Magyarországra jött egy japán bank, amely nagyon olcsón ad hitelt; mit tudnak róla? – ezt a fogas kérdést tette fel szerkesztőségünknek egy lakásvásárlás előtt álló, leendő banki ügyfél. Gyorsan kiderült azonban, hogy nem a bank japán, csak a hitelt jegyzik jenben. Vagyis nem frissen piacra lépő pénzintézetet, hanem egy új terméket ajánlott a pénzügyekben kevéssé jártas ingatlanvásárlónak egy talpraesett hitelügynök, aki azonban a jenkölcsön kockázatairól már elfelejtett szólni.
Pedig az első jenalapú lakossági hitel szeptemberi bevezetése alaposan megosztotta a magyarországi bankokat. Miként az egyik bankár fogalmazott, „az OTP kiengedte a szellemet a palackból”. Egy szakértő egyenesen szemfényvesztésnek minősítette a lehetőséget, rámutatva: Európa több országában határozottan tiltják a lakosság jenalapú hitelezését. Az mindenesetre önmagában is érdekes, hogy a most elsőként piacra lépő OTP annak idején, a lakossági devizahitelezés indulásakor feltűnően későn tűnt fel a színen. Mintha ezúttal azt üzente volna: „Most nem maradunk le!” Novemberben aztán követte a példát a második legnagyobb piaci szereplő, a K&H Bank is, amely (forint-, euró- és frankhitelei mellett) immár japán jenben is nyújt ingatlanfedezetű kölcsönt.
NAGY A CSÁBÍTÁS. E lehetőség első látásra nagyon meggyőző, ugyanis még az eddigi kedvenc svájcifrank-alapú termékeknél is jóval alacsonyabb kamattal, s így kisebb havi részlettel csábít, a forintkölcsönökről nem is beszélve. Ez annak köszönhető, hogy a jegybanki alapkamat Japánban mindössze 0,5 százalék, míg itthon 7,5 százalék. Az országok közti kamatkülönbözetek okán a devizaalapú konstrukciók amúgy is tarolnak ma Magyarországon, a jenalapú – azaz jenben felvett, abban számolt, de forintban törlesztendő – hitelek megjelenésével azonban az európai devizákhoz képest lényegesen nagyobb kockázatokkal kell számolni.
A CIB Bank nem is tervezi a jenalapú lakossági finanszírozás elindítását. Érdeklődésünkre közölték, hogy e hiteltermék „nem illeszthető be a jelenlegi üzletpolitikába és filozófiába”. Hasonlóképpen vélekednek az UniCredit Banknál is; Tátrai Bernadett vezérigazgató-helyettes szerint a bank felelős hitelezési politikája kizárja a piacra lépést, mivel e konstrukció komoly kockázatot rakna az ügyfelekre. A jen nálunk kevéssé ismert, hektikus, volatilis deviza. Tátrai szerint ha már devizahitel, akkor a legjobb az euró lenne, hiszen az euróövezethez való csatlakozással előbb-utóbb megszűnik az árfolyamkockázat. Hasonlóképpen vélekedik Farkas Ádám, az Allianz Bank vezérigazgatója. „Jenen már sokan elcsúsztak világszerte; ahhoz nagyon kell érteni, hogy valaki fel tudja mérni a tényleges kockázatokat. Márpedig a lakosság általában nem devizaspekuláns” – mondja Farkas.
A Raiffeisen Banknál szűkszavúan – és talányosan – csak annyit mondtak, hogy „még nem” indulnak a jenes konstrukcióval – ezek szerint ott nem vetik el eleve a bevezetést. A Budapest Bank tapasztalatai szerint az ügyfelek túlságosan rizikósnak minősítik, ezért elutasítják a jenalapú hiteleket, mondván: a távoli japán gazdaságnak nincs szoros kapcsolata Európával és az európai gazdasággal.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) is igen gyorsan – néhány héttel az első ilyen konstrukció hazai megjelenése után – vezetői körlevélben hívta fel a bankok figyelmét a jenalapú hitelezés „többlet prudenciális kockázataira” és a „kockázatok összetettsége miatt a felelős hitelezés kiemelt fontosságára”. Sőt, egy közelmúltban tartott üzleti reggelin Öcsi Béla, a Nemzetközi Bankárképző vezérigazgató-helyettese is megjegyezte: „ha már a magyar háziasszonyok is tömegesen jenben akarnak hitelt felvenni, az kockázatot rejthet magában”.
A két legnagyobb kereskedelmi bank azonban nem tart ettől. Az OTP tájékoztatása szerint minden, a PSZÁF által fontosnak tartott kockázatra felhívják az ügyfelek figyelmét, s elsősorban azoknak ajánlják a jenkölcsönt, akiknek kiemelten fontos az alacsony havi törlesztőrészlet, és akik reálisan fel tudják mérni a devizában történő hitelfelvételben rejlő kockázatokat. „Olyan ügyfelekre számítunk, akik saját kezükben akarják tartani hitelük devizanemének meghatározását és irányítani kívánják a havi törlesztőrészlet alakulását” – válaszolta a bank a Figyelő kérdésére.
Orosz András, a K&H Bank ügyvezető igazgatója szerint a jenhitelek körül kialakult vita hasonló a frankalapú kölcsönök megjelenésekor kirobbant purparléhoz. Ugyanakkor azon ma már senki sem csodálkozik, hogy svájci frankban vesz fel a lakosság hitelt. A K&H Bank nem a túlzott kockázatvállalásáról híres, így a konstrukció bevezetése előtt is alapos felmérést végeztek. „A piac már elég érett a jenhitelre” – hangzik a rezümé, bár néhány alapelvet azért szigorúan be kell tartani. A hitelfelvevőnek pontosan tisztában kell lennie a kockázattal, s csak azért, mert most olcsóbb, nem szabad több kölcsönt igényelnie, mint amennyit frankalapon felvenne. Rövid futamidő esetén kerülni kell a jent, akárcsak a részvénybefektetésnél, hosszú távon viszont „kisimulnak” a kockázatok. Nem javasolható a gyakori ide-oda ugrálás sem az egyes devizanemek között (lásd a keretes írást).
A devizahitelek kétféle rizikója közül a kamatkockázattól kevésbé tartanak a szakemberek. Lehet, hogy a jenkamat emelkedik kissé, de valószínűleg mélyen a forint-, illetve az eurókamat alatt marad hosszabb távon is. Az árfolyamkockázat azonban már igencsak veszélyes, mert a jen egyike a legnagyobb ingadozásokat produkáló devizáknak. S mivel a törlesztőrészleteket a bank jenben határozza meg, ha a japán fizetőeszköz erősödik a forinthoz képest, akkor ugyanazért a devizaösszegért több forintot kell utalni. Kissé leegyszerűsítve: ha a jen 10 százalékot javul, akkor ennyivel megnő a törlesztőrészlet is.
Míg a frank és az euró forinttal szembeni ingadozása csak kivételes esetben haladja meg az évi 10 százalékot, addig a jennél már 20 százalék feletti erősödésre is volt példa. A japán deviza volatilitását nagyban növeli, hogy a világ spekulánsai – éppen az igen alacsony kamatszint miatt – előszeretettel vesznek fel jenhitelt, amit aztán jóval magasabb kamatszintű devizára váltanak át, s a pénzt biztonságos, magas hozamú kötvényekbe fektetik. Ha pedig az úgynevezett carry traderek tömegesen elkezdik visszafizetni a kölcsöneiket, akkor a jen hirtelen és drasztikusan erősödhet.
RIZIKÓ. Figyelemre méltó például, hogy néhány év alatt a jen forintárfolyam lényegében a felére esett (lásd a grafikont a 79. oldalon). Vagyis most az elmúlt évek legrosszabb árfolyama mellett lehet jenhitelt felvenni. És miért ne erősödhetne a jen pár év alatt annyit, amennyit az elmúlt években elveszített? Ha így alakul, akkor a jenben eladósodottak törlesztőrészletei nagymértékben megemelkedhetnek. Hiába van tehát nulla közelében a japán kamatszint, a magyar bankok a kezdeti akciós időszak után 3-4 százalékos kamat mellett mérik majd a jenhitelt. A törlesztőrészletek azonban még így is mintegy 15 százalékkal alacsonyabbak lesznek, mint a frankalapú konstrukcióknál. Ez az az előny tűnhet el egy nagymértékű jenerősödéskor (lásd az ábrát a 80. oldalon); persze erre az esetre gyógyír lehet egy egyszeri devizanemváltás.
A két hazai „jenes” bank mindenesetre többféle módon próbálja kivédeni a kockázatokat. A törlesztőrészlet az OTP-nél egy évre, a K&H-nál három esztendőre fixálható forintban. Az utóbbi bank külön felhívja az ügyfelek figyelmét, hogy rövid távra ne adósodjanak el jenben, az OTP Banknál pedig – felhasználástól függően – 6, illetve 10 évnél rövidebb futamidőre nem is vehető fel efféle kölcsön. A bank extra magas jelzálogfedezet kikötésével is védi magát a túlzott kockázattól: míg a K&H a hitelösszeg 110 százalékát, az OTP a 160 százalékát jegyezteti be jelzálogként a tulajdoni lapra.
Nem érdemes gyakran váltani
Az OTP szeptemberben vezette be a Világ Jelzálog termékcsaládot. Az érintett ügyfeleknek a pénzintézet havonta sms-t küld arról, hogy a konstrukció kínálta devizanemek közül – svájci frank, euró, japán jen és forint – melyik eredményezi a legkedvezőbb törlesztőrészletet, s a futamidő alatt havonta egyszer lehetőség van a változtatásra. Ezzel a lehetőséggel eddig még senki nem élt, aminek azonban az is oka lehet, hogy az első folyósításokra csak októberben került sor. Egyébiránt e műveletet díj nem terheli, de az ugráló ügyfél mégis a devizamarzs kétszeresét fizeti érte. Az átváltás ugyanis csak forinton történhet: először devizavételi árfolyamon forintra konvertálják a teljes hitelösszeget, majd így válják át egy másik devizára, eladási árfolyamon. Ezzel a költség nem „látható díjként” jelentkezik, hanem úgy, hogy a konverzió utáni hitelösszeg középárfolyamon számolt forintértéke nagyobb lesz a váltás előttinél.
