Gépzsonglőr

Alig múlt el 16 éves Várkonyi Balázs, amikor első üzleteit lebonyolította. Új számítógépet szeretett volna a már akkor is elavultnak számító 286-os AT gépe helyett. Egy hirdetési újságban ajánlotta megvételre, s meglepetésére már a megjelenés reggelén jelentkezett vásárló. Délután pedig kellemes árszinten sikerült is nyélbe ütni az üzletet, pedig a vevő a XVI. kerületig buszozott ki, mégis alig akart alkudni. Másnap reggel újra csörgött a telefon: megvan-e még a tegnap hirdetett számítógép? Az ifjú pedig úgy válaszolt: „Megvan, de sajnos csak holnapután tudnám megmutatni, mert két napig nem érek rá.” Tényleg nem ért rá: az első útja az újságoshoz vezetett, az iskolában, az órák alatt pedig az apróhirdetéseket böngészte. „Összesen végül háromszor adtam el az első számítógépemet, fellelkesített a zsebpénz-kiegészítés” – emlékszik vissza a fiatal üzletember.

Várkonyi gyors helyzetfelismerését tovább élesítették az üzletben eltöltött évek, s szinte kezdettől fogva tudatosan odafigyelt a részletekre is. „Az internet azt is megmutatja, hogy egy webáruházba betérő vásárló merre húzza először az egérkurzort, nyilván oda érdemes tenni az akciós ajánlatokat” – avat be a webes kereskedelem egyik műhelytitkába.

Apró számítástechnikai boltját és szerény webáruházát is elsősorban talán ez a megfigyelő képesség és gyors reagáló készség vitte sikerre 6-8 évvel ezelőtt. Eleinte azt használta ki, hogy a magyar vásárlóknak az ár a legfontosabb, s ezt tette meg az akkori stratégia sarokkövének. Az Extreme Digital azóta a digitális fényképezési cikkek ismert kereskedőháza, amelytől az idén 7 milliárd forintos forgalmat vár a cég vezetése. Igaz, az Extreme Digital ma már nem csak fényképezők, videokamerák, számítógép-alkatrészek webes és hagyományos áruháza, hanem széles szórakoztató elektronikai kínálatot nyújtó kereskedés.

OTTHONBÓL ÁTVEVŐHELY. Szülei a mai napig tradicionális és nyugalmas hivatást űznek (édesapja jogász, édesanyja pedig közgazdász), így pár hónappal az első „boltolás” után kezdtek egy kissé furcsán nézni fiukra. A külvárosi kertes ház gyerekszobájában mind több számítógép sorakozott. Annak sem örültek a szülők, hogy a családi otthonból vadidegenek által sűrűn látogatott átvevőhely lett. Várkonyi így még gimnazista korában kibérelte első üzletét: a gimnázium közelében egy ingatlaniroda fillérekért átengedte egyik helyiségét Balázsnak.

A szülői óvatosság hasznára vált, az adásvétel így hivatalosabb formát kapott. Ezt erősítendő, komoly cég benyomását keltendő, előfordult az is, hogy nem kötötte az üzletfele orrára: fiatal kora ellenére egyedül dolgozik a cégben. „Amikor kiszállítást kértek, megesett, hogy borravalót kaptam, mert felcipeltem a gépet az emeletre, és beállítottam. Az sem zavart, ha csak kiszállító fiúnak néztek, nem profi kereskedőnek.” Ebben az időszakban tehát három szerepet töltött be: a kiszállító fiúét, a hozzáértő informatikus alkalmazottét, illetve egy kereskedő vállalkozás vezetőjéét. Balázs mindig úgy kommunikált a vevőkkel, amit az adott helyzet megkívánt. Ettől függetlenül partnereivel – elmondása szerint – mindig a legmesszebbmenőkig korrekt volt, hiszen azt vallja: ez minden sikeres üzlet alapja.

Az ominózus első millió a kilencvenes évek közepének sajátosan magyaros kereskedelmi viszonyait kihasználva jött össze. Szinte naponta fordultak különböző nyugati országokból a használt számítógép-alkatrészekkel megrakott kamionok. Lényegében szemétként, ömlesztve hozták be az irodákban leharcolt, odakint értéktelen koloncként kezelt berendezéseket a „nagykereskedők”. „Ott turkáltunk a használt számítógépekkel foglalkozó kereskedésekben az értékesebb alkatrészek után kutatva. A gyerekszobában építettem a gépeket, s tucatszám adtam túl rajtuk.”

Az érettségi után az ironikusan „pesti Szilícium-völgynek” nevezett negyedben, az Akácfa utcában keresett üzlethelyiséget az első igazán cégszerű vállalkozásnak. Az ingyenes újságokban hirdető cég egyike lett a gombamód szaporodó számítógépes boltoknak.

Az üzletmenet ekkor került először igazi mélypontra. Ebből a helyzetből úgy próbált előre menekülni, hogy gimnáziumi cimborájával, Kelemen Gyulával nyitottak egy újabb belvárosi számítógépes boltot. Az üzletet azóta is közösen viszik. A gimnáziumi évek kicsiben elért viharos sikereit az új bázis sem ismételte meg. Pedig jó volt a likviditás-menedzselés: Várkonyi és Kelemen előbb csak néhány napos, később viszont már 30 napos határidőre vásárolt, így az árukészlet jelentős részét a beszállítókkal tudta finanszíroztatni, ezért mindig tudott kellő választékot tartani. Ekkortájt indítottak webáruházat is, s az elsők között igyekeztek még az „őskori” neten hirdetni a portékákat. A bevált csatornákon, az Internetto oldal utódján, azaz az Indexen és az Apronet.com oldalakon ma is rendre felbukkannak reklámjaik. Igaz ma már nem ad hoc jelleggel, hanem átgondoltan, strukturáltan hirdetnek.

KÍGYÓZÓ SOROK. A húszas éveibe lépő vállalkozó új termékkört volt kénytelen keresni, mert belátta: tőke híján legfeljebb egy lehet a sok közül. Jó döntésnek bizonyult, hogy végül nem az – akkortájt igen népszerű tömegcikkekkel – DVD lejátszókkal vagy a mobiltelefonokkal próbálkozott, hanem digitális fényképezők forgalmazásába kezdett. Ez 2001-ben még nem volt magától értetődő, így a számítástechnikai boltok közül a fővárosban a legelsők közt volt az Extreme Computer ezzel a profillal, így a céget azután át is keresztelték: az új név Extreme Digital lett. Akkoriban a fotósboltok üzleti modellje azonban a kis forgalomra és a magas haszonkulcsra épült. Ezzel szemben az Extreme Digital inkább a tömegigényekre koncentrált, és a sűrű fillér elvét követve mindig a legolcsóbb igyekezett lenni. A fényképezők értékesítési adatai így minden várakozást felülmúltak. „A konkurencia két évvel később ébredt, ám addigra szájról szájra terjedt a hír, hogy nálunk óriási választékban lehet nagyon olcsón digitális gépet kapni. Már három-négy éve karácsonykor hosszú sor kígyózott Visegrádi utcai üzletünk előtt, s arra figyeltem fel, hogy veszekednek azon, ki volt itt előbb” – emlékszik az őrületre a vállalkozó.

Koltai Dániel, a Multireklám Zrt. kommunikációs vezetője 18 éve ismeri Várkonyi Balázst, de elmondása szerint a mai napig sem biztos abban, hogy alaposan ki is ismerte, hiszen rengeteg „arca” van. „Balázs játéknak fogja fel az életet, de komoly játéknak, így aki nem ismeri, furcsának tarthatja. Például, amikor baráti körben arról vitatkoztunk hová menjünk nyaralni, nekem és egy másik barátunknak is mindenben igazat adott, majd azt figyelte, mi hogyan reagálunk erre. A hobbija az emberi magatartás megfigyelése, amit az üzleti életben is jól kamatoztat. Intenzív és közvetlen kapcsolata a hivatásával, ösztönösen megérzi, hogyan lehet jól eladni egy terméket”- sorolja Koltai.

Talán e megérzési képességnek is köszönhető, hogy a feltörekvő cég új szolgáltatások tucatjaival igyekezett kifogni a szelet a konkurensek vitorlájából, és megőrizni az Extreme Digital fenyegetett elsőbbségét. Már ebben az időben felismerték a tulajdonosok a marketing és reklám fontosságát, s a nyereség nagy részét erre költötték el. Fontosnak tartották a jó menedzsment és összetartó csapat kiépítését – utóbbi napjainkra már több mint 85 főt számlál.

Bár sokan azt mondták: „az üzlet gyanúsan olcsó”, a vevők ennek ellenére nem pártoltak el, így (mivel nem kellett a forgalom miatt aggódni) maradt energiája arra, hogy innovatív elképzeléseit a gyakorlatba átültesse. A fényképezőkkel foglalkozó PC-s boltok közt először a visegrádi utcai Extreme Digital üzletben foghatták kézbe és próbálhatták ki az emberek az értékes gépeket is, ami nagy előny volt a többiekkel szemben. A cég neve tudatosan márkanévvé alakult át, például a fotózással professzionális szinten foglalkozó eladók alkalmazásának köszönhetően.

Később vasárnapi nyitva tartással, hitellehetőségekkel, országos ingyenes házhozszállítással, árgaranciával próbáltak a konkurensek előtt maradni. Immár egyre érzékenyebbek a vevők a kiegészítő szolgáltatásokra, ha azok minőségiek, akkor azt is tolerálják, ha pár száz, pár ezer forinttal drágább egy termék. „Az internetes ár-összehasonlító oldalak miatt azonban az öt legolcsóbb közt kell lennünk ma is” – emeli ki Várkonyi.