 |
 |
|
Leitold Károly, hosszú távon gondolkodó cégtulajdonosként, a szerelőcsarnok építésekor padlófűtést csináltatott, hogy a szerelők ne tudják a radiátorokra pakolni a szerszámokat és az olajos rongyot. „Ez egy sebészműhely” – vallja a VW márka egyik legrégebbi, az apró lépésekben történő cégfejlesztés híveként ismert hazai dealere. „Szó szerint emberek élete, munkavégzése, pihenése függ a mi munkánktól” – teszi hozzá.
A környezet, a rend, a tisztaság is igazolja a feltevést, miszerint a cégtulajdonos nevének hangzása német felmenőket sejtet. Az sem véletlen, hogy amikor 1971-ben ugyanezen a telephelyen megnyitotta autószerelő műhelyét, akkor a Wartburgra specializálódott, majd fokozatosan a márka második legnagyobb javító bázisává nőtte ki magát – a rendszerváltás előtt már öt dolgozóval „maszekolt”. A háttérben természetesen ott munkálkodott az a 25 évi autóversenyzői pályafutás, amely szintén a márkához kötötte. Talán ennek is köszönhető, hogy az akadozó alkatrész-ellátással neki soha nem volt gondja: az akkor divatos sufniszerviz éveken át élvezte egy stabil ügyfélkör bizalmát.
SPÓROLÓSAN. Időközben, a zwickaui gyár halódásával párhuzamosan, átnyergelt egy VW Golfra, amely már éppen elég motiváció volt ahhoz, hogy 1992-ben – köszönhetően egy másik németes tulajdonságnak, a spórolásnak – mintegy háromnegyed részben saját erőből megépítse mostani telepét. „A 20 milliós bankkölcsönnel együtt akkor egy ilyen létesítményt meg lehetett építeni 90 millió forintból, míg ez manapság 700-800 millióba kerülne” – tesz röpke gazdaságtörténeti kitérőt. A cég első embere fájlalja, hogy autószerelő létére manapság alig jut el a műhelybe, mert szinte elborítja a papírmunka. Viszont láthatóan örömét leli az ügyfelekkel való kapcsolattartásban és mindazon menedzseri teendőkben, amelyeket a legritkábban lehet iskolákban és tanfolyamokon elsajátítani.
|
LEITOLD KÁROLY
58 éves, Budapesten született. Fiatalon elkötelezte magát az autóversenyzéssel, ám közben elvégezte az autóközlekedési technikumot, majd Wartburgokra specializálódott autószerelő műhelyt nyitott.
A rendszerváltás után, 1992-ben nagyrészt önerőből hozta létre azt a szalont és szervizt, amely az utóbbi három évben már mintegy 1,5 milliárdos forgalmat bonyolított le.
A feleségével együtt egy szállodavállalkozásba is belevágó üzletember kevés szabadidejét megosztja a sportrepülés, a vadászat, egy korhű Wartburg versenyautó építése és kertjének gondozása között. Két gyermeke közül 25 éves lánya is a cégnél dolgozik értékesítési vezetőként. |
|
|
|
|
A hajdani „maszek” négy évvel ezelőtt már e téren is elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy feleségével belevágjon egy zuglói szálloda üzemeltetésébe. „Manapság a feleségemmel reggel hétkor elindulunk otthonról, és este hétkor találkozunk ismét” – avat be napi munkabeosztásának szigorú és precíz világába. A programot esténként közös „munkavacsora” zárja, ahol terítékre kerülnek a napi problémák is. Leitold Károly az ügyvédi gyakorlatban előforduló próbaperekhez hasonlítja ezeket az eszmecseréket, ahol rendre kiderül, mit is lehetett volna jobban csinálni. „A profik nem hibázhatnak” – mondja ki a szentenciát, amivel a gasztronómiai, turisztikai részért felelős szállodaigazgató feleség is teljes mértékben egyetért.
A feszes tempó genetikailag is megtámogatott, hiszen a még gyerekkorban elvégzett magánerős családfakutatás kimutatta: a nagypapák német földről származnak. „Apám is végtelenül precíz ember volt, aki a Honvéd sportcipész részlegének vezetőjeként közvetve hozzájárult az élsportolók sikeréhez” – emlékszik vissza a követendő családi példákra. Talán ennek a „sportos” háttérnek is köszönhető, hogy amit a fejébe vett, azt meg is valósította: a versenyeken nem részt venni, hanem győzni akart. A kissrác fejében megfogant célok olyan, a Volán SC-ben elért autóversenyzői eredményekben testesültek meg, mint két hazai bajnoki cím, illetve a német versenyeken elért 6-7., majd az 1983-as abszolút 3. helyezés, amit a legjobb külföldi versenyzőnek járó elismerés koronázott meg. (A helyzet jellemzésére: akkor két versenyzőnk kapott gyári motorokat, Ferjáncz Attila a Renault-tól és Leitold Károly a Wartburgtól.)
Az 1972-ben elvégzett autóközlekedési technikum végbizonyítványával a zsebében Leitold egy életre elkötelezte magát a technikai sportokkal. Repülőt 1995-ben tanult meg vezetni, s évente 20-30 órát ma is aktívan a pilótaülésben tölt. Ezek után nem meglepő, hogy a Leitold Kft. egyik csarnokában egy gyönyörűen megépített, a mai korszerű technológiákkal telipakolt, 25 éves Wartburg versenyautó várja nemsokára esedékes premierjét a History kategóriában. „Saját magam hegesztettem, hajlítottam a csöveket, esztergáltam az alkatrészeket; egy spoiler sablonját a Wartburg múzeumból kikölcsönzött egyetlen darab után tudtam csak elkészíteni” – mesél arról az örömteli két évről, amikor minden hétvégéjét az alkotásnak szentelte.
REND A LELKE… Mielőtt elhamarkodottan azt mondanánk, hogy a tudatosságnak, a feszességnek, az önszabályozásnak is van határa, Leitold Károly beavat egy másik szenvedélyébe: ez pedig a kert. Elmondása szerint nála a fűszálak és a rózsák is tudják már, hogy mi a rend. „De ne higgyék, hogy csudabogár vagyok, rendetlenségben egyszerűen nem érzem jól magam” – mentegetőzik. A rendetlenséget másik hobbijánál, a vadászatnál nem is engedhetné meg magának. Talán ezért is tartós az a 20 éves (vadász)barátság, amit Honti Ernő üveges mesterrel ápolnak. „Sosem tapasztaltam, hogy üzletileg egy másik régióban mozgó emberrel töltöm együtt a szabadidőmet” – mondta el a nagyságrendekkel kisebb vállalkozás vezetője. „Ellenben nagyon is közel áll az elképzelésünk az igényes munkáról, és ennek megfelelően igyekszünk a baráti kör kapcsolati tőkéjét kölcsönösen életben tartani.”
Kínálkozna az a feltevés is, hogy egy ilyen típusú főnökkel a beosztottaknak nehéz lehet együtt dolgozni, ám az elvárások szigorú betartatása Leitold Károly szerint csak az első időkben volt számára szokatlan. „Nagyon nehéz az emberek fejébe a rendszerváltást átvinni” – tartja még ma is. „Ebből kifolyólag soha nem az a rossz, aki vacak munkát végez, hanem aki így átveszi, és kifizeti érte az órabért.” A technikumok vizsgabiztosaként is tevékenykedő cégvezető persze akkor sem jön zavarba, ha mondjuk a gyakorlatban kell egyes műveleteket bemutatni, magyarán csak azt követeli meg, amit maga is tudna teljesíteni.
 |
|
Ez a mentalitás segíthette azokban az időkben is, amikor a rendszerváltást megelőző két évben elkezdtek beözönleni a használt nyugati autók, és a tulajdonosaik szabadulni igyekeztek a Trabantoktól, Wartburgoktól. „A következő hullámvölgy a Bokros-csomag idején jött, ám éppen e nehézségek értették meg a szakmával, hogy manapság a szolgáltatásokkal már elébe kell menni a vevőnek” – fogalmazza meg üzleti filozófiáját.
A német és amerikai üzleti trénerektől is „órákat vevő” első generációs menedzser szívesen tanult, aminek eredményeként például a Leitold Kft. munkaerőigényét tartósan 35 főben limitálta. Ehhez persze az is kellett, hogy a cégvezető gyors stratégiai döntések esetén teljesen átlássa a „birodalmát”. Ebben egy családtag is segít: a cégből 20 százalékot tulajdonló Andrea lánya nemrég avanzsált asszisztensből az értékesítés vezetőjévé. Az édesapja által kemény és szigorú egyéniségként jellemzett 25 éves hölgy közgazdasági főiskolát végzett, de a gyakorlati tudnivalókat a családi vállalkozásnál sajátította el. Apjától annyi útravalót kapott, hogy a tekintélyt nem lehet parancsszóval megszerezni, azt mindenkinek a saját példaértékű munkájával kell kiharcolni.
Az önmagunkkal szembeni igényesség persze nem csak a munkában, a tárgyalókészségben nyilvánul meg, hanem például az öltözködésben is. „Én nem fogadhatom a vásárlókat farmerben, hiszen az autó eladása végső soron üzleti tárgyalás” – mondja. Ugyanakkor szerinte az is visszatetszést szülne a munkatársaiban, ha talpig Gucciban, vagy Bossban jelenne meg. Ebből következik, hogy – nem éppen olcsó hobbijaitól eltekintve – az élet minden területén megfogja a pénzt, ugyanakkor, a mostani gazdasági helyzet ellenére sem gondolkodik a cégnél megszorító intézkedésekről. A közeljövő kilátásait egyébként azért tartja borúsnak, mert a tehetős flottavásárló cégek a jövő évi választásokig kivárnak, s addig visszafogják a kiadásaikat – ennek tükrében egyébként saját 150 millió forintba kerülő szalonbővítési terveit is „lejegelte” mintegy másfél évre.
