A járadékra való jogosultságukat elvesztő munkanélküliek tavaly nagyobb arányban találtak maguknak munkát, mint a korábbi időszakban – ez derült ki az Országos Munkaügyi Központ (OMK) nyomonkövetéses vizsgálatából, amely a munkaügyi szervezetrendszer látókérőből eltűnők sorsát hivatott felderíteni.
Amunkanélküli-segély 1989-es bevezetése óta az elmúlt év végéig mintegy 900 ezer ember merítette ki a munkanélküli ellátásra való jogosultságát. Ezen kör jelentős része évről évre eltűnik a munkaügyi szervezetek látóköréből. Az OMK Munkaerőpiaci Információs és Tájékoztatási Irodája 1993 óta próbál nyomonkövetéses módszerrel információkat szerezni az eltűntekről. A legújabb, az 1995-ben kikerülteknek éppen felét adó százezer “eltűnt” után eredő kutatás a napokban kezdődik, az első eredmények augusztusban várhatók.
Azon 241 ezer nem pályakezdő munkanélküli közül, akik 1994-ben vesztették el a járadékra való jogosultságukat, tavaly tavasszal 108 ezer főről nem volt semmilyen információja a központnak. A legutóbbi átfogó vizsgálat szerint e körben – amint azt Székely Judittól, az OMK munkatársától megtudtuk – a helyzet egyértelmű javulást mutat (lásd grafikonunkat): az elhelyezkedni tudók aránya két év alatt 15 százalékkal emelkedett, miközben a munkanélküliségben “ragadók” aránya 12 százalékkal mérséklődött. (Mivel a nyomonkövetéses vizsgálat során alkalmazott kérdőívből nem derül ki egyértelműen, hogy a megkérdezettek a fehér- vagy a feketegazdaságban találtak-e munkát, nem kizárt, hogy a válaszadók egy része a feketemunkások seregét gyarapította.) A pozitív tendencia egyik oka, hogy érvényesült a munkaerőpiac sajátos “kiszorító hatása”; az a jelenség játszódott le, hogy a mindenféle szociális juttatásból kikerültek minimális bérigénye – kényszerhelyzetük miatt – alacsonyabb lett, s ezáltal nőtt a “versenyképességük”. Az iskolázottság továbbra is döntően befolyásolja az elhelyezkedési esélyeket: a felmérés idején a 8 általános alattiak egyötödének, az azt befejezettek harmadának, míg a magasabb végzettségűek felének volt valamilyen munkája.
A pályakezdők segélyét 1994-ben 37 ezren merítették ki, s közülük 30 ezer fiatal el is tűnt a munkaügyi szervezet szeme elől. Bár a nyomonkövetéses vizsgálat szerint az eltűntek közül viszonylag kisebb hányaduknak (35 százaléknak) sikerült munkát találnia, a teljes kikerült állományt vizsgálva változatlanul jobb helyzetben voltak nem pályakezdő társaiknál (utóbbiak közül összességében 29,7 százalék, míg a pályakezdők esetében 35,5 százalék tudott elhelyezkedni). Gyakori jelenség, hogy az aktív eszközöket igénybe vevő pályakezdők közül sokan a képzés lejártával továbbtanulnak, így az arra való felkészülés költségeit – indokolatlanul – a munkaerő-piaci szervezetek, illetve a foglalkoztatást elősegítő alapok fedezik. A tanulmány készítői hangsúlyozzák a pályakezdők részére alkalmazott aktív eszközök módosításának szükségességét: az állam a legégetőbb kérdésben, a gyakorlat megszerzésében nyújtson inkább nagyobb segítséget. Ennek egyik javasolt módja: kapjanak támogatást azok az intézmények, ahol a fiatalok a szakmai gyakorlatukat töltötték, amennyiben tovább alkalmazzák őket.
Az OMK munkatársai annak is utána jártak, hogy az ellátást kimerítetteket hányszor közvetítette ki a munkaerő-piaci szervezet. Az eredmény igen lehangoló: az összes kimerítő több mint 90 százalékának egyszer sem ajánlottak munkát, 6 százalékának egyszer vagy kétszer közvetítettek álláslehetőséget, s egy százaléknál is kevesebb azoknak az aránya, akik kettőnél több ajánlatot kaptak. Pedig a vizsgálat tanúsága szerint a szervezet látóköréből visszajelzés nélkül kikerültek kétharmada szeretne további kapcsolatban lenni a munkaügyi szervezetekkel, s többségük elsősorban a munkaközvetítést venné igénybe a szolgáltatások közül.
