Tényleg dübörög
Tavaly a térségben Venezuela gazdasága nőtt a leggyorsabban: 10, 3 százalékkal. A magán- és közösségi fogyasztás 16,3 százalékkal emelkedett, míg az elmúlt évtizedben 8-10 milliárd dollár körül alakuló éves exportbevétel 31,3 milliárd dollárosra nőtt.
„Olcsó alapanyagot szállítunk a Birodalomnak és nemzetközi cégeknek, akiktől nagyon drága termékeket veszünk. Szóval ki húz hasznot ebből? Az északiak” – vázolta Venezuela gazdasági bajainak okát Carlos Lanz, volt gerilla, szociológus, jelenleg elnöki tanácsadó egy előadásában. Hugo Chavez államfőhöz hasonlóan nem nevezte néven az Egyesült Államokat, míg „parazita oligarcháknak” titulálta országa korábbi elitjének tagjait.
Mindent vissza
A venezuelai társadalom és gazdaság gyökeres átalakításához, sőt Dél-Amerika anyagi függetlenségének megteremtéséhez az olajbevételek ellenőrzésén keresztül vezet az út. Ezért a magát először harmadikutasként, később trockistaként definiáló Chavez először az állami olajtársaság (PDVSA) irányítását szerezte meg a régi elit tagjaitól, mivel a cégtől származik az állami bevételek fele, és az exportbevételek 80 százaléka. Ezután az összes külföldi olajcéget profitja és tulajdonrésze megosztására kényszerítette: a munka ünnepén újjongó olajmunkások jelenlétében közölte, hogy az Orinoco olajmezőn termelő BP, Exxon Mobil, Chevron, Total és Statoil is beleegyezett, hogy vegyesvállalatot alapítson az állami olajcéggel annak legalább 60 százalékos tulajdoni hányada mellett.
Az „engedékeny” olajcégek birtokosai még nem tudják, hogy elveszített tulajdonukért cserébe mire számíthatnak: Chavez a cégek piaci értéke helyett az annál jóval kisebb könyv szerinti érték alapján ígért kárpótlást, míg egyik minisztere azt mondta, hogy „bizonyos esetekben” nem is kártalanítják az oaljmultikat. Az amerikai ConocoPhilips még nem döntötte el, hogy elfogadja-e a kormány diktátumát, vagy veszni hagyja venezuelai befektetéseit.
Chavez kormánya hasonlóképpen visszavásárolta az Electricidad de Caracas áramszolgáltató többségét és a CANTV távközlési cég kisebbségét azok amerikai tulajdonosaitól, nem hagyva kétséget afelől, hogy az iparágak egésze állami tulajdonba kerül.
Ad a szegényeknek
Chavez elnöksége elején, 1999-ben úgynevezett missziókat alapított a szegénység leküzdésére. Az állami intézményekkel párhuzamosan működő, önkénteseket foglalkoztató hálózatok célja az írástudatlanság felszámolása, az ingyenes egészsgügyi ellátás biztosítása és a nyomor enyhítése.
Hivatalos adatok szerint az elmúlt években több millió venezuelai tanult meg írni és olvasni, és szintén több millióra tehető azok száma, akik középfokú képzésben részesültek munkaerőpiaci esélyeik javítása érdekében. 
Hugo Chavez sombreróban énekel egy mexikói népdalt egy caracasi nagygyûlésen (Fotó: EPA)
A Chavez-kormányzat 3000 új egészségügyi központot alapított, amelyekben kezdetben 20 ezer kubai orvos biztosított ingyenes ellátást Venezuela legszegényebbjeinek; a hálózat hivatalos adatok szerint a lakosság 80 százalékának nyújt ingyenes egészségügyi ellátást, ráadásul az utánpótlás is biztosított: a venezuelai orvosok következő generációját Kubában képzik.
A szegénység leküzdése érdekében hasonló elven működő ingyenkonyha-hálózatot és bolthálózatot hozott létre az államfő, így a rászorulók 15 ezer helyen kaphatnak ingyenebédet, míg az állami bolthálózat alapvető élelmiszereket árusít a legszegényebb negyedekben – a bekerülési árnál olcsóbban. Chavez ezzel együtt az államilag előírt árnál drágábban árusító boltokat államosítással fenyegette.
A foglakoztatottság növelését és a szegénység enyhítését szolgálja a kormány földreformja is, ami praktikusan szintén államosítást jelent. A kabint eddig 2 millió hektár földet vett állami tulajdonba, amikor úgy vélte, hogy a korábbi birtokosa nem hasznosítja megfelelően földjét, vagy a terület tulajdoni lapjai nem előírásszerűek. A földek köztulajdonba kerülnek: állástalanok művelik meg őket a kormány iránymutatása alapján. Az önellátás érdekében az ország mezőgazdasági büdzséje idén a 2006-os háromszorosára, 800 millió dollárra nőtt, míg a termelés mennyisége a tervek szerint 26 százalékkal bővül; az állam 270 ezer gazdálkodót és 25 ezer nagybirtokot támogat közvetlenül, és hatalmas összeget áldoz a mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztésére is.
Hivatalos adatok szerint a chavezi szociálpolitika 33,9 százalékosra csökkentette a szegénységi küszöb alatt élők arányát az 1999-es 40 százalékról, ráadásul a kutatás a jövedelmi viszonyokat térképezte fel, tehát az ingyenes ellátások hatása nem szerepel a számokban. Venezuela 2005-ben GDP-jének 13,2 százalékát fordította szociális kiadásokra az 1998-as 8,2 százalék után.
Új demokrácia épül
Chavez a párhuzamos struktúrák kialakításában nem állt meg a szociálpolitikában. A hozzá kevéssé lojális közigazgatást „átugorva” 200-400 családból álló Közösségi Tanácsok alapítására szólította fel népét; az általa „új, forradalmi államnak” nevezett struktúrában a tanácsok maguk választhatnak vezetőt, és egyre inkább közvetlenül felügyelnék a területükön működő szociálpolitikai, oktatási és fejlesztési projekteket. Már van olyan helyhatóság Venezuelában, amelyik forrásai felét átengedi a 19 ezer működő Közösségi Tanács egyikének.
A közvetlen demokrácia második chavezi eszköze a térségünkben – elsősorban a volt Jugoszláviából – jól ismert és megbukott vállalati önigazgatás, aholis a munkások szövetkezetet alkotva átveszik cégük irányítását, vezetőt választanak és osztoznak a társaság profitján. Legalább 70 ezer szövetkezt működik az országban, amelyeket a kormány tőkével, képzéssel és tevékenységük összehangolásával egyaránt segít.
Kiszorította Amerikát
Chavez ambíciói nem állnak meg a határnál: a bolivari gondolat jegyében a venezuelai államfő egész Dél-Amerika gazdasági erjét és függetlenségét növelné – elsősorban az Egyesült Államokkal szemben.
Az eddigi gyakorlat szerint egy súlyos gazdasági válságba jutott dél-amerikai ország csak úgy juthatott hitelhez a világ vezető gazdasági hatalmaitól és intézményeitől, ha elfogadta a Nemzetközi Valutaalap válságkezelő csomagját, amely általában kemény megszorításokat – vagyis szegénységet – és liberális szabályozást – vagyis a multinacionális cégek térnyerését – jelentett. 
Chavez az ellene amerikai támogatással elkövetett államcsíny elsõ évfordulóján, 2003-ban (Fotó: EPA)
Hugo Chavez viszont szintén a munka ünnepére időzítve bejelentette: országa kilép a Nemzetközi Valutaalapból és a Világbankból. A lépés jelképes, mert Venezuela már nem tartozik egyik nemetközi szervezetnek sem, így a valutaalap tavaly már be is zárta caracasi irodáját.
Pénzt ráadásul már Venezuela oszt: Chavez ezzel egyidejűleg bejelentette a Dél Bankja megalapítását, amely Dél-Amerika közös gazdasági projektjeit hivatott hitelezni. Venezuela elhivatottságát már azzal is bizonyította, hogy 3 milliárd dolláros, olcsó hitelt nyújtott Argentínának, amely ebből fizette vissza a valutaalap jóval költségesebb hitelét.
Számos közgazdász ezt a latin-amerikai modellt az aranyalapú nemzetközi devizarendszer 1973-as összeomlása óta a legjelentősebb lépésnek tartja a világ pénzügyi rendszerében.
Kártyavár épül?
A társadalom és a gazdaság teljes chavezi, újszocialista átalakítását kemény bírálatok is érik napi politikai és elméleti szinten egyaránt.
Ellenfelei Chavezt totális diktatúra kiépítésével vádolják, főleg miután január végén elérte, hogy 18 hónapig egyedül, elnöki rendeletekkel kormányozhatja az országot, és árulás vádjával betiltotta az ország legnagyobb és legrégibb televízióját. A kritikusok történelmi párhuzamot vélnek felfedezni a létezett szocializmussal abban is, hogy Chavez egységes kormánypártot kíván létrehozni az őt támogató koalíciós pártokból, kevéssé tiszteli a magántulajdont, és meghatározza az állampolgárok szükségleteit és érdekeit. Támadják az elnököt azért is, mert nézeteit és céljait soha nem foglalta össze, így senki sem tudja, mi lesz a szocializmus kiépítésének következő, aktuális feladata. 
Castro és Chavez Kubában, 2005-ben (Fotó: EPA)
A Chavez által folytatott „olajpopulizmus” közgazdászok többsége szerint fenntarthatatlan, mert sikeressége egyedül az olaj világpiaci árától függ: amikor Chavez hatalomra került, egy hordó 10 dollárba került, most hatszor annyit ér, de volt már olyan, hogy az ár hétszeresére emelkedett. Egy újabb árzuhanást pedig nem bírna ki az ország gazdasága, illetve csak az elmúlt 30 év hagyományosnak tekinthető gazdaságpolitikai eszközei kerülnének elő. Bírálják Chavezt azért is, mert az olajbevételeket elosztogatja, ahelyett hogy a jövő jólétének és gazdaságának alapjaira költené, ráadásul a vállalati önigazgatás és az exportfüggőséget kiváltó önellátás gazdasági modellje eddig mindig és mindenhol megbukott.
Persze mindezt Chavez is tudja: az elnök vélhetően abban reménykedik, hogy országa készletei és a magas olajárak sokáig kitartanak, Kínában gazdasági szövetségest és hosszú távú befektetőt talál, valamint hatalmon maradását és a forradalom lendületét az orosz fegyverek és Kuba tapasztalatai biztosítják.
