Mélységes mély a múltnak kútja – írja Thomas Mann a József és testvérei felütésében. S valóban, mindössze ötezer év telt el azóta, hogy az emberiség feltalálta az írást, így történeti feljegyzések csak erről az időszakról állnak rendelkezésünkre. Távolabbi múltunk feltárásában a tudomány mindeddig jobbára csak tapogatózott. A kutatóknak korábban segítséget nyújtott a nyelvtudomány, a régészet, az antropológia, de ma már tudjuk, hogy a származáskutatás terén a genetika kínálja a leghatékonyabb módszereket.
Ezért is hirdette meg a National Geographic Society 2005 áprilisában Genographic Project (Genográfiai Tervezet) névre keresztelt nagyszabású kutatását. Az ötéves program többek között olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy 60 ezer évvel ezelőtt Afrikából útra kelt őseink pontosan honnan indultak a nagy vándorlásra, és milyen útvonalat követve népesítették be bolygónkat. Útjuk során kereszteződtek-e más emberi fajokkal, például a Homo erectussal vagy Homo neanderthalensisszel (azaz Neandervölgyi emberrel)? Hordoznak-e bármit a mai európaiak a Neandervölgyi DNS-éből? Maradt-e valamiféle genetikai nyomuk a leigázott területeken az ókori nagy hódítóknak, például a rómaiaknak vagy Nagy Sándor katonáinak?
Hasonló genetikai kutatásokat korábban is végeztek. Ezeknek köszönhetően tudjuk ma már, hogy a modern ember nem a világ több pontján függetlenül, valamely emberelődből alakult ki, hanem Afrikából indulva fokozatosan hódította meg a többi kontinenst. „Amiben a mostani kutatás különleges, az a hatalmas mintavétel. Terveink szerint a világ minden tájáról százezer, őslakos populációhoz tartozó önkéntestől gyűjtünk DNS-mintát” – hangsúlyozza Spencer Wells populációgenetikus, a Genographic Project kiötlője, aki a napokban Budapesten ismertette a kutatást. A program elődjének tekinthető Human Genome Diversity Project az 1990-es évek elején 52 populációtól körülbelül ezer mintát gyűjtött. „Mi most ennek a százszorosát tervezzük” – teszi hozzá.
A program költségeit Wells 40-50 millió dollárra becsüli, az összeg nagyvállalati és alapítványi támogatásból jön össze. A két fő „szponzor” a Waitt Family Foundation és az IBM. Az előbbi alapítvány a Gateway Computer alapító elnökének, Ted Waittnek és feleségének nevéhez fűződik, és kifejezetten a múlt megismerését célzó projekteket finanszíroz, míg az IBM a kutatásban részt vevő tíz regionális labor informatikai hátterét adja, valamint a DNS-mintákat tartalmazó gigantikus méretű adatbázis kezelésében nyújt segítséget.
AGGÁLYOK. Éppen ez utóbbi terület az, amely számos problémát is felvet. Miközben ugyanis a kutatók a hatalmas DNS-adatbázist felépítik, nem feledkezhetnek meg a projekt által felvetett jó néhány etikai aggályról. A mintákból mindenekelőtt számtalan, a gyógyászatban használható, szabadalmaztatható információ lesz minden bizonnyal kinyerhető – például beazonosíthatók lehetnének az egyes betegségek kezelésére módot adó génváltozatok -, miközben az őslakos népek úgy érezhetik, hogy cserébe semmit sem kapnak. Ugyancsak érdekes kérdés, hogy a feltárt genetikai eredet mennyire cseng majd egybe egy adott nép saját eredettörténetével (lásd írásunkat a magyarság eredetéről a 32-33 oldalon).
Ez utóbbi probléma ráadásul egyes helyeken társadalmi szintű konfliktusokhoz is vezethet. Kiderülhet ugyanis, hogy egy-egy népcsoport tagjai már szinte nyomokban sem hordozzák magukban azon elődeik génjeit, akikkel mai identitásukat meghatározzák, de akár arra is fény derülhet, hogy bár hazájukat őseik évezredes földjeként tartják számon, valójában alig néhány emberöltő óta népesítik be azt.
„A program non-profit: nem szabadalmaztatunk semmilyen eredményt, nem vizsgálunk betegségeket a DNS-mintákban, és természetesen nem adjuk el harmadik félnek az adatbázis tartalmát” – oszlatja el az aggályok egy részét Wells. Hogy ennek ellenére miért éri meg például az IBM-nek a részvétel? Nos, a kutató szerint nem utolsósorban azért, mert e temérdek tételt tartalmazó adatbázisok kezelése során olyan új algoritmusokat fejleszthet ki, amelyet később más területeken is tud hasznosítani. Annak tükrében, hogy iparági előrejelzések szerint az élettudományi kutatások globális piaca 2007-re már eléri a 34 milliárd dollárt, nem kétséges, hogy az informatikai óriáscég valóban előnyöket kovácsolhat a részvételből.
IDŐGÉP. A Genographic Project keretében az ember eredetét, vándorlását kutató tudósok az anyai ágú öröklődés szempontjából a mitokondriális DNS-t (mtDNS), apai ágúnál pedig az Y kromoszómát vizsgálják. Az emberi DNS-molekula 23 pár hosszúkás képződménybe – kromoszómába – van becsomagolva. Az ivaros szaporodásnak köszönhetően minden kromoszómánknak van másolata, és ezek egymással rekombinálódva új, szüleinkétől eltérő kromoszómákat hoznak létre. A nemet meghatározó ivari kromoszómák esetében a nők két X-kromoszómája között szintén felléphet rekombináció. A férfiak esetében azonban az Y kromoszóma csak rövid szakaszokon tud az X-hez kapcsolódni, kizárólag a két végén, így a fennmaradó, úgynevezett nem rekombinálódó része teljesen idegen az X-től. Ennek következtében keveredés nélkül adódik tovább nemzedékről nemzedékre, akárcsak a mitokondriális DNS.
A sejtek belsejében a sejtmag mellett kizárólag az apró rizsszemre emlékeztető mitokondriumok rendelkeznek saját, bár meglehetősen kisméretű DNS-állománnyal. A sejtműködéshez szükséges energiát előállító mitokondriumok mindössze 37 gént tartalmaznak, ami elenyésző szám a sejtmag DNS-e, azaz az emberi nukleáris genom 30 ezer génjéhez viszonyítva. Ám az mtDNS – az Y-kromoszómához hasonlóan – alkalmas a modern ember őseinek felkutatására, miután csak egy példányban fordul elő, azaz az anyáról a gyermekre közvetlenül öröklődik. Az mtDNS-en és az
Y-kromoszómán azonban számtalan, a múltban bekövetkezett mutáció figyelhető meg, amelyeket a populációgenetikusok időrendi sorrendbe tudnak állítani. E kronológia alapján pedig az emberiség Ádámjainak és Éváinak a vándorlási útvonala is felrajzolható.
BENNSZÜLÖTTEK. A Föld 6,5 milliárd lakosa napjainkban hozzávetőlegesen 6 ezer nyelvet beszél, azaz körülbelül ennyi különböző néppel számolhatunk. A mai populációk azonban a globalizáció nyomán egyre gyorsabb ütemben keverednek. Ez nehezíti az ősi vándorlási út feltérképezését, így a projektben részt vállaló kutatók az etnikai és genetikai identitásukat megőrző, az adott terület más társadalmi csoportjaitól elkülönülten élő őslakosokra/bennszülött népekre koncentrálnak.
Bennszülöttként ma körülbelül 5 ezer népcsoportot tartanak nyilván a Földön, amelyek össznépessége 300-500 millió főre tehető. Közéjük tartozik számos afrikai nép (például a busmanok, a berberek, a khoisanok, a tuaregek vagy a wodaabik), az amerikai indiánok, a kanadai inuitok, az indonéziai pápuák, vagy az új-zélandi maorik. Európában ma már csak kevés olyan populációt találunk, amely hagyományait megőrizve, a külső hatásoktól jórészt elzártan él. Mindazonáltal vannak ilyenek, például Észak-Skandináviában a számik, Spanyolországban a baszkok, az Oroszország északi részén élő szamojédek és nyenyecek, valamint az Ural nyugati részén található komik.
A Genographic Project kutatói a világ minden tájáról összesen 100 ezer, valamely bennszülött populációhoz tartozó önkéntestől vesznek DNS-mintát, amelyet aztán tíz regionális laboratóriumban vizsgálnak. „Célunk, hogy népenként 50-100 mintát vegyünk, azaz 1000-2000 közötti lesz azon őslakos populációk száma, amelyet a programba bevonunk” – vázolja a munka tervezett menetét Spencer Wells.
A tudományos mintagyűjtésen túl egyébként bárki a saját „génállományával” is bekapcsolódhat a kutatásba. Ehhez csak annyi szükséges, hogy a National Geographic amerikai honlapján keresztül megvásárolja a mintavételhez szükséges úgynevezett részvételi készletet. Aki visszaküldi a mintát, egy azonosító kód segítségével nyomon követheti a kutatások állását, valamint megismerheti saját ősei vándorlástörténetét. A készlet ára 99,95 dollár – az így befolyó összeget a program szervezői a bennszülött népek támogatására ajánlották fel.
|
A magyarság genetikai eredete
Viszontagságos történelmünk következtében Európa legegészségesebb nemzete lehetnénk – derül ki Czeizel Endre A magyarság genetikája című könyvéből. Czeizel és munkatársai a jelenkori magyarság származását az 1980-as évek közepén német kutatókkal együttműködve kezdték vizsgálni, s kutatásaik a Kárpát-medencében élők nagyfokú genetikai kevertségét igazolták. Ezt jelzi többek között, hogy nincs egyetlen, a magyar népességre jellemző recesszív öröklődésű genetikai betegség sem, míg például a földrajzi vagy vallási izoláltságuk miatt úgynevezett beltenyészetben élő finnek, illetve az askenázi zsidók körében számos ilyen betegséget mutattak ki. A „vérzivataros” múlt tehát a jelenkor magyar embere számára orvosi szempontból rendkívül kedvező következményekkel is jár.
A kutatások kimutatták azt is, hogy napjaink magyarságának génállománya igen nagy százalékban megegyezik a szomszédságunkban élő németekével és szlávokéval. E népességek között olyan elenyésző a genetikai távolság, hogy genetikailag rokonoknak tekinthetők.
Őseink eredetére már sokkal nehezebb a vizsgálati eredményekből következtetni, mivel a kutatók a kortárs magyarságot csak a jelenkori népességekkel hasonlíthatják össze. A modern ember Európát öt nagy vándorlási hullámban népesítette be. Az első 40 ezer éve érte el a kontinenst, az utolsó pedig Krisztus előtt az első évezredben Görögország területéről indult el. A mitokondriális DNS-minták szerint a jelenlegi „európai” gének 75 százaléka még az első hullámban a kontinensre érkezőktől származik. A későbbi bevándorlók csak a gének maradék hányadáért felelősek.
Ami a magyarságot illeti, a hazánk lakóit reprezentáló minták mitokondriális DNS-változatainak 98 százaléka európai eredetű. Sőt, a jelenkori magyarság őseinek döntő többsége már az utolsó, 20 ezer évvel ezelőtti jégkorszak előtt Európában élt. Az Y kromoszóma vizsgálata szintén kevés kapcsolatot tárt fel a keleti nagyrasszal: a magyar férfiak 60 százaléka szintén az Európában élő őskőkorszakbeli férfiak leszármazottja. A legérdekesebb és megdöbbentő eredmény pedig a következő: a jelenlegi magyar férfiak 93,3 százaléka négy ősapától ered. A kortárs magyarság őseit tehát elsősorban nem az elő- és ősmagyarok között kell keresnünk, a döntő többséget a magyarságba már a Kárpát-medencében beolvadt emberek leszármazottjai adják. |
|
|
|
|