zárult az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. és a Budapest Airport (BA) Rt. üzemi tanácsa között nyolc napig tartó tárgyalás, ám a privatizációt ez nem késlelteti. A jogszabályok szerint ugyanis csak az egyeztetés kötelező, egyezség elérése nem. Az üzemi tanács az egyeztetés hiányát bizonyítva nyert jogerős pert néhány hete a BA Rt. ellen, s az eladást akkor ez akasztotta meg. A privatizáció első kiírásának zátonyra futása nagy bizonytalanságot keltett a pályázókban, ezért most mindenképpen arra kell törekedni, hogy a második tendert minél gyorsabban és minél szakszerűbben vigyék végig. Azt a vitát, hogy a reptér üzemeltetőjét érdemes-e egyáltalán eladni, még az első kiírás előtt kellett volna lezárni, most pedig, amikor a privatizáció már javában folyik, biztosítani kell, hogy ilyen „gikszerekkel” ne borzolják a pályázó nemzetközi konzorciumok idegeit.
Amint az várható volt, az ÁPV Rt. könnyedén átvágta a gordiuszi csomót, amikor a második (zártkörű) tenderre csak az első kiírásban egyszer már legjobbnak ítélt öt pályázót hívta meg. Magyarul ott folytatják, ahol abbahagyták. Így a menetrendhez képest most csupán fél hónapos késésben vannak, ami azt jelenti, hogy a nyertest még az idén ki lehet hirdetni. Apró közjátéknak bizonyult tehát az első tender kudarca.
A jogi csűrcsavarások után végre a lényegi kérdések kerülhetnek előtérbe. Kik és mennyit hajlandóak fizetni Ferihegy működtetési jogáért? Blöfföl-e a brit pályázó, amikor 500 milliárd forintos vételárat lebegtet meg az angol sajtóban? És végül: a fejlesztések százmilliárdjaival is számolva, hogyan térülhet meg egy ekkora befektetés a reptéri díjak emelése – vagyis a légitársaságok szemszögéből Budapest vonzerejének gyengülése – nélkül?
