A rendszerépítő

Schvarcz Zoltán, az XAPT Hungary Kft. tulajdonosa

Rendhagyó előadást láthattak tavaly áprilisban a Microsoft Üzleti Megoldások konferencia résztvevői. A felkért előadó – a Marso gumiabroncs-disztribútor cég ügyvezetője – ugyanis meg volt róla győződve, hogy újonnan bevezetett vállalatirányítási szoftveréről értelmetlen több tucat diát vetíteni, inkább nézze meg mindenki, hogyan is működik az új szerzemény. Ezért mobiltelefonját felhasználva saját vállalatirányítási rendszerükbe belépve bemutatta, hogy tizenöt telephelyükön miként folyik a napi munka, mely termékből épp mennyi fogy az előadás alatt, és mennyit nő a cég profitja. A bemutatott rendszert bevezető XAPT Hungary Kft. vezetői büszkén húzták ki magukat: nagy kincs az elégedettségének hangot adó, érdeklődő csoportokat is fogadó üzleti partner.


A VÁLTOZÁS SZELE. Schvarcz Zoltán vörös diplomás gépészmérnökként közel tíz évet töltött a katedrán: a Budapesti Műszaki Egyetemen ábrázoló geometriát, gépszerkezettant tanított, mellette doktori témáján dolgozott egészen 1989-ig. Ekkor négyéves amerikai ösztöndíja miatt ideiglenesen búcsút mondott az egyetemnek, ám odakint úgy érezte: a legrosszabbkor ment el. „Végül egy év után hazajöttem, itthon akartam lenni és valami újat elkezdeni. Kíváncsi és izgatott voltam: láttam, mennyire másképpen mennek a dolgok a tengerentúlon, és vártam a változást az egyetemen is” – emlékszik vissza. Végül mégis búcsút intett az intézménynek. Bár tanítani még évekig visszajárt, a kutatói pálya helyett a gazdaság világa vonzotta. Először egy éppen privatizált állami vállalat autóalkatrész-gyárába került főmérnöknek, ám a termelésszervezés fortélyaival mégsem itt, hanem a fényévekkel előttünk járó Japánban ismerkedett meg. A hathetes csereprogram során gyárlátogatások tucatjain csodálkozott rá a just-in-time vagy a TQM (total quality management) módszerek hatékonyságára. A dolgozók lojalitása, munkabírása lenyűgözte, családi életük sivársága annál kevésbé. „A dolgozók nem minden este járnak haza, a túlórák miatt ugyanis gyakran kapszula hotelekben alszanak. Ráadásul a gyerekek hétvégi programja is óráról órára be van osztva. Szabadidő még számukra sem létezik” – idézi fel akkori meglepődését az ügyvezető, aki egyébként kétgyermekes családapa.

Hazatérte után Schvarcz Zoltán többször is állást váltott, kereste a helyét. Egy Ford kereskedőnél üzletágvezetőként részt vett a vállalatirányítási rendszer kialakításában, s abban olyannyira örömét lelte, hogy a projekt végeztével jelentkezett egy vállalatirányítási rendszerekkel foglalkozó tanácsadó céghez. Ott azután olyan vállalatoknál bábáskodott a bevezetésben, mint a TVK vagy a Fotex. Közben – gazdasági ismereteit bővítendő – franciaországi MBA képzésre iratkozott be, amelyet munka mellett végzett el. Amerikai tanárai mellett a legtöbbet a nyugat-európai csoporttársaitól tanulta, akik a gyakorlati tapasztalatok rutinjával közelítettek a magyar hallgatók számára akkoriban még ismeretlen problémákat felvető esettanulmányokhoz. A program legnagyobb hozadéka azonban egy ismeretség lett. Bár hajdanán ugyanarra a budapesti egyetemre jártak, sőt ugyanabban a kollégiumban is laktak, a francia képzés kellett ahhoz, hogy megismerkedjen Illés Antallal, ekkor már a Humansoft informatikai cég ügyvezetőjével. Felvetődött a kérdés, mi lenne, ha az addig elsősorban hardver-értékesítéssel foglalkozó Humansoft viszonteladóként venne részt a Scala szoftver forgalmazásában. Schvarcz Zoltán először is kölcsönkért egy PC-t, s egész nyáron a rendszerrel ismerkedett, amely végül elnyerte tetszését. „Nyilván volt bennem némi vállalkozó kedv, meg nagy adag bátorság, hiszen én, aki az égvilágon semmit nem adtam el korábban, beálltam értékesítési vezetőnek a Humansofthoz” – kommentálja jelenlegi sikereit megalapozó döntését. Feladata egy vadonatúj divízió felépítése, és a szoftverértékesítési stratégia kidolgozása volt. Kezdetben multik hazai leányvállalatait szolgálták ki, majd magyar középvállalatok is érdeklődni kezdtek. A Scala piaci részesedését 1999-ig 30 százalékosra tornázták fel, évente közel tíz cégnél vezették be a szoftvert.

Ekkor azonban már tovább akart lépni: saját céget és felelősséget álmodott. Nemzetközi konferenciákon korszerűbb, rugalmasabb szoftver után kezdett nézni – és ezzel nem volt egyedül. Ausztrál, dán és kanadai ismerőseivel elhatározták, hogy keresnek egy olyan modellt, amely nemzetközi üzleti lehetőséget biztosít, és ki-ki sikerre viheti a saját piacán. E-mailben egyeztették le a szerintük a top 3-ba sorolható szoftvereket. Az összesítésben az első helyen a dán fejlesztésű Axapta végzett, ezt a Navision és az amerikai Great Plains nevű termék követte. Az első helyezettre építették fel az üzleti modelljüket. Két éven belül azonban már mindhárom, általuk ígéretesnek tartott szoftver a Microsoft tulajdona lett. „Megelőztük a Microsoftot, előbb tudtuk, mi a jó, mint ők” – jegyzi meg mosolyogva az ügyvezető. A 2000-ben történt indulás óta hatszor változott a szoftver neve, és számtalan arculatváltáson is keresztülment. Az ügyfelek irányába az állandóságot az XAPT Hungary Kft. képviselte, méghozzá olyan sikerrel, hogy tavaly nyáron elnyerték a referenciabázist, szakembergárdát és szakmai követelményeket elismerő Microsoft Gold Partner díját. Sőt: az amerikai fejlesztő központ Kelet-Európából egyedüliként az XAPT Hungary Kft.-t választotta ki a termékcsalád új verzióját kidolgozó projekt résztvevőjéül. Így négy szakemberük tíz hónapon keresztül az amerikai és dániai központban együtt dolgozik a Microsoft vezető fejlesztőivel.


AJÁNLATOK. Nem kell mindenáron minden üzletet megszerezni – e felismerés jókora tanulópénzébe került Schvarcz Zoltánéknak. Egyszer méltatlan árversenybe mentek bele egy neves, ám határozatlan ügyfél megszerzéséért, pedig a megrendelő sem volt teljesen biztos abban, hogy éppen erre a rendszerre és cégre van szüksége. Döcögve haladt a rendszerbevezetés: bár a bizonyítási kényszer miatt a csapat krémje dolgozott a projekten – ráadásul háromszor annyian, mint indokolt lett volna -, mégis folyamatos elégedetlenséget tapasztaltak ügyfelük részéről, a munkatársak pedig egyre frusztráltabbak és kiábrándultabbak lettek. Schvarcz Zoltán végül úgy döntött, hogy a hazai üzleti életben szokatlan módon elállnak a szerződéstől. „Rengeteg munkaóránk ment veszendőbe – hiszen ellentételezést nem kértünk -, mégsem tehettem mást, noha tudtam: a hír elterjed majd a piacon” – eleveníti fel az egyetlen rosszemlékű üzletük történetét.

A partnerek jelentős része azonban maradéktalanul elégedett. Hajdu András, a Wizzair pénzügyi igazgatója szerint hosszú távú kapcsolatról lévén szó, fontos a bizalom és a kölcsönös segítségnyújtás. „Az XAPT már akkor megnyert bennünket, amikor a Wizzair légitársaság még csak papíron létezett. Bár számukra a mi rendszerbevezetésünk kockázatos vállalkozásnak tűnt, rugalmasan, gyorsan, és a konkurenciánál nagyságrendekkel olcsóbban dolgoztak” – mondja a pénzügyi igazgató. A bevezetés egyébként olyannyira sikeres volt, hogy az új verzió teszteléséhez a régióból egy osztrák cég mellett a Wizzairt választotta ki a Microsoft.

Schvarcz Zoltánból tehát – úgy tűnik – már sosem lesz elméleti szakember. Az egykori tanársegéd azonban nemrégiben váratlanul viszontláthatta három tanítványát: a cégtulajdonosként felbukkant kis csapat a szoftverről érdeklődött. A véletlen találkozó meglepetésén és a nosztalgiázáson már túl vannak, jelenleg a tárgyalási szakaszba jutottak. Könnyen lehet, hogy hamarosan üzleti partnerek lesznek.