– Az újabb minisztercsere éles vitákat váltott ki. A zöld szervezetek elődje mellett tüntettek. Lesz így lehetősége a jó munkakapcsolatok kialakítására?
– Már most is jó a viszonyom e szervezetekkel; a tiltakozás nem a személyemnek szólt, hanem a minisztercsere tényének. Zöldmozgalmi körökben nyilvánvalóan az kavart indulatokat, hogy az általuk nehéznek mondott két év után Ligetvári miniszter úrral jó kapcsolat mutatkozott. Ebből én nem vonnék le következtetéseket. A vita különben nem az érdemi helyeken zajlott, hiszen a csere politikai döntés volt, amely a kisgazdapárt elnökségében született. A környezetvédelmi bizottságban pedig – ahol két és fél évig tevékenykedtem – túlnyomó többséggel alkalmasnak találtak a feladatra.
– Van-e ütőképes csapata? Az is gyakori vád ugyanis, hogy a kisgazdáknak nincsen elegendő szakembere.
– Az FKgP-nek éppen úgy vannak jó és kevésbé jó szakemberei, mint bármely más pártnak. Egyik párt közvetlen környezetében, pláne a tagok körében aligha van annyi és olyan jó szakember, akik képesek lennének a kisgazda felügyelet alatt működő tárcáknál kifogástalanul ellátni a szakmai feladatot, ehhez máshonnan is meríteni kell.
– Vagyis: lesznek új arcok a minisztériumban?
– Szándékomban áll nemcsak a tárcát, hanem a területi szerveket is megerősíteni, olyan szakemberekkel, akik a hatékonyságot segíteni tudják. Előfordulhat az is, hogy néhányan távoznak majd, mert nem kívánnak velem dolgozni, vagy mert a közvetlen főnökeik úgy ítélik meg, de csak ha ez szükséges. A legfontosabb tisztségekben – így például a közigazgatási államtitkári poszton, a helyettes államtitkárok esetében – nem szándékozom személycserét végrehajtani, mert a jelenlegi szakemberek megfelelnek annak az emelt színtű követelménynek, amelyet én szeretnék megvalósítani a tárcánál.
– Tervezi elődjének döntéseit felülvizsgálni a környezetvédelmi alapról?
– Azok a környezetvédelmi alapról hozott döntések, amelyek jogszerűek voltak, még szándék esetén sem fölülvizsgálhatóak. Magától értetődik, ha valamilyen szabálytalanságra derül fény, akkor lépnünk kell. Ilyenekről azonban nincs tudomásom.
– Változtat-e a pályázati rendszeren? Gyakran ugyanis olyan későn jutnak pénzhez a pályázók, hogy a kifizetett összegek felhasználása is veszélybe kerül.
– A támogatási rendszerrel kapcsolatban új miniszteri rendelet jelenik meg január elsejével, amelyen már dolgozik a szakapparátus. Többről van szó, minthogy felgyorsítsuk a kifizetéseket. Fontos az átláthatóság, az ellenőrizhetőség, és a számon kérhetőség – ez három olyan szempont, amelyeket érvényesíteni kívánunk. A környezetvédelmi bizottságnak van egy albizottsága, amelynek legfontosabb feladata, hogy közreműködjön a rendszer kialakításában. Reméljük, rövid időn belül és egyetértéssel megszülethet ez a rendeletet.
– A kormány mostohán bánt a kétéves büdzsé kialakításánál a tárcával. Ön, frissen kinevezett miniszterként, elégedett-e a költségvetéssel?
– Nem hiszem, hogy bármelyik miniszter azt mondaná, hogy elégedett, hiszen mindenhol további forrásokra lenne szükség. A mi esetünkben nem új jelenség a források beszűkülése, hiszen ha valaki megnézi a tavalyi több mint 59 milliárdos költségvetési forrást, és az idei 55,5 milliárdos, illetve a jövő évi 50,5 milliárdos támogatást, az látja a kedvezőtlen tendenciát. A helyzet azért nem olyan vészes, hiszen az 1999-es büdzsé tartalmazta a brüsszeli csatlakozási programokból elnyerhető forrásokat is. A mostani a lehetőségeket adja meg arra, hogy ezzel növeljük a kereteket, s ha ez sikerrel jár – aminek van reális alapja -, akkor a mi költségvetésünk középarányosnak mondható. Persze jobb lett volna a tényleges igényeknek megfelelő, nagyobb forrásokhoz jutni, de nekem már nem maradt mozgásterem.
– Az unió országjelentése hagyományosan a környezetvédelmet említi a csatlakozást nehezítő tényezők között. Milyen intézkedéseket lát szükségesnek?
– Az országjelentésből teljesen világos: a csatlakozás egyik fontos feltétele a brüsszeli irányelvekhez igazodó jogharmonizáció. Ebben még jelentős lemaradás van – ez vitán felül áll. Sőt, a bizottsági anyag még finoman is fogalmazott; tudomásul kell vennünk, hogy komoly hátrányt kell ledolgoznunk. Erre a minisztérium vezetőivel az elmúlt napokban kidolgoztunk egy programot, amely szerint ütemezetten és viszonylag rövid idő alatt szeretnénk az elmaradást behozni. Itt nem arról van szó, hogy összedugjuk néhányan a fejünket és jogszabályokat gyártunk. Az irányelvben meghatározott cél elérése érdekében jogszabály csak akkor születhet meg, ha megvan az ehhez szükséges a környezetvédelmi, természetvédelmi, hulladékgazdálkodási háttéranyag, ami a jogszabály elkészítését biztosítja.
– A jogharmonizáció a probléma könnyebbik része. Mi van a végrehajtással?
– Nem csupán Brüsszel serkent bennünket, hanem nekünk, az itt élőknek van szükségünk kulturált környezetre. A hulladékgazdálkodást érintő kerettörvény nagyon fontos. Szükség van végrehajtási szabályokra, az alaptörvény érvényesítéséhez szükséges jogszabályokra, kormányrendeletekre, miniszteri rendeletekre, amelyek nélkül a törvény nem tud érvényesülni. A felszíni és felszín alatti vizek tekintetében is vannak hiányosságok. Az előbbiek tekintetében a harmonizáló jogszabály elkészült és egyeztetés alatt áll. Komoly gazdasági tétel és nehézség a szennyvíztisztítás és a csatornázás. Erre szolgált a környezetvédelmi alap, de tudni kell, hogy a tárca keretén felül más minisztériumoknál 159 milliárd forint van ilyen célra. A mi feladatunk az lenne, amihez viszont a jogi eszközeink hiányoznak, hogy ezeknek az érvényesülését magunk is képesek legyünk segíteni, és mindez egy egységes képként jelenjen majd meg a brüsszeli értékelésen, ami közös érdekünk.
– Társadalmi szinten mennyire vagyunk érettek a környezetvédelmi felfogásra?
– A társadalom arra tud érett lenni, amire felkészítik. Ezért határozottan kell fellépni, hogy ellen tudjon állni az értéktelen propagandának, amely az állandó értelmetlen fogyasztást hirdeti, amelyre sokszor válasz az ellentétes mozgalmi felhívás, hogy ne fogyassz semmit. A társadalmi felkészítés feladatában a környezet- és természetvédelemben részt kell venniük az egyházaknak is, az iskoláknak pedig fontos feladata felkészíteni a gyerekeket mondjuk a szelektív hulladékgyűjtésre.
– Milyen szerepet játszhatnak ebben a zöldmozgalmak?
– Ezeknek szuverén joguk van a működéshez. A legnagyobb hasznuk, hogy időnként két-három lépéssel az átlagpolgárok előtt járnak. Az idő egyes esetekben igazolja, hogy valóban szükség volt némi radikalizmusra. Nyilván túlzásokról nem érdemes beszélni. A tárca feladata ebben az, hogy figyeljünk arra, hol tart ez a folyamat. Hiba lenne azokat a marginális csoportokat, amelyek megnyilvánulásai társadalmi szinten atrocitásokkal járnak, összemosni a zöldmozgalommal.
