Arra a körkérdésre, hogy miféle állat lehet a nyala, gyakran még a legelszántabb állatbarátok sem tudnak kapásból válaszolni. Az állatkerti pedagógusok tapasztalatai szerint ilyenkor sokan valami nektárt nyalogató kisemlősre tippelnek. A valóságban viszont a nyala nevet egy pompás külsejű afrikai antilopfaj viseli, amelyet mostantól az állatkerti látogatók is megtekinthetnek. A magyar fül számára ismerős hangzású név egyébként az állat nemzetközi neve is egyben, hiszen angolul, németül, de még oroszul (ньяла) is így hívják. A név egyébként szuahéli eredetű, bár a szó maga valószínűleg a szuahéliben is a zulu inyala állatnévre vezethető vissza.
A három budapesti nyala közül a két fiatal nőstény, a másfél éves Nina és az egyéves Amira a Berlini Állatkertből érkeztek, a három és fél éves hím, Kya (a gondozók sokszor csak Apócának becézik) pedig a skóciai Edinburghból. Érkezésük után a szokásoknak és az előírásoknak megfelelően előbb karanténozni kellett őket, ám most már a nagyközönség is megszemlélheti a nyalákat a szavanna komplexum istállójában. A gondozók jelenleg épp azzal vannak elfoglalva, hogy az istálló után a kifutóra is kiszoktassák az állatokat, de a három nyala most még tart kissé a számukra ismeretlen tereptől.
A nyalák (Tragelaphus angasii) Afrika déli felében őshonosak. Eredetileg Mozambik, Malawi, Zimbabwe, Szváziföld és a Dél-Afrikai Köztársaság az otthonuk, de Namíbiába és Botswanába is betelepítették őket. Bár a kipusztulásuktól jelenleg nem kell tartani, az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) 1996 óta az egész kontinensre kiterjedő törzskönyvet vezet az állatkerti népességről. Ebből a törzskönyvből az is kiderül, hogy a több mint félezer európai állatkert közül csupán harmincban láthatnak a látogatók ilyen állatokat, Magyarországon pedig egyedül a Fővárosi Állat- és Növénykertben.
A faj legfőbb különlegessége a szexuális dimorfizmus. Ez azonban nem valami perverz dolog, egyszerűen arról van szó, hogy a nőstények egészen másként néznek ki, mint a hímek. Ez persze az antilopok körében nem olyan nagy ritkaság, de a nyala esetében különösen kifejezett az ivari kétalakúság. Amíg a nőstények 55-70 kg-osak, a hímek akár 125 kg-osra is megnőhetnek. Csak a hímeknek van szarvuk, ezek hossza szélsőséges esetben a 83 cm-t is elérheti. Egészen más a színük, hiszen a nőstények világos vörösesbarnák, a hímek pedig sötét gesztenyebarnák. Sőt, még ránézésre is eltér az alakjuk, amihez az is hozzájárul, hogy a hím állatok fejlett sörényszőröket viselnek a marjukon, a nyakukon és a hasuk alatt. Ha nem csoportosan járnának, a fajt legkorábban megfigyelő természettudósok talán észre sem vették volna a két nem képviselőiről, hogy ugyanarról az állatfajról van szó.
