Az emberi szervezetben átlagosan másfél kilónyi baktérium tenyészik, nélkülük alighanem elpusztulnánk. A sejtjeinkkel évmilliárdok óta együtt élő mikrobáknak köszönhetjük azt is, hogy egyáltalán lélegezhetünk. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy amerikai kutatók baktériumreaktort használnak kísérleti szerkezetük, egy játékvonat meghajtására.
A University of Florida laboratóriumában működő teljes szerelvény három, egyenként egy méter hosszú kocsiból áll; a hajtásához szükséges energiát a vagonokban elhelyezett csőrendszerben élő kólibaktériumok szolgáltatják. Ezeket cukorral kell táplálni. A parányok felszabadítják a szénhidrátban rejlő kémiai energiát, amelyet egy elmés szerkezet elektromos energiává alakít – ez mozgatja a vonatot.
A biogép hivatalos neve Gastrobot, de fejlesztői csak Chew-Chew-nak nevezik, és egyelőre csak kockacukorral etetik. Ennek nagy előnye, hogy a baktériumok szagtalanul bontják le. Kipufogógázt, káros mellékterméket tehát a rendszer nem termel, a működés végeredménye mindössze szén-dioxid és víz.
A baktériumreaktort előállító biológusok biztosak abban, hogy Chew-Chew-t hamarosan újabb mikrobiális energiaforrásokkal hajtott gépek, sőt robotok fogják követni. Ezek nyilvánvaló előnye lesz a hagyományos “független” zöld energiaforrásokkal – napelemmel – felszerelt szerkentyűkkel szemben, hogy működésük nem függ majd az időjárástól, továbbá a reaktor helyigénye is jóval kisebb. A kutatók most például olyan fűnyírón dolgoznak, amely a levágott füvet eszi meg, és abból állítja elő a további nyíráshoz szükséges energiát. A kört ily módon rövidre záró rendszert vegetáriánusnak lehet tekinteni, de elképzelhető, hogy a fejlesztők a jövőben húsevő, ragadozó példányokkal is kísérleteznek majd. A kalorikus energiatartalmat tekintve a hús jóval értékesebb, mint a növények, egyértelmű hátránya viszont, hogy lebontása kellemetlen szagú gázok képződésével járhat. –
