bevezetése már nem központi célja a magyar gazdaságpolitikának. Úgy tűnik, az elmúlt napok statisztikai csapásai alatt összeomlott konvergencia-program nem temette maga alá a forintot, s a fiskális politika beéri ennyivel. Meglepően könnyen adta meg magát a kormányzat az Eurostatnak.
A pénzügyminiszter már a költségvetés benyújtását megelőzően bevallotta, hogy nem tartható a konvergencia-programban kitűzött jövő évi hiányterv – sem. (A jelenlegiről és az elmúlt két éviről ne is beszéljünk.) Ebből pedig az következik, hogy – minden előzetes fogadkozás ellenére – igenis választási büdzsé készül, adópolitikai osztogatással, mérsékelt kiadási korrekciókkal. Ezt nagyjából eddig is tudhattuk, mostantól viszont a hiányt egyre nehezebb lesz elszámolástechnikai trükkökkel kendőzni. Olyannyira, hogy a kormány talán meg sem próbálja. Ha úgy vesszük, Brüsszel, illetve a jegybank alelnöke valóban jót tett a kabinettel, amikor még a jövő évre vonatkozó számsorok közzététele előtt szembesítette a kormányt a teljes nemzetközi hitelvesztéssel.
A veszély csak az, hogy máris mintha egy csalóka illúzió uralkodna el a gazdaságpolitikai tervezésen: megpróbáltuk, nem sikerült, na bumm. A tetten ért makromutatókkal nem tud mit kezdeni a választásokra készülő átlagpolgár, az épülő sztrádákat viszont látja, az áfa- és szja-terhek mérséklődését hamarosan érzékelheti. Lám, a pénzpiacok sem büntettek az igazság pillanatában. Felesleges tehát egy erőltetett dátumnak alárendelni a társadalompolitikai célokat – ahogy egy klasszikus mondaná: akkor kell átmenni a hídon, ha majd odaérünk. Vagyis akkor beszéljünk euró-időpontról, ha már teljesülnek a feltételek.
Innentől kezdve azonban követhetetlenné válik, mikor következik be az a pillanat, amikor a kifelé meginduló pénzeket ismét csak aránytalanul magas kamatprémiumokkal sikerülhet megfogni, felpörgetve az inflációt, növelve az eladósodást, megrendítve a forint árfolyamát.
Egy kormány, amelynek a hitelességével szemben megrendült a nemzetközi bizalom, fokozott nehézségek árán tudná csak kézben tartani ilyen esetben a gazdasági-pénzügyi folyamatokat. Az eurócél lebegtetésével ugyanis a kiszámíthatóságról és a tervezhetőségről mondana le.
