Kicsi profit – Piero Pini, a Hungary Meat Kft. olasz tulajdonosa tört magyarsággal így értékelte cége idei teljesítményét. Ugyanakkor a kiskunfélegyházi vágóhíd legalább félmilliárd forintos adózás előtti eredményével sokan kiegyeznének a húsiparban, sőt még a tavalyi 187 millió forinttal is. Az uniós árverseny ugyanis több hazai feldolgozó végét okozta az utóbbi másfél évben. A felszámolás sorsára jutott a Zalahús Rt., és a piaci első Pick Szeged is csak úgy tudott kimenekülni a végzetes adósságcsapdából, hogy bekebelezte a Csányi-féle Délhús. A Figyelő információja szerint a múlt héten már nem vágott a Mónos Péter érdekeltségébe tartozó gyöngyösi Falcotrade és a miskolci Borsi Hús vágóhídja. Az utóbbi cég a 2003-as szerény, 3,5 milliós adózott eredmény után tavaly – 15 milliárd forintos árbevétel mellett – már 190 millió forintos veszteséggel zárt, az elmúlt évben 12 milliárdos forgalmú Falcotrade pedig 200 millió forintnál is nagyobb ráfizetést volt kénytelen elkönyvelni. A beszállítók aggódnak, hogy hozzájutnak-e a már leadott sertések árához. Az egész húsipart megrázná, ha fizetésképtelenné válna a Mónos Péterhez köthető, évi 140-150 milliárd forintos árbevételű, s így hazánkban a második legnagyobbnak számító cégcsoport. A tulajdonos, aki lapzártáig nem válaszolt a Figyelő kérdéseire (lásd keretes írásunkat), nincs egyedül a nehéz helyzetében.
VÉSZJELEK. „Tragédiába rohan a húsipar” – állítja Jankó Ferenc, a Húsipari Szövetség elnöke. Miután tavaly egymillióval, 4 millió darab alá csökkent az állomány, a magyar sertés 10-15 százalékkal drágább a régióban jellemzőnél. A hatósági költségek, az állatorvosi vizsgálat, az állati hulladék megsemmisítésének díja, az állategészségügyi mikrobiológiai vizsgálat cégenként akár évi százmillió forintokkal is többe kerül, mint a szomszédos országok egy részében. A kényszerű költségtöbblet az érintettek szerint hatékonyság-javítással behozhatatlan versenyhátrányt okoz, így a hazai húscégek egyre gyorsabb ütemben veszítik el a piacaikat. A szektor négy éve még termelésének 40 százalékát külföldön adta el, de az export tavaly 20 százalékra csökkent. Itthon a kereskedelmi láncok az olcsó importtal zsarolják a beszállítókat, akik vagy vállalják a karácsonyi ünnepek előtti akciós dömpingben a további 10 százalékos árcsökkenést, vagy kiszorulnak az áruházakból.
 |
|
Zűrös ügy
Mónos Péter neve is szóba került az azóta csalás gyanúja miatt rendőrségi üggyé vált Zalahús Rt. felszámolása kapcsán. A Zalahús előző többségi tulajdonosa, Farkas Imre az idén márciusban adta át a céget az új tulajdonosnak: az ingatlanbefektetésekkel foglalkozó RE-N Kft.-nek. (A vevő többségi tulajdonosa Liechtensteinben bejegyezett off-shore cég: a Gibrela Ltd.) Ám egy hónappal az adásvétel után, március 30-án, a Zala Megyei Bíróság elrendelte a Zalahús Rt. felszámolását. A többségi tulajdonos RE-N Kft. Farkas Imre szerint Mónos érdekeltsége, amit bizonyítani is tud. Farkas állítja, hogy Mónos Péterrel és Elekes Lajossal állapodott meg, akik a szerződés aláírása előtti napon tájékoztatták, hogy a RE-N Kft. lesz a Zalahús 72 százalékának a vevője. Mónos ezt korábban cáfolta, s azt is, hogy a felszámolást Carnex-cég kezdeményezte volna. (Az 1990-ben alakult Carnex-csoport tulajdonosa Mónos Péter és Elekes Lajos, illetve a Socinter S.A.) Mindenesetre egyik cége, a Zalabaromfi Rt. bérelte a Zalahús termelő-egységeit. A Carnex-csoport forgalma tavaly meghaladta 139,9 milliárdot, ebből a baromfiipari árbevétele az 54 milliárd forintot. |
|
|
|
|
Igaz, a tenyésztők szerint éppen az elavult, nem hatékony hazai feldolgozók miatt versenyképtelen a magyar hús. A hízóhiány miatt a vágóhidak mégis versenyeznek a disznóért, hogy működhessenek. A Hungary Meat Kft. 1997-ben épített kiskunfélegyházi óriásvágóhídja – Közép-Európa legnagyobb kapacitású üzemeként – műszakonként évi egymillió sertés feldolgozására alkalmas, tavaly mégis csak 332 ezret dolgozott fel. Az idei 370 ezer után jövőre már akár 400 ezer sertés vágását tervezi a cég. A szövetségi elnök Jankó Ferencnek a Hungary Meat igazgatójaként nincs is oka a panaszra, mert a cég piacaival nincs baj. Az idén 37 százalékkal tudták növeli a kivitelt, amelyből az árbevétel 70 százaléka származik. Többet is el tudnának adni a minőségi magyar húsból, de nincs elég hazai alapanyag, a társaság néhány ezer darabos sertésimportra is szorul. A vágóhíd, a növekvő hazai termelés mellett, japán, koreai, olasz, spanyol, német, román piacra is dolgozik. Az árbevétele – a tavalyi 13,6 milliárd után – a tervek szerint az idén eléri a 18 milliárd forintot. Kis szerencsével túl is teljesítheti ezt a szintet, mert a madárinfluenza hírére szerte Európában csökken a baromfi fogyasztása, és nő a sertéshúsé. Igaz, a cég eladási számaiban még nincs érezhető hatása a madárinfluenzának, a vevők ugyanis egyre kevésbé adnak a rémhírekre.
SZAKOSODÁS. Fórián Zoltán, az Agrár Európa tanácsadó társaság igazgatója a Hungary Meat sikerét a helyes üzletpolitikának tulajdonítja. Az olcsó import ellenére azért eredményes a kiskunfélegyházi feldolgozó, mert szakosodott. Az óriásvágóhíd kifejezetten exportra, főleg a FÁK-országokba irányuló kivitelre, és csak sertés-, illetve marhavágásra, darabolásra épült 1997-ben. Az orosz piaci terveket keresztülhúzta az 1998-as pénzügyi válság, Piero Pini azonban a lehetőségekhez tudta igazítani a termelést: csökkentette a költségeket, főleg az „alvállalkozói módszerrel” a bérköltséget, és olasz kapcsolatait mozgósítva kiaknázta az uniós tagságból eredő lehetőségeket, új piacokat szerzett.
Miközben a Hungary Meatnél beértek a szakosodással, költségcsökkentéssel járó ráfordítások, és a cég egyre több nyereséggel termel, a hazai húsipar magyar tulajdonú szereplőire további megpróbáltatások várnak, s több nagy cég is padlóra kerülhet. Az elemző szerint ugyan a magyar húsipar elérte a „gödör legmélyét”, de azért még nehéz hónapok következnek. A legnagyobbaknak is csökkenteniük kell a felesleges kapacitásaikat, üzemeket kell bezárniuk. A sertéshízlalástól a sonkafüstölésig mindenféle húsipari tevékenységet végző „kombinátok” ideje lejárt. A hatékonysági versenyt csak azok a cégek élik túl, amelyek – mint a kiskunfélegyházi – egy-egy jövedelmező tevékenységre szakosodtak: vagy a vágásra, vagy a késztermék, esetleg azon belül is például csak a prémium felvágottak előállításra, mint a Wiesbauer Dunahús vagy a Kaiser’s Food.
