Húsz évvel ezelőtt három bolt előtt biztosan mindig kígyózott a sor. A McDonald’s, az Adidas, valamint egy parányi női ruhaüzlet előtt, a Károly körútról nyíló egyik udvarban. Az iparművészek által tervezett és kivitelezett női felsőruházatot értékesítő Art’z Modell már akkor létezett. A tulajdonosok – Ternusz-Nagy Attila, Glatz Gábor, Cserjés Csaba, Szépfalvi Zoltán – ma is ragaszkodnak a két évtizede kitalált koncepcióhoz: a friss divatot követik, igaz, a rossz nyelvek úgy tartják, mióta elhagyták őket divattervezőik, akik a kezdetek óta velük dolgoztak, a trendek letapogatásával adódnak gondjaik.
KISSZÉRIA. Szerencsére azonban a régi modellek is kelendők. A tulajdonosok szerint gyakran érkezik olyan megkeresés a vevők részéről: kellene még ebből vagy abból a korábban forgalmazott szettből. Erre azért kell rendre nemet mondaniuk, mert ahogy Ternusz-Nagy Attila fogalmaz, ők a divat előtt járnak, ez pedig nem a bevált modellek eladásának kedvez.
Ternusz-Nagy édesapja éppen húsz éve készült nyugdíjba vonulni, ezzel együtt pedig arra, hogy visszaadja a Károly körúti kis műhelyét a kerületi tanácsnak. Az órásmester fia azonban ennél jobb sorsra tartotta érdemesnek az udvarból nyíló üzletet. Szólt Szépfalvinak, akivel akkor vezetésszervezőként dolgozott a Coopsystem Szervezési és Vezetési Tanácsadó Irodánál, ő pedig előkerítette két egykori katonatársát, Glatzot és Cserjést. Velük 1987. november 14-én megnyitották az első Art’z Modell üzletet – akkor még polgári jogi társaságként (pjt.). Nem kellett hozzá komolyabb éleslátás, hogy tudják, a butikok ez idő tájt nagyon pörögnek, így ezen a fronton lehet keresnivalójuk. Látták azonban azt is, hogy olyanért senki nem fog betérni hozzájuk, ami a többi boltban is kapható. Összeadták pénzüket, osztottak szoroztak, végül az egyedi készítésű, kisszériás ruhák kereskedelme mellett döntöttek, majd iparművészek útmutatásai alapján belevágtak az üzletbe.
 |
Ternusz-Nagy Attila
■ 45 éves, szervező-üzemmérnök. Korábbi munkahelye: Coopsystem Szervezési és Vezetési Tanácsadó Iroda.
■ Az Art’z Modell cégcsoporthoz tartozik a gyártást biztosító IP-ART Kft., az üzlethálózat működéséért és a TV2 műsorvezetőinek megjelenéséért kilenc éve felelős Strato Kft. és az Arena Plazában újonnan nyíló bolt üzemelte-
tésére létrehozott E-52 Kft. Ternusz-Nagy és három társa 25-25 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik ezekben a cégekben. Alkalmazottaik száma 110 fő.
■ Nős, 2 gyereke van.
■ Hobbija a sportlövészet és a horgászat. |
|
|
|
Ternusz-Nagy és Szépfalvi ezelőtt ugyan nem tipikusan könnyűipari vállalatokat szerveztek, de ügyesen alkalmazták az addig szerzett tapasztalatokat a kisvállalkozás elindításánál. Ők kezdettől fogva funkcionális vezetőket neveztek ki a különböző pozíciókba: így lett Szépfalvi a művészeti igazgató, Glatz a formaruhákért felelős menedzser, Cserjés – aki egyébként a TV2 stylistja – a műszaki fejlesztések projektfelelőse, Ternusz-Nagy pedig a finanszírozás és a jogi kapcsolattartás intézője. A kis maszek vállalkozás szervezeti felépítését akármelyik korabeli vállalat megirigyelhette volna, ellentétben azzal a konkurenciaharccal, ami az Art’z Modellre már a kezdet kezdetén várt. „Mindig mással kellett megküzdenünk: az elején a butikos áruval, aztán a kínai piaccal, most pedig a multinacionális cégekkel” – mondja a vezető, aki társai-
val húsz évvel ezelőtt magasra tette a lécet, amikor elhatározta, ott lesznek a főváros első öt üzlete között. Mivel ez a vágyuk hamar teljesült, a tulajdonosoknak további célokat kellett kitűzniük.
BOLTHÁLÓZAT. A franchise nem jött be, miután a partnereik nem látták be, hogy miért nem lehet tipizálni a gyártást, és előállítani azt, ami már bevált a vevőknél. A kvartett azonban ragaszkodott az eredeti szemlélethez, és inkább a kudarc esélyét is magában hordozó, saját bolthálózat kiépítésébe kezdett. Legrosszabb döntésüknek az bizonyult, hogy a Duna Plazában nem, csak a Pólus Centerben vetették meg a lábukat. Mivel a tanulságok leszűrése után nem akartak még egyszer ugyanebbe a hibába esni, hosszabb-rövidebb időre szinte az összes újonnan nyíló bevásárlóközpontban szereztek üzletet.
A sorozatos üzletnyitások közben jöttek rá, hogy nem kapnak olyan minőségű és mennyiségű árut, ami megfelelne nekik, így az 1990-es évek elejére teljesen befejezték az idegen termékek forgalmazását, és egyre több embert vettek föl saját ruháik varrására. A saját gyártás a később kft.-vé alakult IP-ART Gmk. égisze alatt kezdődött és folyik ma is Budapesten, valamint a ceglédi üzemben, amely zöldmezős beruházásként készült el 2000-ben, megközelítőleg százmilliós – hitelből és pályázaton elnyert – költségből. „Nagy szükségünk volt erre a beruházásra, mert csak úgy tudunk bővülni, ha folyamatosan fejlesztjük a gyártást. Kézműves szintű finomkonfekcióról beszélünk, így viszonylag hosszú az előállítási idő, ráadásul a ruhák egyedisége miatt az új varrónők betanítása sem megy egyik percről a másikra” – magyarázza a cégvezető, hogy miért nem terjeszkednek dinamikusabban, és miért nem próbálják meg a külföldi piacokat meghódítani. „Nincs raktárkészletünk, és folyamatos előállítás mellett is állandó az áruhiány hazai boltjainkban. „ Ezzel is magyarázható, hogy a cég – amely már így is neves vállalatok formaruháit szállítja, egyebek közt a Pannonét, a K&H Lízingét, a Coca-Cola Magyarországét – nem vesz részt tendereken, energiáikat inkább az üzletek ellátására fordítják.
A jelenleg is bevásárlóközpontokban működő öt boltjuk, és a nemsokára nyíló prágai egység mellett most leginkább a márka mögött álló divatház kialakításán dolgoznak a Kecskeméti utcában, amely a tervek szerint nemsokára sétálóutca lesz. A négyszintes komplexum irodával, üzlettel, showroommal, esküvőiruha-bolttal és -kölcsönzővel, kávézóval, illetve méretes szalonnal várja vendégeit. Herczeg Zoltán divattervező szerint a komplexum sikeres is lehet, miután „a hazai gyártású, önálló márkával és üzlethálózattal rendelkező, divatot befolyásolni képes márkák közül a cég ma is ott van az első ötben”. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy „ilyen cégből nincs is több a magyar piacon”.
