Évek óta fontolgatja a Club Tihany vezetése, próbálkozzon-e az all inclusive üdültetéssel – azzal a formával, amelynek keretében a vendég nem csak a szállást és a teljes ellátást fizeti ki előre, hanem számos kiegészítő szolgáltatás díját is. Ám amikor ősszel a turistabuszok megállnak a Club parkolójában, és az azokról leszállók közül hetvenéves a legfiatalabb, mindig elmegy a kedvük a kísérletezéstől. Az all inclusive ugyanis nem a szenior-korosztály árkategóriája. Ezek a szállodák eleve 3-4, vagy annál is több csillagosak, 15-20 százalékkal drágábbak, mint a megegyező kategóriájú hagyományosak.
Persze az egyszerre befizetett emelt díj még mindig kevesebb, mintha valaki a hasonló minőségű szolgáltatásokat külön-külön akarná megvenni, de a Club Tihanyba, a Balaton-partra és egyáltalán Magyarországra még a turisztikai főszezon idején sem érkezik túl sok igényes vendég. Annyi semmiképpen sem, amennyivel egy teljes szállodát meg lehetne tölteni. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy egyes szállodák fogadjanak olyan vendéget is, aki igényt tart minden szolgáltatásra, meg olyat is, aki csak legfeljebb valamilyen panziófokozatra vevő.
Grosz Sándor, a Club Tihany Rt. értékesítési vezetője állítja: “Negyedével lehetne csökkenteni a személyzet létszámát, kevesebbet kellene bajlódni a készpénzkezeléssel, de irtózatos adminisztrációt jelentene, hogy elkülönítsük a kétféle vendéget. Ezt a macerát is csak nyár közepén lenne érdemes vállalni, arra a másfél hónapra, amikor eladható minden szoba”.
Amíg Tihanyban osztottak-szoroztak, addig Badacsonyban belevágtak. Mányai Loránd és Bíró Pál már évek óta tulajdonosai voltak két étteremnek és üzemeltetői két másiknak, amikor tavaly tizenöt éves bérleti szerződést kötöttek a Club Tomajra. Háromcsillagos szállodává csinosították az egykori munkásőrüdülőt, amelynek ma játszótere, automata tekepályája, több pingpongasztala, uszodája, szaunája van. Kinyújtották a szezont, mert a négy étteremre és a szállóra alapozva kora tavasztól késő őszig, a húsvétköszöntőtől a szüreti mulatságig tudnak programokat kínálni a vendégeknek.
Október végén azért a Club Hotel Badacsony is kénytelen bezárni. Ez az, ami miatt nem állnak rá a totális all inclusivre. Az idei évet próbának tekintik, ami nem ment rosszul. Mányai Loránd ügyvezető igazgató szerint ezzel sikerült megemelniük az Ausztriából érkezők arányát: “Nálunk a vendégek 15 százaléka osztrák volt, míg máshol ez az arány 5-6 százalék.” Így is azonban csak félezer vendégéjszaka volt all inclusive-es, ami a Club Hotel Badacsony idei kihasználtságához csupán 3-4 százalékot tett hozzá. Magyar all inclusive-es vendég például csak alig néhány volt, s – a hazai piacot ismerve – a Club Hotel Badacsonyban nem is számítanak arra, hogy majd a sokgyerekes, pénzüket kicentiző családok lennének erre vevők a jövőben.
Éppen a magasabb ár tartja vissza a módszer bevezetésétől a Kastély Hotel Sasvár vezetőit. Hozzájuk egyébként is csak nagyon kevés vendég érkezik legalább egy teljes hétre, a többség inkább csak egy hétvégét, legfeljebb néhány hétköznapot tölt Parádsasváron. “Márpedig az all inclusive – érvel Szekerka András értékesítési vezető, alias háznagy – csak egyhetes turnusokban éri meg. Annak első napjaiban még nagy a vendég szomja, éhsége, sportolási kedve, majd ez alábbhagy, de csak egy hét alatt egyenlítődik ki az arány.”
Mindezek tükrében, meg persze tudva, hogy az all inclusive azért nagy divat világszerte, Tihanyban és Parádsasváron is azt tervezik, hogy legalább időszakosan és részlegesen bevezetik ezt az üdülési formát 2001-től.
