Gazdaság

Alkoholmámor

Újabban zöld szervezetek támadják a bioüzemanyag-ipart, mondván: a technológia drágítja az élelmiszereket, ökológiai előnyei viszont csekélyek.

Tortilla-lázadás tört ki Mexikóban a tavasszal. A lakosság utcai tüntetéseken tiltakozott kedvenc csemegéje drámai drágulása miatt. A robbanásszerűen növekvő bioüzemanyag gyártása ugyanis olyan gabonakeresletet gerjesztett Mexikó északi szomszédjánál az Egyesült Államokban, hogy a gazdáknak jobban megérte szesznek eladni a tengerit, mint kukoricalepénynek.


Alkoholmámor 1

Az idei európai aszállyal tetézett globális gabonagondok kezelése céljából a fejlett ipari államokat tömörítő OECD felhívással fordult a tagállamaihoz, azt kérve: ne támogassák tovább a bioüzemanyagok gyártását. A nemzetközi szervezet szerint ugyanis a gyorsan bővülő zöldüzemanyag-ipar a 2050-ig terjedő időszakban drasztikus élelmiszerár-emelkedést okoz majd világszerte, csökkenti az élelmiszeripar kibocsátását, ráadásul nem egyértelmű a környezetvédelmi előnye sem. A súlyos megállapításokat tartalmazó felhíváshoz a Magyar Természetvédők Szövetsége is azonnal csatlakozott.

Ugyanakkor Zsemberi László, a Magyar Bioetanol Szövetség elnöke – a Sekab Bioenergia Magyarország Zrt. vezérigazgatója – vitatja az OECD-felhívás tartalmát, sőt még annak hitelességét is kétli. Szerinte két kutató dolgozatáról van szó, amely ily módon csupán belső vitaanyag, nem pedig az OECD hivatalos állásfoglalása. Állítja: neki a szervezet titkárságán megerősítették, hogy az OECD továbbra is kiáll a klímavédelmi program és a bioüzemanyagok mellett. Az elnök úgy látja, az idei gabonaár-robbanást nem a bioetanol ipar, hanem az aszály okozta. Az előirányzott 0,9-1,2 millió tonnás országos bioetanol-gyártó kapacitáshoz tervezett mintegy 30 üzemből ugyanis még egy sem épült meg. Valamennyien a Környezet és Energia Operatív Program keretében meghirdetett, illetve a vidékfejlesztési támogatási pályázatokra várnak. Mindössze a szabadegyházi Hungrana és a győri szeszgyár állít elő közlekedési célra etanolt, évi mintegy 150 ezer tonnát.

Jövedéki előny

A bioüzemanyag-gyárak létesítéséhez 10-50 százalékos – de a nagyüzemeknél legfeljebb 1,5 milliárd, a kicsiknél 1 milliárd forint – támogatásra pályázhatnak a jelentkezők. A következő hét évben, mintegy 40 milliárd forint támogatás vár az összes megújuló energiafélével kapcsolatos fejlesztésre, amelyek közül csak egy a bioüzemanyag. Egy évi 120 ezer tonnás kapacitású etanolgyár beruházási költsége 28 milliárd forintra rúg, az ehhez elnyerhető 1,5 milliárdos támogatás tehát alig több mint 5 százalék.

A kész bioüzemanyag – a 85 százalék alkoholt és 15 százalék benzint tartalmazó E85 – jövedéki adókedvezményt is kap. A nem biokomponens után kell csak megfizetni a jövedéki adót, literenként 17,6 forintot. A konkurens 95-ös „ásványi” benzinnél ezzel szemben 103,5 forint a jövedéki adó. Az adókedvezménnyel a gabonából erjesztett üzemanyagot jelenleg literenként 209-215 forintos fogyasztói áron tudják kínálni a három hazai töltőállomáson.

„Nem igaz, hogy a szeszgyártók az élelmiszer- és takarmányipar elől vennék el a gabonát” – szögezi le az elnök. Éppen ellenkezőleg, az ipar a szélsőségektől mentes, kiegyenlített, magas szintű kukoricatermelésben érdekelt. A szövetség ezért is sürgeti a szaktárcánál és a gazdaszervezeteknél, hogy közösen dolgozzák ki a hosszú távú termesztési stratégiát. „Az idén kevés a gabona, de akkor majd jól jönnek a szeszipar vásárlásai, ha a szélsőségesen változó hazai termelés miatt a következő két-három évben ugyanolyan bőség lesz a piacon, mint volt tavaly” – mutat rá Zsemberi.

SOK HŰHÓ. A magyar átlagautós számára mindez még csak „sok hűhó semmiért”. Alig kéttucatnyi vegyes üzemű (etanol és benzin keverékével hajtott, úgynevezett flexifuel vagy BioPower jelzésű) hazai jármű tud csak tankolni az ilyen üzemanyagot árusító 3 – budapesti, győri és bábolnai – töltőállomáson. A Tesco kereskedelmi lánccal kötött megállapodás alapján azonban az év végéig már 12, jövőre pedig 60 „szeszkút” lesz az országban. Az is csak ígéret, hogy 2010-re a teljes üzemanyag-forgalom 1,8 százalékára nő az E85 kódnevű bioüzemanyag éves eladása. Addigra a kereskedők évi 1500 „vegyes tüzelésű” gépkocsi eladásával számolnak. (A jelenlegi szerény keresletet ismerve meglepő hír volt, hogy az E85-öst forgalmazó egyetlen fővárosi Tesco-kútnál már az első héten 3 ezer liter bioetanol fogyott. Mint kiderült, főleg motorkerékpárosok vittek belőle, pedig a maró anyag sok kárt tud okozni a nem kimondottan bioüzemre tervezet hagyományos erőforrásokban.)

A felhasználók e nehézségek miatt is fordulatot várnak a kísérleti körülmények között már bizonyított második generációs bioetanol-gyártástól. Az új eljárás már nem a drága és másra is alkalmas gabonából, hanem cellulózból – kukoricaszárból, szalmából, fűrészporból és fakéregből – is képes üzemanyagot kinyerni.

Zsemberi László, aki régiónkban 2012-15-re várja a cellulóztechnika nagyüzemi elterjedését, óv a túlzott várakozásoktól. Szerinte bármelyik második generációs technológia terjed is el, az üzemanyag nem lesz olcsóbb. Az eljárás ugyanis olyan költséges, hogy nyersanyag gyanánt még évekig szükség lesz a gabonára is. „Éppen e miatt van esélyük a kedvező adottságokkal rendelkező magyar üzemeknek arra, hogy hosszú távon is versenyképes szereplői legyenek a régiós bioetanol-üzletnek” – állítja Zsemberi. Ám nehezen behozható hátrányt okozhat számukra, ha a környező országokban átállnak a nagy keményítőtartalmú, génkezelt ipari kukorica termesztésére, miközben Magyarország ragaszkodik a GMO-mentességhez.

A nagy kapacitású gyárak átállítása is könnyebb lesz a második generációs technológiára, szemben azokkal a vidékfejlesztési pályázatokkal támogatott kis feldolgozókkal, amelyek már most, a tervezés fázisában sem bizonyulnak versenyképesnek. Alkalmatlanok is a második generációs gyártásra, így a cellulóz technológia térhódításával biztosan kiszorulnak a piacról, s így elvész a létesítésükre fordított sok milliárd forintos támogatás. Brüsszel nem véletlenül bírálta Gráf József agrárminiszter vidékfejlesztési programjában a nem kellően hatékonynak tartott kis bioetanol üzemek támogatását.

„A globális bioüzemanyag-kereslet és a felfutó gyártás óriási igényt gerjeszt az alapanyagok iránt, s így világszerte növeli a gabona- és takarmányárakat” – állítja Raskó György agrárközgazdász, megerősítve ezzel a globális élelmiszer-árrobbanás és az etanolipar közötti összefüggést. A világ korábbi legnagyobb gabonaexportőre, az Egyesült Államok felesleges árualapját felszippantották a helyi etanolgyártók. Közép- és Dél-Amerikában is akkora keresletet gerjesztettek az Egyesült Államok szeszcégei, hogy eltűnt a felesleg a világ gabonapiacáról is. A globális kereslet soha sem látott magasságokba tornázza a kukorica- és búzajegyzéseket a tőzsdéken, ezt tükrözi a budapesti tonnánként 64 ezer forintos decemberi határidős kötés is. Tartós gabona- és élelmiszer-drágulásra kell tehát felkészülni a következő években; ezt nemcsak Raskó jelzi, hanem a magyar Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének felmérése is.

ELLENTÁMADÁS. A zöldek nemcsak az elszabadult árak, hanem a környezeti hatás miatt is aggódnak. A Magyar Természetvédők Szövetsége már korábban felhívta a figyelmet, hogy a bioüzemanyagok meggondolatlan elterjesztése veszélyes a biológiai sokféleségre. Fidrich Róbert szakértő szerint ez – miközben maga után vonja az élelmiszer- és takarmányárának emelkedését – nem járul érdemben hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez sem. A szövetség ezért arra kérte a kormányt, hogy ne adjon pénzügyi támogatást a bioüzemanyagok előállítására.

A bioetanol-lobbi offenzívája ellenére Kazai Zsolt, az Energiaklub szakértője is reálisnak tartja az OECD-dolgozatban felvázolt veszélyeket. Ráadásul az intenzív gépesített növénytermesztés, a szállítás és a gyártás roppant energiaigényű folyamat: a biodízelnél 1 egység energia felhasználásával tudnak csak 1,3 egység energiát előállítani, a bioetanolnál pedig csupán 0,1 egység a nyereség. Ha pedig az alapanyagok termesztéséhez szükséges ipari és mezőgazdasági gépek gyártásának, illetve az előállítás során kibocsátott káros anyagok közömbösítésének, a melléktermékek kezelésének energiaigényét is hozzászámítják, Kazai szerint már az sem biztos, hogy egyáltalán pozitív marad az egyenleg.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik