Mikrodemonstrációt tartottak a tejtermelők az Auchan két áruháza előtt a napokban. Istvánfalvi Miklós termelő, a Tej Terméktanács elnöke, tizedmagával tüntetett a budaörsi hipermarket előtt, egyebek között a dömpingáras importtej ellen, és a tiltakozás csúcspontjaként földhöz vágott egy doboz silány, külföldi tartós tejet. Az áruház elleni elkeseredett tiltakozásnak így is lett foganatja. Gráf József agrárminiszter raportra hívta a láncok vezetőit, hogy változtassanak a külföldi terméket favorizáló üzletpolitikájukon.
Istvánfalvi Miklósnak azonban a Parmalat Hungaria megvásárlására – a helyi tejtermelőkből és az olasz Catone logisztikai cégből – szerveződött A-Tej Tejipari Kft. vezetőjeként is van oka az elkeseredésre. A felszámoló ugyanis nem őket választotta az eredetileg 8 milliárd forintra tartott fehérvári cég vevőjeként. Az A-Tej az első körben 1,3 milliárd forintot kínált, de a második értékesítési pályázaton az Alföldi Tej Értékesítő és Beszerző Kft. – információnk szerint – mintegy 2,5 milliárd forintot ajánlott, és végül további 7-8 százalékos emeléssel nyert. Szeptember 8-án alá is írhatják az adásvételi szerződést.
Tejszállító kamion. Nincs magasan feldolgozott termék, erős márka.
VAN HÁTTÉRALKU? „Miből fizetnek? Csak nem a tejipari birodalmát is építő, az Új-Mizo után a szegedi Solét is megszerző bankár-befektető áll a háttérben?” – kérdezik a pórul járt Fejér megyei gazdák. A szakmában ugyanis úgy vélik, hogy a Parmalat lehet a következő, a tender után esetleg belátható időn belül még viszonylag olcsón megszerezhető akvizíciós célpont a piaci elsőség érdekében. Ám ez a feltételezés, úgy tűnik, nem állja meg a helyét, mert az érintettek szerint nem Csányi Sándor mozgatja a szálakat. Még csak nem is az OTP-től kérték a kockázatos ügylethez a kölcsönt az alföldi termelők, hanem a Magyar Fejlesztési Banktól.
Kockázatos a befektetés, mert az elemzők szerint a Parmalat jelenleg 150-160 millió literes kapacitása egyáltalán nem hiányozna a piacról. A fogyasztásnál eleve 30 százalékkal nagyobb az országos gyártókapacitás, és az uniós csatlakozással egyre több olcsó, főleg tartós tej és sajt érkezik az országba, fokozva az árversenyt. A piacnyitás az alapélelmiszerek közül először a tej fogyasztói árát nyomta le a kereskedelmi láncokon keresztül beözönlő szlovák és német importtal, literenként 150-170 forintról 100-130 forintra, bár később kicsit emelkedtek az árak. Ezen a piacon nem tudta tartani pozícióit az olasz anyavállalatnál két éve feltárt csalássorozat nyomán átmenetileg fizetésképtelenné vált, de a 2004. márciusban kezdődött felszámolás alatt is termelő itteni tejcég. A székesfehérvári Parmalatot a beszállítók mentették meg a teljes leállástól azzal, hogy a nehéz időben is szállítottak. Mégis megsínylette a cég a Parmalat név körüli vihart, mert nagyobb engedményt kellett tennie a tőle vásárló kereskedelmi láncoknak és később a neki szállító tejtermelőknek is, hogy fenn tudja tartani üzleti kapcsolatait, és folyamatos maradjon a termelése. A társaság piaci részesedése így is 7-8 százalékra zsugorodott a hajdani 10-12 százalékról. Sokat elárul a helyzetéről, hogy az öldöklő verseny, illetve a koncentráció ellenére az átvilágítás után nem tett ajánlatot rá a két nagy feldolgozó – a piacvezető Friesland és a Sole – egyike sem.
ÉRDEK-ÖSSZEHANGOLÁS. A fehérvári feldolgozó főleg a legkisebb árbevétel-arányos eredményt hozó tartós tej és friss tej szegmensben versenyez. Nincs magasan feldolgozott terméke, erős márkája, amelyért a nagyoknak megérné az áldozatot. Nem véletlenül sürgette a felszámoló is a joghurtoknál a termékfejlesztést és az imázsváltást. A gazdáknak mégis reményteli a cég, mert az import miatt hektikussá vált tejpiacon a túlélést jelenti számukra a biztos felvevőpiac, a feldolgozó munkáját pedig tervezhetővé teszi a nyersanyagháttér. A szimbiózis sikere azon múlik, felismerik-e a tulajdonosok, hogy a közös cég megerősítése érdekében jó ideig olcsón kell szállítani a tejet, hogy versenyképes legyen a végtermék, vagy pedig a gazdaszemlélet a tulajdonosi érdek fölé kerekedik, és azonnali extraprofitot, átlag feletti átvételi árat várnak a leszállított tejért. Mélykúti Tibor, az Alföldi Tej ügyvezető igazgatója összehangolhatónak tartja a tulajdonosi és a termelői érdekeket. Annál is inkább, mert keresletivé vált a nyersanyagpiac, amelyen 17-18 százalékos részesedéssel a Frieslandnak, a Solénak és az Új-Mizónak is szállító Alföldi Tej a legnagyobb termelői csoport.
A Sole és az Új-Mizo máris hajlandó volt a tej átvételi árát emelni azután, hogy kipattant, az Alföldi Tej lesz a Parmalat tulajdonosa. A fúziók miatt a tejtermelés koncentrációja is felgyorsult. Az immár 82 tagú – és egyre növekvő – Alföldi Tej éves 252 millió literes termeléssel értékes partner, amelynek az év végéig a főleg dunántúli új belépőkkel további 150 millió literrel bővül a kapacitása. Felértékelődik a helyi beszerzés, piaci előnyt lehet kovácsolni abból, ha a konkurens elől megszerzik a kurrens, jövőre már 350-400 millió litert előállító csoport termelését. Ebben pedig már egymásnak feszülhet a Csányi Sándor holdudvarába tartozó Sole-Új-Mizo páros és a jelenleg piacvezető Friesland-csoport.
