Tóth Sándor névjegye nagyon sok mindent elárul a monostorapáti gazdáról: Scheller Birtok – alapítva 1722. Ez egyfelől mutatja, hogy évszázados tradíció a borkészítés a családban, mellesleg azt is, hogy a gazdára anyai áron szállt a nemes hivatás. Szőlőbirtokos és címzetes főiskolai tanár – e kettős minőség pedig arról tanúskodik, hogy a tudományos módszerek eljutottak a balatonfelvidéki paraszt barokk kúriába. A névjegyről szerzett benyomásokat csak erősítik azok az élmények, amelyek a pince látogatóját érik.
Tóth Sándor, amellett, hogy kitűnő minőségű borokat készít, megpróbálja összekötni a múltat a jelennel. Már a prés is élményszámba megy, négy fázisban alacsony nyomáson nyeri a bogyóból a levet, így nem zúzza szét a rostokat. “Ezáltal megmarad a gyümölcs íze, de tévedés, hogy ez valami új és eddig nem ismert módszer lenne. Dédapámék ugyanezt az eredményt érték el a taposással; a modern technika abban segít, hogy újra visszajuthassunk a régi ízekhez” – magyarázza Tóth Sándor.
Volt alkalma megismerni a modern eljárásokat, hiszen már a rendszerváltás előtt az állami gazdaságok országos központjában is feladata volt a világ híres pincéinek a bejárása. Így látta meg a hetvenes években Champagne-ban azt a prést – különben a pezsgőgyártás fellegvárában elsőként engedélyezett masinát -, amely most az ő présházában áll. Kamatoztatni az ismereteket saját szőlőben azonban csak nyugdíjasként tudja. A saját borvidékét, a jellegzetes vulkáni talajjal, lokálpatriótaként imádja, s nem mulasztja el megemlíteni, hogy a Káli medencében már akkor is nemzetközileg elismert bort készítettek, amikor Badacsony szőlőit még nem is ismerték. “Aztán jött Kisfaludy, megírta szerelmes verseit, s ezzel páratlan PR-t nyújtott Badacsonynak.”
Tóth Sándor 24 hektáron gazdálkodik és 9 hektár vár még arra, hogy betelepítse. Azonban nem elsősorban a mennyiség izgatja – hektáronként 9 tonnánál többet nem enged teremni. –
