Humánerőforrás-gazdálkodási, esetleg változásmenedzsment-szakértő, vagy éppen takarmány-biztonsági mérnök – a tervek szerint ilyen, a jelenlegieknél jóval specializáltabb diplomákat szerezhetnek majd a hallgatók, ha a felsőoktatásban a megreformált, többciklusú képzés második szintjét jelentő mesterszakok is elindulnak. Ám még Fésüs László, a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) elnöke is csak a 2008/2009-es tanévre várja a mesterszakok tömeges debütálását. Becslések szerint ugyanis a 100 alapszakra (angol elnevezéssel: BA, azaz Bachelor of Arts, illetve BSc, azaz Bachelor of Sience) akár négyszer annyi mesterszak (MA, azaz Master of Arts, illetve MSc, azaz Master of Sience) is épülhet. Ezek kidolgozása már javában zajlik, ám a folyamat korántsem békés.
Budapesti Mûszaki egyetem. Akik már megegyeztek…
A gazdasági szakterületen például az egyetemek éppen a múlt héten írták alá és nyújtották be elbírálásra a szakok terveit. Mindezt a főiskolák nélkül tették, mivel utóbbiakkal nem jutottak közös nevezőre. Így a két szektor eltérő néven futó – és eltérő képzést megvalósító – szakokat próbál majd engedélyeztetni, annak ellenére, hogy az új rendszerben az egyetemek és főiskolák közti különbség elméletileg megszűnt. A főiskolák azonban már előre tartanak azoktól az akadályoktól, amelyekbe a terveik akkreditációja várakozásaik szerint elkerülhetetlenül beleütközik majd. „Senki sem bízik abban, hogy ez korrekt folyamat lesz. Ez egy erőteljes lobbizással kísért hatalmi harc” – szögezi le Vass László, a Budapesti Kommunikációs Főiskola (BKF) rektora, egyszerre mondva véleményt az alapvetően gazdasági érdekek mentén mozgó vitáról, valamint a sokak szerint erőteljes egyetemi dominancia alatt álló MAB-ról. 
Corvinus egyetem …és akik még vitáznak.
Az áttérés kezdetekor még létezett egy kimondott-kimondatlan egyezség: a főiskolák alapvetően a – döntően hároméves képzést nyújtó – alapszakokra, az egyetemek pedig a – további két évet jelentő – mesterszakok indítására, valamint a doktori képzésre összpontosítottak volna. Utóbbiakra csak a hallgatók 35, illetve 10 százaléka kerülhet tovább, de az eredeti tervek szerint ezt ellensúlyozta volna az alapképzés 3-szorosát, illetve 5-szörösét kitevő normatíva. Ezt azonban a pénzügyi kormányzat nem látta finanszírozhatónak, így a mesterképzés után végül mindössze 1,75-szörös, a PhD-hallgatók után pedig 2,5-szeres támogatás jár majd. Erre viszont az egyetemek úgy reagáltak, hogy a vártnál aktívabban igyekeznek a tömegesített alapképzésben is részt venni. Mindezzel alaposan ráijesztettek a főiskolákra, amelyek a piacvesztés rémétől hajtva máris erőteljesebben fordulnak a mesterképzés felé.
ÉRDEKELLENTÉTEK. Azaz hiába tűnnek a viták első ránézésre szakmainak, a háttérben valójában súlyos anyagi érdekellentétek feszülnek. A vita kimenetele ráadásul hamarosan oktatási intézmények sorsát döntheti el. Az új hallgatók száma demográfiai okok miatt évről évre csökken: az idén például a korábbi évek 160 ezer jelentkezője helyett már csupán 132 ezren adták be a felvételi kérelmüket. Ez a tendencia egybevágó jóslatok szerint 6-8 éven belül kar-, sőt intézménybezárásokhoz vezet. A vesztesek pedig inkább a főiskolák lehetnek. Más kérdés, hogy ha csak az egyetemek indítanának mesterszakokat, 2009-ben akkor is átlagosan mindössze 10 hallgató jutna egy-egy tervezett szakra, miközben a képzés legkevesebb 30-35 hallgatóval tehető csak gazdaságossá.
Egyes területeken az intézményeknek sikerült megegyezniük a mesterképzés feltételeiről. Ilyen például a műszaki szakcsoport, amely már tavaly – vagyis a többieket évekkel megelőzve – elindította az alap-, azaz a bachelor szakok többségét, méghozzá úgy, hogy előzetesen nem csupán egymással, hanem a hallgatókat felvevő ipar képviselőivel is egyeztettek. „Azt próbáltuk elérni, hogy ne a tantárgyakba szóljanak bele, hanem mondják meg, milyen képességeket várnak el a végzős hallgatóktól” – érzékelteti az általuk nyújtott képzés „piacosítása” érdekében tett erőfeszítéseiket Jobbágy Ákos, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) oktatási igazgatója. Ezzel szemben a legnépszerűbbek közé tartozó, több tucat felsőfokú intézményt is érintő gazdasági szakokról heves vita zajlik. A főiskolák szerint a mesterszakoknak gyakorlatias, specializálódott képzést kellene nyújtaniuk, míg az egyetemek inkább az elméleti tárgyakra összpontosítanának, igyekezve visszanyerni azt, amiről az alapképzésben le kellett mondaniuk.
Szigorú feltételek
Egy-egy szak elindításának engedélyezéséhez az egyes felsőoktatási intézményeknek a korábbinál sokkal szigorúbb szempontoknak kell megfelelniük. Így a tanárok nagy része ezentúl legfeljebb két intézményben taníthat egyszerre. Ez azt a gyakorlatot hivatott felszámolni, hogy egyetlen oktatót igen gyakran négy-öt intézmény is foglalkoztat. A szakmában csak „InterCity-professzoroknak” hívott tanárok vagy naphosszat iskoláról iskolára rohangálnak, vagy rendszeresen csupán papíron vannak jelen az adott iskolában. Vizsgálják egyúttal az oktatók tudományos felkészültségét is, a szakokat például minden esetben az adott intézményben főállású egyetemi tanárnak kell vezetnie. A főiskolák tartanak is attól, hogy ennek a követelménynek közülük csak kevesen tudnak majd eleget tenni. Ám egyes egyetemi szakok is hasonló helyzetbe kerülhetnek; a kérdést a hírek szerint több helyen máris nyugdíjas egyetemi tanárok névleges szerződtetésével próbálják megoldani.
A professzionálisabb és az akadémikusabb képzési modell szétválasztásának elmaradását főként az érintett főiskolák kifogásolják. „Szabad, piaci versenyre volna szükség, amelyben mindenki eldöntheti, milyen képzésre van szüksége. Nem értem, miért nem lehet ebben megmérkőzni, és miért kell adminisztratív úton kizárni egy szektort a mesterszakok indításából. Nem vagyok benne biztos, hogy egy egyetemi tanár olyan gyakorlat-orientáltan tud vezetni egy szakot, ahogyan azt a munkaerőpiac jogosan elvárja. Ezeket a hallgatókat el is kell adni” – hangoztatja Roóz József, a Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF) rektora, akinek a véleményét más, a Figyelő által megkérdezett főiskolai vezetők is osztották. A másik oldal szerint viszont a két képzési modell között igenis több a hasonlóság, mint a különbség. „Egyaránt lesznek kifejezetten elméleti elmélyülést adó és gyakorlat-orientált képzések is, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a hallgatónak mindkettő végén alkalmasnak kell lennie arra, hogy a PhD-képzésbe lépjen” – védi például a követelményeket Fésüs László. S mint hozzáteszi, ezt a főiskolák is elfogadták.
A gazdasági területen mindazonáltal a főiskolák nem csupán a szakindítási feltételekre panaszkodnak. Az induláshoz először az adott szak képzési tervét kell engedélyeztetni a MAB-nál. A szakok tervein elméletileg a Nemzeti Bologna Bizottság albizottságai dolgoznak, csakhogy a gazdasági albizottságot már két éve nem hívták össze. A közel 80 fős grémium helyett az egyetemek egy saját konzorcium keretei közé vonták a mesterszakok terveinek elkészítését, abba azonban a főiskolák képviselői közül csak a BGF rektorát hívták meg. Indoklásuk szerint az alapszakokról szóló egyeztetés során már bebizonyosodott, hogy a teljes testülettel lehetetlen hatékonyan dolgozni. Ezzel a főiskolák is egyetértenek. Azzal viszont már nem, hogy a kisebb létszámú konzorcium automatikusan az egyetemek vezetőiből állt össze.
„Az egyetemek nyilvánvalóan vezető szerepet játszanak ebben a folyamatban: ezek azok, amelyek biztosan tudnak és fognak is mesterszakokat indítani” – szögezi le Hrubos Ildikó, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatásirektor-helyettese, arra utalva, hogy ilyen szintű képzést korábban csak egyetemek nyújtottak. „Míg az alapszakokról folytatott vitában egyértelműen a főiskolák győztek, sőt, túlnyerték magukat, a mesterszakok ügyében az egyetemek határozottabban kívánják érvényesíteni a szempontjaikat” – teszi hozzá. Tény, az első szinten a főiskolák álláspontja érvényesült: már ott is a gyakorlatias képzés és a többféle, specializáltabb alapszak mellett kardoskodtak. Ezzel szemben az egyetemeknek nem várt nehézségeket okozott, hogy átálljanak arra a számukra szokatlan képzési logikára, amelyben három év után piacképes ismeretekkel kell kiengedniük a hallgatók kétharmadát. Már csak az a kérdés, ha ez az alapszakok esetében gondot okozott, mitől lenne ez másképp a mester szinten.
