A gazdaságpolitikával foglalkozók kicsit furcsa, fiilozofikus hangulatban tekintenek az euróra: úgy, ahogyan az utolsó lovag ül az utolsó sárkány barlangja előtt. Teljesítjük ezt a végső küldetést, és utána szögre akaszthatjuk az Excaliburt, a sikerrel saját tevékenységünket is fölöslegessé tesszük. Magyarország természetesen belép majd a monetáris unióba, méghozzá könnyen. Mi azonban a jelenleg létezőhöz képest már egy másik integrációhoz csatlakozunk, egy olyan Európai Unióhoz, amely csak a szimbólumok szintjén emlékeztet majd arra a szervezetre, amelyhez az utolsó alulfejlett belépő, Görögország másfél évtizede csatlakozott.
Miközben az elemzők többsége a dollár/euró árfolyammal van elfoglalva, a monetáris unió még a legoptimistább becsléseket is felülmúlóan sikeres azon a területen, ami számít: az európai vállalati szféra átalakulásában, s az integrált európai tőkepiac kialakításában.
HASONULÁSOK. Adjuk még ehhez hozzá az internetet, amely szintén minden várakozást felülmúló mértékben, s szintén az integráció irányába alakítja át a vállalatok és a pénzügyi szféra tevékenységét, és aligha kérdéses, hogy egy-két évtized múlva a nemzeti jellegzetességek csak az olimpiai csapatokban és a középiskolai történelemkönyvekben fognak továbbélni, a gazdaság működésében nem. A magyar gazdaság csupán annyira lesz különleges, mint ma Nebraska az Egyesült Államokban: Nebraskában van gépipar, mezőgazdaság, meg némi idegenforgalom, de gazdaságpolitika nincs. A helyzet hasonló lesz nálunk is. Az a két gazdaságpolitikai probléma, amellyel döntéshozók, elemzők és gazdaságkutatók generációi keresték kenyerüket a Kádár-rendszer utolsó harmada óta, azaz az infláció és a fizetési mérleg hiánya, irrelevánssá válik.
Infláció persze lesz, sőt némileg magasabb, mint az euró-zóna központi területein. A magyar árszint még az euró itteni bevezetésekor is jóval alatta lesz a nyugat-európainak, s mivel az euró bevezetése után már nem lehet árfolyamváltozással korrigálni, az árszintek közeledése a kissé magasabb helyi infláció révén fog megvalósulni.
Az eltérő regionális infláció természetes jelenség. Nebraskában azóta megfigyelhető, amióta az első vadnyugati vasútvonalak integrálták a térséget az amerikai gazdaságba. Az euróban szabott árak gyorsabb magyarországi emelkedése nemcsak nem veszélyes, a monetáris politikai eszközök is hiányoznak majd a kezelésére. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének lesz egy, azaz egy szavazata a Központi Bankok Európai Rendszerében, ahol az egész euró-zónára vonatkozó döntések meghozatalakor a magyar gazdaság fejleményei közel zéró súllyal esnek majd a latba.
Ki lehetne számítani Nebraska fizetési mérlegét, csak éppen ennek nem lenne semmilyen közgazdasági értelme. Egy monetáris unió és egy integrált gazdaság részeként nem alakulhat ki fizetésimérlegválság, spekulatív támadás vagy más olyan negatív jelenség, amelynek elkerülése végett jelenleg érdemes figyelmet fordítani a fizetési mérlegre.
Bankfiókok, hitelkártyák és pénzügyi szolgáltatások léteznek Nebraskában, de tőkepiac nincsen. Ez utóbbi ugyanis egy olyan intézményrendszer, amely a megtakarításokat továbbítja a finanszírozási forrásokat bevonó gazdasági szereplőkhöz. Ilyene az Egyesült Államoknak és Európának lesz (esetleg a Föld nevű bolygónak), Magyarországnak nem. Természetesen tőzsde sincs Nebraskában, mint ahogyan Budapesten sem lesz. Egyrészt azért nem, mert a tőzsdék szerepét integrált internetes kereskedési rendszerek veszik át. Másrész azért nem, mert a kibontakozóban lévő “váljunk regionális multivá” mozgalomnak csak abból a szempontból van jelentősége, hogy az Exxon, a Bayer vagy a Citibank külön-külön vagy egy tételben fogja-e felvásárolni a közép-európai Csipet Csapatot.
A magyar gazdaság sikertörténet lesz a 2010-es években. A monetáris uniós tagság csökkenti az országspecifikus kockázati prémiumot, s eliminálja a fizetési mérleghez kapcsolódó aggodalmakból fakadó hiteladagolást. Az egységes piachoz való korlátlan hozzáféréssel együtt ez nagyon dinamikus beruházási tevékenységet indukál. A felzárkózást a reálnövekedésen kívül a nominális GDP-nek a magasabb regionális infláció miatti gyorsabb növekedése is segíti majd.
NINCS GARANCIA. A gazdaság hosszú távú kilátásait más kérdések határozzák majd meg az euró-zónában. Van-e olyan oktatási rendszerünk, amely újratermeli, s olyan egészségügyi rendszerünk, amely fenntartja a növekedés alapját képező emberi erőforrást? A tehetség és vállalkozó szellem lesz-e a siker forrása, vagy pedig a simulékonyság a politikai szívességek elnyerésében? Hány papírt kell kitölteni egy cégbejegyzésnél, mennyi ideig tart egy polgári per, és ellopják-e a kocsimat, ha a rendőrség előtt parkolok – egyszóval biztosítja-e Magyarország azokat a keretfeltételeket, amelyek között kellemes nálunk működni? A következő generáció számára a sikertörténet fennmaradása nem garantált, az ezzel kapcsolatos tennivalók azonban már az ország általános civilizálódásához kapcsolódnak. A makro-ökonómiai kérdések elmúlt évtizedekben megszokott dominanciája a történelemkönyvek lapjaira kerül.
A cikk a szerző személyes véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe az MNB hivatalos álláspontjával.
