az oldalpároknak az esetében, amelyek egymásról közvetve elérhetőek, átlagosan 16 klikkelés visz célba. A sötétben maradt tartalmak nagy arányának csak egyik oka, hogy kevés olyan link van a weben, amely azokra mutatna. Legalább ilyen fontos a webkeresők – egyre elavultabbank tűnő – logikája, amely már nem bír ezzel az irdatlan mennyiségű anyaggal megbirkózni. A keresők többsége ráadásul a statikus oldalakat tartja nyilván, miközben a webfejlesztők egyre nagyobb arányban állnak át a dinamikus oldalakra. A linkek egyirányúságát a nagyobb keresők fejlesztői igyekeznek kiküszöbölni: megoldásaik segítségével bárki kikeresheti, hogy az ő (vagy más) oldalára honnan helyeztek el linket, s ezt a tudást kamatoztathatja a fejlesztéseiben.
Egy harmadik, a világháló sebezhetőségét vizsgáló – az indianai Notre Dame University égisze alatt született – tanulmány azt állapítja meg, hogy egyes csomópontok kiesése esetén nagyobb egységek is leszakadhatnak a világhálóról. Az olyan nagy gócpontok, mint például a Yahoo! vagy az eBay elleni támadások, amelyeknek az év elején lehettünk szemtanúi, éppen ez volt a célja: tartalomszolgáltatások ezreit zárták el a hozzáférés elől néhány órára. –
