A könnyű fehérborok dominanciája és régi, XII-XIII. századra visszavezethető borkultúra jellemzi a pannonhalmi borvidéket – mondja Soós Lajos, Nyúl község független polgármestere, aki maga is termelő, 3-4 hektáron gazdálkodik. Műszaki ember lévén, jól ért a borokhoz, nemegyszer díjat nyert velük. Több mint 30 éve foglalkozik a tőkékkel. Mint mondja, a vidéken sok az elöregedett szőlőtőke és a nagyon kis területen (egy-két hektáron) gazdálkodó termelő. A tőkék fiatalítására, a térség népszerűsítésére és fejlesztésekre nincs pénz. A földművelésügyi szaktárca segítsége hiányzik – véli a szőlész-polgármester, aki egyre sűrűbben jár Győrbe térségfejlesztési megbeszélésekre.
A gazdák saját erőből nem képesek ellátni a szükséges marketingmunkát (adott esetben a saját boruk és a térség népszerűsítését), mert a borászatból egyelőre nem lehet hasznot húzni. Jelenleg a piaci, illetve a felvásárlási árak a ráfordított anyagköltséget fedezik, bár volt már arra is példa, hogy még azt sem. A pincék tele vannak borral, s nincs kinek eladni. A borvidék szorosan kötődik az egyházi borkultúrához. Az első igazán jó borokat a bencések készítették. “A hegyvidék borait a hazai szakértők időnként méltatlanul alábecsülik, holott a pannonhalmi borok megállják a helyüket itthon és külföldön egyaránt” – vallja büszként Soós Lajos.
A térségben olaszrizling, rajnai rizling, szürkebarát és chardonnay terem a cserszergi fűszeres mellett. Jellemzően könnyű félédes, félszáraz és száraz borok készülnek.
A külföldi elismerés ellenére kevesen ismerik a pannonhalmi borokat. Csekély a borturizmus, a külföldi borkedvelők inkább a balatoni vidékeket járják, vagy a nevüket illetően sokkal jobban bejáratott tokaji, villányi hegyvidékek felé orientálódnak. –
