Borúlátó valutaelemzők messzemenő következtetéseket vonnak le abból a tényből, hogy a világ jegybankjai körében már nem a dollár a legnépszerűbb tartalékeszköz. A Financial Times ellentmond: szakértői szerint e következtetések vitathatóak, és a dollár még meglepetést okozhat a kételkedőknek.
Amikor a valutaelemzőknek meg kell indokolniuk, hogy miért borúlátóak az amerikai dollár hosszú távú kilátásait illetően, elsőként azt említik: csökken a népszerűsége a világ jegybankjai körében. 1978-ban a jegybankok tartalékaiknak még több mint a 70 százalékát tartották dollárban, most pedig “mindössze” a felét.
Megszűnne a dollár, mint a legfontosabb tartalékeszköz szerepe? Ha az elmúlt két évtized tendenciája automatikusan folytatódik, akkor tényleg meg lennének számlálva a dollár napjai ebben a tekintetben. 1976 óta a zöldhasú piaci részesedése a hivatalos tartalékok körében átlagosan évi 1 százalékponttal esett vissza, a német márkáé és a jené viszont évi 0,4 százalékponttal erősödött.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) márciusi speciális szemináriumán Christain de Boissieu, a Sorbonne professzora elmondta, hogy a jelenlegi ütem mellett a márka 2123-ban, a jen pedig 2128-ban megelőzné a dollárt. A világ azonban nem egyenes vonalak mentén változik. De Boissieu azt állította, hogy az egységes európai valuta, az euro létrejötte 1999 után fel fogja gyorsítani a dollár hanyatlását. Ám vannak olyan tényezők is, amelyek tovább segítik uralkodását.
Azt még a legpesszimistábbak sem gondolják, hogy a közeljövőben megszűnik a dollár tartalék-szerepe, de a rövid távú kilátások tényleg okot adnak némi bizonytalanságra. Az Egyesült Államokban az elmúlt években egyre divatosabb lett a dollár hanyatló nemzetközi szerepén keseregni, s ezt a tágabb értelemben vett gazdasági visszaesés tükrében vizsgálni. Furcsa módon a rossz hangulat éppen akkor lett úrrá az elemzőkön, amikor a ’70-es, ’80-as évek rossz tendenciája éppen megfordult, s a dollár aránya a devizatartalékokban 1990 és 1994 között határozottan emelkedett.
Tény azonban, hogy a növekedés a dollárnak a külföldi tőzsdéken tapasztalható gyenge teljesítménye miatt következett be, s ez nem sok jót ígért a valuta jövőbeni státuszát illetően. A japán és az európai jegybankok dollárt vásároltak és tartalékoltak, hogy megakadályozzák a zöldhasú túlzott gyengülését és ezáltal az amerikai vállalatok versenyképességének túlzott erősödését.
Barry Eichengreen és Jeffrey Frankel, a Berkeley Egyetem professzorai az IMF-szemináriumon azt állították, hogy a dollár ismét teret veszített versenytársaival szemben, különösen a kelet-ázsiai jegybankok körében. Ezek a bankok várhatóan a jövőben is folytatják a dollárról a jenre való átállást, miután adósságuk jó része japán valutában van.
Japán, Tajvan, Kína, Szingapúr és Hongkong a legnagyobb devizatartalékkal rendelkező országok közé tartozik a világon, ami gyors gazdasági fejlődésüket és a tőkebeáramlás szempontjából mutatkozó vonzerejüket tükrözi. A pesszimisták szerint itt a jegybanki portfóliók diverzifikálása nyomán a jen részesedése nagyobb lehet a dollárénál, Eichengreen és Frankel azonban nem biztos ebben. Szerintük ezen országok gazdasági növekedésének üteme közelíteni fog a világ többi részében mutatkozó rátához, s így csökkenni fog a tartalék-felhalmozás. A két professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy Japán nem tartalékolhat jent.
Talán a dollár mai pozíciójának ismerete erősítheti meg leginkább a hitünket abban, hogy a dollár három-négy évtized múlva is a világ fő tartalékeszköze lesz. A Financial Times szakértője, Robert Chote az IMF-szemináriumot értékelve úgy fogalmazott, hogy a dollár helyzete az angol nyelvhez hasonló: sok ember azért használja, mert tudja, hogy sok más ember is használja. Nagyon nehéz lenne tehát bármely riválisnak is megelőznie a dollárt: inkább csak le tud faragni az előnyéből.
Az amerikai valuta részben azért marad továbbra is vonzó tartalékeszköz, mert más téren is domináns szerepet játszik.
A dollár a világ leghatalmasabb gazdaságának fizetőeszköze. Eichengreen és Frankel véleménye szerint az utóbbi 25 évben bekövetkezett visszaesés jórészt arra vezethető vissza, hogy az Egyesült Államok aránya is csökkent a világgazdaság összteljesítményben. Ám még így is valószínűetlen, hogy a fele akkora népességű és kevesebb földterülettel, természeti erőforrással rendelkező Japán a gazdaság méretét tekintve megelőzze az USA-t. Az “euro”-térség és hosszabb távon Kína elvben a világ legnagyobb gazdaságává nőheti ki magát. De ezek pénzpiacai sekélyebbek és az Egyesült Államokénál kevésbé nyitottak.
A dollár a legnépszerűbb azon országok között, amelyek valutája valamely másik valutához kötött. Tavaly 23 valuta árfolyama függött a dollártól, de egy sem volt a jenhez kötött, és csak egy igazodott a márkához. Ebből a szempontból még Ázsiában is a dollár a legnépszerűbb.
A nemzetközi devizapiaci ügyletekben is a dolláré az uralkodó szerep. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) szerint tavaly áprilisban a piaci ügyletek 82 százalékában szerepelt a dollár, míg a márka 37 százalékában, a jen pedig 24 százalékában. A dollár aránya az utóbbi években csökkent, de még így is jóval megelőzi versenytársait.
A nem amerikai polgárok mindig elsőként a dollárhoz menekülnek, ha infláció, társadalmi nyugtalanság vagy politikai instabilitás ássa alá a nemzeti valutába vetett bizalmukat (vagy ha illegális műveleteket akarnak végrehajtani). Mindez hatalmas előnyt jelent a dollár számára.
Ha van olyan valuta, amely az elkövetkezendő évtizedekben elméletileg fenyegetheti a dollárnak mint tartalékeszköznek a szerepét, az a leendő euro. Az európai gazdaság mérete azonban önmagában még nem garantálja az euro győzelmét. A befektetőknek, kormányoknak és magánszemélyeknek legalább akkora, az euro mögött álló gazdaságpolitikába és politikai stabilitásba vetett bizalmat kell teremteniük, mint amekkora a dollárt segíti.
