egymásra hatásának tanulságos eseteivel szolgáltak a hétvégi politikai happeningek. A szocialisták tőlük szokatlan, amerikanizált lendülettel hirdették meg, hogy egyensúly teremthető verseny és gondoskodó állam között. Az ellenzék vezére pedig azzal növelte a helyszíni vérnyomásmérésen átesett hallgatósága adrenalinszintjét, hogy kisebb állammal és kevesebb adóval képzeli el a jövőt.
Ha abból indulunk ki, hogy ezek az üzenetek adhatják meg a választási kampány kommunikációs kereteit, akkor talán nem is olyan nyomasztó a helyzet. Akár a közhangulatban beállt mérhető fordulatból, akár már az üzleti világgal folytatott eddigi konzultációk tapasztalataiból adódóan, de Orbán Viktor beszédében a tőke bírálata helyett olyan elemek kerültek előtérbe, amelyek a választások után – annak kimenetelétől függetlenül – az államháztartási reformhoz egyengethetik az utat. Igaz, ennek a konkrét programja még várat magára, de az irányok és az arányok mintha változnának a korábbi időszakhoz képest. Ezt támasztja alá az euróövezeti csatlakozás időpontjának rugalmas kezelése is: a kezdeti bizonytalankodást, a pesszimista forgatókönyveket (2013, sőt 2016 felemlegetését a közös valuta bevezetésének dátumaként) követően a Fidesz kiállt 2010 mellett. Vélhetően ez esetben a szakmai közeg is hatott a politikára.
A másik oldalon éppen így kimutatható az eredők hatása. Gyurcsány Ferenc egyensúlyozni próbál a koalíciós pártok, a szocialista baloldal szolidaritásigénye és a liberális versenyképességi követelmények között. A több apró hangulatjavító bejelentést követően az inga az euró ügyében kilengett balra. A hét elején azonban már visszaállt 2010-re – valószínűleg a tesztelt közeg, az üzleti élet, a közgazdász társadalom és a kisebbik koalíciós párt ellenállásának köszönhetően.
Ez persze csak a kommunikációs szint, ami azért nem lebecsülendő. Még azt az illúziót is keltheti, hogy az elkövetkező hónapokban a politika gyorsabban és felelősségteljesebben reagál az üzleti világ visszajelzéseire, mint a 2002-es kampány idején. De mindebből még nem következik semmi a jövő évi büdzsé tervezésére – és főleg a végrehajtására.
